Egy igazi topsláger. A neszmélyi irsai, melyet naponta (nem egyszer) keresnek minden borkereskedőn, pedig minden hiperben elérhető. Nem olyan régen az új címkés Hilltop Chardonnay összességében tetszett. Akkor ezt az Irsait is kóstoltam vele együtt, ha igaz, de most mégis kicsit csalódtam benne. Étteremben ittam, egy meglehetősen szerencsétlen kialakítású pohárból. Már akkor is szinte biztos voltam benne, hogy emiatt nem érezhettem igazán az Irsaiban az Irsait. Nagyon halvány muskotályosságot tudtam mindössze kipörgetni a pohárból, egy kimondottan tartályos jegy által elhomályosítva (ami engem újabban kicsit tejfölre emlékeztet, és egyébként komolyabb, friss, tokaji reduktív borokban, friss német rieslingekben is rendszeresen éreztem mostanság...nem tartozik a kedvenc illataim közé). Savai metszőek, szinte kaparnak, ami nekem kicsit idegen ettől a fajtától. Utána egy Szürkebaráttal is tettünk egy próbát (nem volt túl terjedelmes a borlap), az valamivel testesebb, kerekebb, tartalmasabb volt, de élvezetesnek ő sem bizonyult sajnos. Fröccsnek korrekt lenne bármelyik, de most engem nem kápráztatott el egyikük sem magában (sem étel mellett, de bizonyíték volt ez az eset arra is, hogy a megfelelő pohár biztosítása nélkül a legtöbb bor hátrányból indul, de egy illatos mindenképp). Ismerek ennél jobb irsait is (pl. bármely etyeki, éttermi célokra vagy társasággal azok rendre beválnak). Nem tudom, ő miért vesztette el az illattal minden báját. Ha nem muszáj, nem nagyon szoktam 5 pont (vagy pláne az) alatti borokról írni, ezután sem fogok, de bizony létezik ez a kategória...közelebb az átlag fogyasztóhoz, mint hittem, s jóval közelebb, mint azok a borok, melyek hasonló árban számomra sokkal többet nyújtanak.