X

IRSAI OLIVÉR

Ripka Gergely

Haraszty Sir Irsai Cuvée 2011

A bor alapját ugyan Irsai adja, de mellette Olaszrizling és Királyleányka is került bele. Illatban tódulnak az Irsai szappanos, muskotályos jegyei. Sok-sok virág, nőies fehérborillatok. A korty ismét az Irsaihoz illően elég lágy, középen egy kissé üres áttetsző, finoman fanyarkás savai azonban az évjárathoz képest elég élénkek, jólesőek is. Hétköznapok laza levezetőbora.

Tovább

Ripka Gergely

Hilltop Irsai Olivér 2009

Egy igazi topsláger. A neszmélyi irsai, melyet naponta (nem egyszer) keresnek minden borkereskedőn, pedig minden hiperben elérhető. Nem olyan régen az új címkés Hilltop Chardonnay összességében tetszett. Akkor ezt az Irsait is kóstoltam vele együtt, ha igaz, de most mégis kicsit csalódtam benne. Étteremben ittam, egy meglehetősen szerencsétlen kialakítású pohárból. Már akkor is szinte biztos voltam benne, hogy emiatt nem érezhettem igazán az Irsaiban az Irsait. Nagyon halvány muskotályosságot tudtam mindössze kipörgetni a pohárból, egy kimondottan tartályos jegy által elhomályosítva (ami engem újabban kicsit tejfölre emlékeztet, és egyébként komolyabb, friss, tokaji reduktív borokban, friss német rieslingekben is rendszeresen éreztem mostanság...nem tartozik a kedvenc illataim közé). Savai metszőek, szinte kaparnak, ami nekem kicsit idegen ettől a fajtától. Utána egy Szürkebaráttal is tettünk egy próbát (nem volt túl terjedelmes a borlap), az valamivel testesebb, kerekebb, tartalmasabb volt, de élvezetesnek ő sem bizonyult sajnos. Fröccsnek korrekt lenne bármelyik, de most engem nem kápráztatott el egyikük sem magában (sem étel mellett, de bizonyíték volt ez az eset arra is, hogy a megfelelő pohár biztosítása nélkül a legtöbb bor hátrányból indul, de egy illatos mindenképp). Ismerek ennél jobb irsait is (pl. bármely etyeki, éttermi célokra vagy társasággal azok rendre beválnak). Nem tudom, ő miért vesztette el az illattal minden báját. Ha nem muszáj, nem nagyon szoktam 5 pont (vagy pláne az) alatti borokról írni, ezután sem fogok, de bizony létezik ez a kategória...közelebb az átlag fogyasztóhoz, mint hittem, s jóval közelebb, mint azok a borok, melyek hasonló árban számomra sokkal többet nyújtanak.

Tovább

Ripka Gergely

Agárdi Pálinkák

Már megint pálinkáztunk

S nem is csak egyszer csábultunk el. Két körben tette tiszteletét nálam az Agárdi Pálinkafőzde képviselője. (A poszt csak megkésve készült el hozzá.) Először még november elején jött Demeter Attila, és fergeteges hangulatot csinált alap párlataikkal (6-8 féle alap ízzel). Aztán december 17-én, karácsonykor is eljött, hadd szóljon a gyümölcsök végtelen szimfóniája hazánk talán legtekintélyesebb, legerősebb gyümölcsválasztékkal rendelkező pálinkaházától. Így tél közepe táján, a megfázásos betegségek főszezonjában szinte orvosságként viszik a boltból a legkisebb, feles ampullákat és a félliteres butellákat egyaránt. És valóban mind tudjuk, mennyire jól is tud esni egy korty pálinka a zimankóból megérkezve. Alább foglalnám össze a legkellemesebb élményeket. (A zárójeles pontok maximálisan tájékoztató jellegűek.)


Tovább

Ripka Gergely

Nyakas Don Olivér 2008.*

Mint két drámai karakter, úgy feszül egymásnak Don(na) Chardonnay és Irsai Olivér a Nyakas Pince által rendezett Don Olivérben. A bevezető színben inkább az egyszerűbb, simulékony Irsaié a főszerep fehérszőlős illatával és zöldes ízjegyeivel mindenkit lejátszik a színről. A chardonnay szép csendben, türelmesen vár a sorára, hogy színre léphessen, és a háttérből figyeli, hogy az egyszerű, de kedves magyar fajta árasszon el minket minden bájos gyümölcsösségével és aromájával. Majd a második felvonásban megváltozik a szereposztás. Ahogy a poharunkban szép lassan melegszik a halvány aranyszínű, gyümölcsös bor, úgy közelít a távolból egyre inkább a sokat próbált burgundiai világfajta. Mind jobban és jobban átveszi a történet menetét és haraphatóan húsos, bársonyosan krémes textúrát ad a kesernyés fináléhoz. A dráma végére kiderül, hogy remekül egymásra találtak ebben az izgalmas házasításban.

Tovább

Ripka Gergely

Nyakas Irsai Olivér 2008

Egy igazi szerény slágerbor, melynek korábbi évjáratait is olyan könnyen megszerettük. Ahogy a legtöbb Irsai, ez is könnyed, vidám, egyszerű bor, mely nélkül a tavaszi, nyári kánikula elképzelhetetlen. Behízelgő szőlő(lé) illata, kedves savai miatt egy igazán könnyen iható, szerethető bor, különösen a reduktív iskola rajongóinak. Nem kell keresni benne ízhosszúságot, nem kell elvárni tőle óriási távlatokat. Mindössze délután, munkából hazaérve gyorsan be kell tenni a hűtőbe, épp csak amíg valami vacsorát gyorsan összedobunk. Aztán lehet asztalhoz ülni, jöhet az Irsai is, és biztosan nem fog az asztalnál senki sem csalódni.

Tovább

Ripka Gergely

Légli - 333 - 2008.

Egy egyszerű bor, amiben senki nem csalódhat, aki igazi, magyar, fehér primőrborra vágyik. Nyers, friss és ropogós. Vágott zöld füves illatok. Erőteljes, reduktív savgerinc, kis szénsavassággal megbolondítva, ami azonban nem bonyolítja túl az életünket: bármikor jól iható, de a legjobb most, behűtve, az év 333. napján fogyasztva. Akár fröccsnek is.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább