X

IRSAI OLIVÉR

Ripka Gergely

Haraszty Sir Irsai Cuvée 2011

A bor alapját ugyan Irsai adja, de mellette Olaszrizling és Királyleányka is került bele. Illatban tódulnak az Irsai szappanos, muskotályos jegyei. Sok-sok virág, nőies fehérborillatok. A korty ismét az Irsaihoz illően elég lágy, középen egy kissé üres áttetsző, finoman fanyarkás savai azonban az évjárathoz képest elég élénkek, jólesőek is. Hétköznapok laza levezetőbora.

Tovább

Ripka Gergely

Hilltop Irsai Olivér 2009

Egy igazi topsláger. A neszmélyi irsai, melyet naponta (nem egyszer) keresnek minden borkereskedőn, pedig minden hiperben elérhető. Nem olyan régen az új címkés Hilltop Chardonnay összességében tetszett. Akkor ezt az Irsait is kóstoltam vele együtt, ha igaz, de most mégis kicsit csalódtam benne. Étteremben ittam, egy meglehetősen szerencsétlen kialakítású pohárból. Már akkor is szinte biztos voltam benne, hogy emiatt nem érezhettem igazán az Irsaiban az Irsait. Nagyon halvány muskotályosságot tudtam mindössze kipörgetni a pohárból, egy kimondottan tartályos jegy által elhomályosítva (ami engem újabban kicsit tejfölre emlékeztet, és egyébként komolyabb, friss, tokaji reduktív borokban, friss német rieslingekben is rendszeresen éreztem mostanság...nem tartozik a kedvenc illataim közé). Savai metszőek, szinte kaparnak, ami nekem kicsit idegen ettől a fajtától. Utána egy Szürkebaráttal is tettünk egy próbát (nem volt túl terjedelmes a borlap), az valamivel testesebb, kerekebb, tartalmasabb volt, de élvezetesnek ő sem bizonyult sajnos. Fröccsnek korrekt lenne bármelyik, de most engem nem kápráztatott el egyikük sem magában (sem étel mellett, de bizonyíték volt ez az eset arra is, hogy a megfelelő pohár biztosítása nélkül a legtöbb bor hátrányból indul, de egy illatos mindenképp). Ismerek ennél jobb irsait is (pl. bármely etyeki, éttermi célokra vagy társasággal azok rendre beválnak). Nem tudom, ő miért vesztette el az illattal minden báját. Ha nem muszáj, nem nagyon szoktam 5 pont (vagy pláne az) alatti borokról írni, ezután sem fogok, de bizony létezik ez a kategória...közelebb az átlag fogyasztóhoz, mint hittem, s jóval közelebb, mint azok a borok, melyek hasonló árban számomra sokkal többet nyújtanak.

Tovább

Ripka Gergely

Agárdi Pálinkák

Már megint pálinkáztunk

S nem is csak egyszer csábultunk el. Két körben tette tiszteletét nálam az Agárdi Pálinkafőzde képviselője. (A poszt csak megkésve készült el hozzá.) Először még november elején jött Demeter Attila, és fergeteges hangulatot csinált alap párlataikkal (6-8 féle alap ízzel). Aztán december 17-én, karácsonykor is eljött, hadd szóljon a gyümölcsök végtelen szimfóniája hazánk talán legtekintélyesebb, legerősebb gyümölcsválasztékkal rendelkező pálinkaházától. Így tél közepe táján, a megfázásos betegségek főszezonjában szinte orvosságként viszik a boltból a legkisebb, feles ampullákat és a félliteres butellákat egyaránt. És valóban mind tudjuk, mennyire jól is tud esni egy korty pálinka a zimankóból megérkezve. Alább foglalnám össze a legkellemesebb élményeket. (A zárójeles pontok maximálisan tájékoztató jellegűek.)


Tovább

Ripka Gergely

Nyakas Don Olivér 2008.*

Mint két drámai karakter, úgy feszül egymásnak Don(na) Chardonnay és Irsai Olivér a Nyakas Pince által rendezett Don Olivérben. A bevezető színben inkább az egyszerűbb, simulékony Irsaié a főszerep fehérszőlős illatával és zöldes ízjegyeivel mindenkit lejátszik a színről. A chardonnay szép csendben, türelmesen vár a sorára, hogy színre léphessen, és a háttérből figyeli, hogy az egyszerű, de kedves magyar fajta árasszon el minket minden bájos gyümölcsösségével és aromájával. Majd a második felvonásban megváltozik a szereposztás. Ahogy a poharunkban szép lassan melegszik a halvány aranyszínű, gyümölcsös bor, úgy közelít a távolból egyre inkább a sokat próbált burgundiai világfajta. Mind jobban és jobban átveszi a történet menetét és haraphatóan húsos, bársonyosan krémes textúrát ad a kesernyés fináléhoz. A dráma végére kiderül, hogy remekül egymásra találtak ebben az izgalmas házasításban.

Tovább

Ripka Gergely

Nyakas Irsai Olivér 2008

Egy igazi szerény slágerbor, melynek korábbi évjáratait is olyan könnyen megszerettük. Ahogy a legtöbb Irsai, ez is könnyed, vidám, egyszerű bor, mely nélkül a tavaszi, nyári kánikula elképzelhetetlen. Behízelgő szőlő(lé) illata, kedves savai miatt egy igazán könnyen iható, szerethető bor, különösen a reduktív iskola rajongóinak. Nem kell keresni benne ízhosszúságot, nem kell elvárni tőle óriási távlatokat. Mindössze délután, munkából hazaérve gyorsan be kell tenni a hűtőbe, épp csak amíg valami vacsorát gyorsan összedobunk. Aztán lehet asztalhoz ülni, jöhet az Irsai is, és biztosan nem fog az asztalnál senki sem csalódni.

Tovább

Ripka Gergely

Légli - 333 - 2008.

Egy egyszerű bor, amiben senki nem csalódhat, aki igazi, magyar, fehér primőrborra vágyik. Nyers, friss és ropogós. Vágott zöld füves illatok. Erőteljes, reduktív savgerinc, kis szénsavassággal megbolondítva, ami azonban nem bonyolítja túl az életünket: bármikor jól iható, de a legjobb most, behűtve, az év 333. napján fogyasztva. Akár fröccsnek is.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább