X

IKON

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

Tenyérnyi Toszkána Lellén

Elejétől a végiég mozgalmas és élményekben, fordulatokban gazdag év volt 2014 (azt hiszem a borászoknak sem kevésbé). Tokaj Kalauz, 13.5 forgatások....de leginkább a kirándulások tették színessé; a sok tokaji látogatás, de másutt is: például Konyári Daniéknál is Rádpusztán (Ikon) és Lellén! A Kishegyen időzve végig olyan érzésem volt, mintha nem is Magyarországon lennék, hanem valahol elveszve a Mediterráneumban. - Virágzó leánderek mindenütt, tiptop feldolgozó és pince, a távolban pedig a napsütötte vagy épp felhővel árnyékolt víztükör. Mindez egy profin, szerényen, mégis szenvedéllyel működtetett családi borászatnak, Konyáriéknak köszönhető. Talán nem is a borok maguk varázsoltak el, hanem a több évtizedes alázatos és tudatos munka, a tájba illeszkedő értékek fogtak meg igazán az elejétől a végéig.  De a 2011-es vörösboraikra ugyanúgy érdemes lesz odafigyelni: Királyok, Evangelista, Páva...Alfától az Omegáig. Idén egy érettebb boruk is nagyon megfogott: a Tulipán első évjárata.

Tovább

Ripka Gergely

Ikon Tulipán 2009

Ősz óta nem sokat változott. Jó érzés kimondani, de a Jánoshegyi Kékfrankos után szinte közhelyszerűen megszokott jelleget mutatott ez a Cabernet. Paprika, bors, obligát hordófűszerek. Egyensúly terén, kifinomultságban itt sincs hiba, ahogy a hordó is szép benne. Lecsengése bőrös, hosszú.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári-variációk

veres álmok dél-balatonon

Dél-Balatonról Konyáriék hosszú ideig nagy kedvenceim voltak. Fehérben Szárhegyeik, vörösben Loliense-től fölfelé sokféle izgalomba sikerült belefutnom (Páva/06, Sessio/06). Azok a borok egyértelmű bizonyítékként szolgáltak arra vonatkozóan, hogy Villány és Szekszárd mellett bizony Dél-Balatonon is készülhetnek nagy formátumú vörösborok. Érettek, húsosak, déliesek. Egy ideig aztán elkerültek (nagyobb) boraik, de most sikerült egy egész sor vöröset végigkóstolnom. A különálló IKON pincében a történet 2000 Ft alatti fehér, rosé és vörösekkel indult, de mára ott is megjelentek az egészen komoly és figyelemreméltó csúcsra szánt vörösek. A Tulipán 8-as évjárata ugyan fiatalon, paprikásan kevésbé, de idővel sok szépséget mutatott. Az Evangelista pedig hazai Cab.franc-ok közt szerintem megkerülhetetlen klasszis két évjárat óta. Rövid jegyzetek nyomán ilyennek mutatkoztak legutóbb:

Tovább

Ripka Gergely

Ikon Tulipán 2008.*

Bordói fűszerek, paprika és bors. Újvilágias újfa (kókusz és vanília). Piros bogyós gyümölcsök adta díszek az illatban. Ízben Cabernet-s fűszerek: paprikalekvár, húsos, vastag, szép és elegáns savérzet. Nem hittem volna az első kóstoláskor egy éve, hogy ez a bor lesz nagyobb is. Meglepett. Fölnőni látszik árához.

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java/ Vol. #3

olvasnivaló egy hosszú hétvégére

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Tovább

Balla Márton

Baráti vörösborozás

Kürthy András barátunk "leselejtezte" meglévő vörösborkészletét és invitált minket, hogy kóstoljuk össze néhány bor különböző évjáratát. A véletlen műve lett, hogy főleg kékfrankosokat kóstoltunk, zárójelbe téve őket egy pinot és egy franc párossal...szószaporítás helyett a sor rövid leírása következik, a teljesség igénye nélkül:

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább