Kifinomult, elegáns, egyedi illat. Sötét húsú gyümölcsök, likőrös szilva és csoki. Különleges jelenség. Ízben aztán intenzíven szárító tannin, kemény és fiatalos szerkezet. Nagy formátum, de talán kicsit túlzásba esik cseresség terén (egyelőre?). Finomodnia kell. (6)
Sötét mag, rubin széllel a pohárba pillantva. Sok-sok cabernet-s fűszer szövi át az illatot. Magas tannin, szárító íz, tapadás, ami mellett egyelőre kevés erényt vélek felfedezni benne. A végén étcsokis ízzel búcsúzik. Voltak már ennél sokkal szebb kiadásai is. (5+)
Egyedi illat. Fűszerkert: paprika, paradicsom, érettebb és kevésbé megnyerő, avittabb jegyek, melyek a pincére kevésbé jellemzőek. Ízben is paprikás fűszerek, kávé, étcsoki. Végén erős tannin, markáns tapadás, ami mellé jól esne némi gyümölcs, simaság.
Koncentrált, sűrű illat, némi animális kísérettel. Ízben azonnal és kissé durván szárító attack, magas tannin, de mellette sok étcsokival. Az egész bort sötét tónus, férfias stílus jellemzi, finom, de elég kesernyés, zabolátlan hordóval még. Idő kell neki a palackban...
Merlot és Shiraz találkozása Rádpusztán, Konyári Bori pincéjében. Kellemesen érett, enyhén tejszínes (almasavbontásos), eleinte füstölt sonkás, fűszeres aromatika. Ízben szárít, keresűcsokis, finoman tapadó, szemcsés tannin, sok fűszer, viszonylag kevés gyümölcs, finom, hevítő test és alkohol (14 %). Összességében szépen megkomplonált, bár kissé szokatlan párosítás a két fajtával, de működik, a Merlot érezhető benne jobban, így aki ezt a fajtát kedveli, annak hétköznapi téli estékre tökéletes program.
Van kiút az elegancia felé
Ismét azok fognak örülni ezeknek a soroknak, akiknek már a könyökén jön ki Tokaj. Ma kizárólag hazai vörösökről lesz szó, melyek egytől-egyig a méltán nagybecsű 2013-as évjáratot dicsérik. Azt tudom, hogy Hegyalján kiemelkedő év volt, de elmondható, hogy országszerte egy kiegyensúlyozott, a forró 2011 és 12 után mérsékeltebb klímájú év volt, mely a legtöbb bortípus számára kedvező feltételekkel szolgált. Bernáth Józsi barátunk összegyűjtögetett az évek folyamán jónéhány tételt ebből az évből, és most látta elérkezettnek az időt, hogy 22 tételből kikerüljön a dugó. Lássuk vakon az izgalmas tanulságokat az évjáraton keresztül.
A bor illatában fiatalos gyümölcsök, kis animális, szellőzve fűszekert (szinte kadarkákat idéz vakon, persze a szín nem stimmel). Kimondottan szárító és fűszeres korty, közepes testtel, szemcsés ízekkel. Földes, étcsokis karakter és markáns kesernye jelenik meg a végén.
Syrah és Cabernet franc. Szép szárított fűszerek (feketék és zöldek), avaros földesség, likőr, szárított paradicsom, puha, krémes medeiterrán módon ikonos emelkedett vörösbor illat, mely fellelhető több vörösükben is. Szárító, porszáraz íz. Komoly tannin, majd a végén hevítő alkohol. Fiatal és erőtől duzzadó vörösbor, tele fekete színekkel és ízekkel. (Egy dolog nem tesz jót neki: másnapra eléggé a vegetális, mákos, franc-os jegyek kezdik eluralni illatát.)
Rajnai futamok innen-onnan
Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):
Vegyes magyar sor, vakon
A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: