X

HEUMANN

Ripka Gergely

Heumann Borosso 2012

Sokszor elmondtam, szeretem, ha egy (villányi) vörösbor nem az erő, hanem az ész oldalásól szólít meg. Van egy új szcénája a villányi borászatoknak (egy részük nem magyar), akiknél ez a szabályszerűség egyre meghatározóbb. Sajnos, pont nem ők tettek szert hírnévre vagy sajnos pont a leghírsebbekre pont nem ez a jellező (mindenki döntse el maga, melyik állításom érvényes inkább). Heimann Evelynék borai közül viszont elég sok intelligensen, érzékenyen elkészített darabbal találkoztam idén (jártam is náluk). A Borosso egyfelől erre bizonyíték, másfelől arra, hogy ezek az elvek egy forró évben is igazak tudnak lenni, háarmadrészt pedig bizonyítják, hogy 2012 kiváló év volt délpannóniában. Illatra csupa nagyboros jegy: tejszín és cappucino, elegáns és minsőégi hordó villan be azonnal. Ízre haraphatóan telt, nem túlextrahált, a tannin vajasan édeskés, a korty kerek és szuper egyensúlyban van minden. Van benne bőséggel primer gyümölcsös jegy is. Selyes és krémes textúra, semmi karcosság vagy túlzás. Remekül eltrafált villányi vörös, mely messze túlmutat a kortársak átlagszínvonalán borvidéken belül. A klasszikus bordóblendben nem okoz disszonaniát a kékfrankos jelenéte sem. Nagyszerű darab, melyet simán megnéznék egy komoly nemzetközi sorban is vakon. 

Tovább

Ripka Gergely

Heumann GT4.

Nem tudom, mi ez. Néhány hónapja villányban jártam és ott jutottam hozzá ehhez az édes fehérborhoz. Címke sincs rajta és fajta sem, csak ez a GT4 felirat. Egyedi és különdleges csemegének tűnik már az átlátszó, desszertboros, címkétlen palack miatt is.  Illatra szuperintenzív, trópusi aszalt gyümölcsök, erős ananász, mangó és más sárga gyümölcsök felhangjával, némi vegetális mellékzöngével. Később a kivi is erősen bevillan. Ízében elképesztően sok cukor, mézes, nektáros jegyekkel, de mégis finom egyensúly mellett. Lehetne benne több a sav, de így sem gejl, sok-sok tiszta és friss gyümölccsel búcsúzik. A pincének van rajnaija és hársa is, ha jól emlékszem, ami tud hasonlót egy megfelelő évben. Az ilyen kivételes borokban tényleg az a szép, hogy a borbloggert is elvarázsolják, gyakorlatilag biztosra vehető, hogy adalékanyagmentesen készítették és a romantikája is megvan, hogy valami fel nem fedezett dolog megismerésével lehettünk gazdagabbak. Köszönöm.  

Tovább

Ripka Gergely

Heumann Pince – gyorsszemle

Villány nemzetközi értékrend mentén, manufakturálisan

 

Villányban minden más borvidékünknél hamarabb és erősebben jelentek meg a 90-es években a nagy családi pincék. Akik először ébredtek, azok a meghatározók ma is, szükségtelen neveket sorolni. A legtöbb borvidékünkön mostanra a kis pincék, ha zárványszerűen is, de tényezőkké váltak. Villányban ezek a kis manufaktúrák talán kevésbé jelentősek, de néhány éve ezen a fronton is van mozgolódás. A kicsiket néhány lelkes külföldi befektető is erősíti, így egy kedves és világlátott pár: Heumann Evelyn és Erhard pincészete, akik gyüttmentekként nem jutottak pincéhez a városban, ezért egy kevéssé hangulatos, ám a célnak épp megfelelő ipari épületet szemeltek ki borászati álmaik megvalósításához. Minden négyzetcentiménterét ki is használjak a létesítménynek. Elképesztő tisztán és precízen dolgoznak. Nyilván a külpiac a meghatározó számukra, és ehhez kellő inspirációt is gyűjtenek kóstolással. Boraikkal korábbi munkahelyemen már találkoztam, Terra Tartarojukat nagyon szerettem, de ideje volt a frissítésnek:

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább