X

HEUMANN

Ripka Gergely

Heumann Borosso 2012

Sokszor elmondtam, szeretem, ha egy (villányi) vörösbor nem az erő, hanem az ész oldalásól szólít meg. Van egy új szcénája a villányi borászatoknak (egy részük nem magyar), akiknél ez a szabályszerűség egyre meghatározóbb. Sajnos, pont nem ők tettek szert hírnévre vagy sajnos pont a leghírsebbekre pont nem ez a jellező (mindenki döntse el maga, melyik állításom érvényes inkább). Heimann Evelynék borai közül viszont elég sok intelligensen, érzékenyen elkészített darabbal találkoztam idén (jártam is náluk). A Borosso egyfelől erre bizonyíték, másfelől arra, hogy ezek az elvek egy forró évben is igazak tudnak lenni, háarmadrészt pedig bizonyítják, hogy 2012 kiváló év volt délpannóniában. Illatra csupa nagyboros jegy: tejszín és cappucino, elegáns és minsőégi hordó villan be azonnal. Ízre haraphatóan telt, nem túlextrahált, a tannin vajasan édeskés, a korty kerek és szuper egyensúlyban van minden. Van benne bőséggel primer gyümölcsös jegy is. Selyes és krémes textúra, semmi karcosság vagy túlzás. Remekül eltrafált villányi vörös, mely messze túlmutat a kortársak átlagszínvonalán borvidéken belül. A klasszikus bordóblendben nem okoz disszonaniát a kékfrankos jelenéte sem. Nagyszerű darab, melyet simán megnéznék egy komoly nemzetközi sorban is vakon. 

Tovább

Ripka Gergely

Heumann GT4.

Nem tudom, mi ez. Néhány hónapja villányban jártam és ott jutottam hozzá ehhez az édes fehérborhoz. Címke sincs rajta és fajta sem, csak ez a GT4 felirat. Egyedi és különdleges csemegének tűnik már az átlátszó, desszertboros, címkétlen palack miatt is.  Illatra szuperintenzív, trópusi aszalt gyümölcsök, erős ananász, mangó és más sárga gyümölcsök felhangjával, némi vegetális mellékzöngével. Később a kivi is erősen bevillan. Ízében elképesztően sok cukor, mézes, nektáros jegyekkel, de mégis finom egyensúly mellett. Lehetne benne több a sav, de így sem gejl, sok-sok tiszta és friss gyümölccsel búcsúzik. A pincének van rajnaija és hársa is, ha jól emlékszem, ami tud hasonlót egy megfelelő évben. Az ilyen kivételes borokban tényleg az a szép, hogy a borbloggert is elvarázsolják, gyakorlatilag biztosra vehető, hogy adalékanyagmentesen készítették és a romantikája is megvan, hogy valami fel nem fedezett dolog megismerésével lehettünk gazdagabbak. Köszönöm.  

Tovább

Ripka Gergely

Heumann Pince – gyorsszemle

Villány nemzetközi értékrend mentén, manufakturálisan

 

Villányban minden más borvidékünknél hamarabb és erősebben jelentek meg a 90-es években a nagy családi pincék. Akik először ébredtek, azok a meghatározók ma is, szükségtelen neveket sorolni. A legtöbb borvidékünkön mostanra a kis pincék, ha zárványszerűen is, de tényezőkké váltak. Villányban ezek a kis manufaktúrák talán kevésbé jelentősek, de néhány éve ezen a fronton is van mozgolódás. A kicsiket néhány lelkes külföldi befektető is erősíti, így egy kedves és világlátott pár: Heumann Evelyn és Erhard pincészete, akik gyüttmentekként nem jutottak pincéhez a városban, ezért egy kevéssé hangulatos, ám a célnak épp megfelelő ipari épületet szemeltek ki borászati álmaik megvalósításához. Minden négyzetcentiménterét ki is használjak a létesítménynek. Elképesztő tisztán és precízen dolgoznak. Nyilván a külpiac a meghatározó számukra, és ehhez kellő inspirációt is gyűjtenek kóstolással. Boraikkal korábbi munkahelyemen már találkoztam, Terra Tartarojukat nagyon szerettem, de ideje volt a frissítésnek:

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább