Tiszta villányi cabernet franc. Hordós, masszívan gyógynövényes illat, mély negrosan átható jegyekkel. Ízben aztán tapadós cser, fanyar felszínnel, sok fűszerrel, magas és fiatal tanninérzettel, aminek még idő kell a palackban. 

Kimondottan üde színfolt az illata, vidám, finom piros bogyósokkal, élénk gyümölcsös kedvességgel. Kesernyés, étcsokis, tapadó íz. Kökényes szárítás, erőteljes tanninok a hűvösebb évből. Modern világ, de a tannin lehetne enyhébb.

Fás, virágos, elég komplex aromák, sokrétű, amolyan bizarr eklektikusság hatja át, amiben sokféle identitás érződik. Ízben is ennek folytatása, sok gyógynövénnyel, vágó savak, de közben virágos, herbális jelleg mellett. Utóízben cseres, szikár végszó jellemző. Rendhagyó megközelítése a fajtának Villányból.

Szép, bordói fűszeres, intenzíven piros gyümölcsös buké jellemzi, egy kis korossággal (tercier jelleg). Visszafogott, diszkrét villányi bor. Tanninos, tapadós íze szárít durván és keményen. Nincs igazán élő gyümölcs. Hiányoznak már a díszek (melyek a korábbi évjáratokban szebben megvoltak). Nagy kérdés, hogy változik-e még előnyére a palackban (?), talán érdemes lassan kibontani.

Mindig is szerettem a svájci házaspár villányi borait, új, friss energiákat csempésztek a villányi status quo-ba a 2000-es években. Nemes illat, szép bordói jelleggel,  puhasággal, füstösséggel, fekete gyümölcsökkel, animalitással, kis földességgel. Magas, délies koncenctráció jellemzi. Tapadó, szárító, cseres bor, de bőven lendületben van még. Villány és a franc most sem okoz csalódást!

Sokszor elmondtam, szeretem, ha egy (villányi) vörösbor nem az erő, hanem az ész oldalásól szólít meg. Van egy új szcénája a villányi borászatoknak (egy részük nem magyar), akiknél ez a szabályszerűség egyre meghatározóbb. Sajnos, pont nem ők tettek szert hírnévre vagy sajnos pont a leghírsebbekre pont nem ez a jellező (mindenki döntse el maga, melyik állításom érvényes inkább). Heimann Evelynék borai közül viszont elég sok intelligensen, érzékenyen elkészített darabbal találkoztam idén (jártam is náluk). A Borosso egyfelől erre bizonyíték, másfelől arra, hogy ezek az elvek egy forró évben is igazak tudnak lenni, háarmadrészt pedig bizonyítják, hogy 2012 kiváló év volt délpannóniában. Illatra csupa nagyboros jegy: tejszín és cappucino, elegáns és minsőégi hordó villan be azonnal. Ízre haraphatóan telt, nem túlextrahált, a tannin vajasan édeskés, a korty kerek és szuper egyensúlyban van minden. Van benne bőséggel primer gyümölcsös jegy is. Selyes és krémes textúra, semmi karcosság vagy túlzás. Remekül eltrafált villányi vörös, mely messze túlmutat a kortársak átlagszínvonalán borvidéken belül. A klasszikus bordóblendben nem okoz disszonaniát a kékfrankos jelenéte sem. Nagyszerű darab, melyet simán megnéznék egy komoly nemzetközi sorban is vakon. 

Nem tudom, mi ez. Néhány hónapja villányban jártam és ott jutottam hozzá ehhez az édes fehérborhoz. Címke sincs rajta és fajta sem, csak ez a GT4 felirat. Egyedi és különdleges csemegének tűnik már az átlátszó, desszertboros, címkétlen palack miatt is.  Illatra szuperintenzív, trópusi aszalt gyümölcsök, erős ananász, mangó és más sárga gyümölcsök felhangjával, némi vegetális mellékzöngével. Később a kivi is erősen bevillan. Ízében elképesztően sok cukor, mézes, nektáros jegyekkel, de mégis finom egyensúly mellett. Lehetne benne több a sav, de így sem gejl, sok-sok tiszta és friss gyümölccsel búcsúzik. A pincének van rajnaija és hársa is, ha jól emlékszem, ami tud hasonlót egy megfelelő évben. Az ilyen kivételes borokban tényleg az a szép, hogy a borbloggert is elvarázsolják, gyakorlatilag biztosra vehető, hogy adalékanyagmentesen készítették és a romantikája is megvan, hogy valami fel nem fedezett dolog megismerésével lehettünk gazdagabbak. Köszönöm.  

Villányban minden más borvidékünknél hamarabb és erősebben jelentek meg a 90-es években a nagy családi pincék. Akik először ébredtek, azok a meghatározók ma is, szükségtelen neveket sorolni. A legtöbb borvidékünkön mostanra a kis pincék, ha zárványszerűen is, de tényezőkké váltak. Villányban ezek a kis manufaktúrák talán kevésbé jelentősek, de néhány éve ezen a fronton is van mozgolódás. A kicsiket néhány lelkes külföldi befektető is erősíti, így egy kedves és világlátott pár: Heumann Evelyn és Erhard pincészete, akik gyüttmentekként nem jutottak pincéhez a városban, ezért egy kevéssé hangulatos, ám a célnak épp megfelelő ipari épületet szemeltek ki borászati álmaik megvalósításához. Minden négyzetcentiménterét ki is használjak a létesítménynek. Elképesztő tisztán és precízen dolgoznak. Nyilván a külpiac a meghatározó számukra, és ehhez kellő inspirációt is gyűjtenek kóstolással. Boraikkal korábbi munkahelyemen már találkoztam, Terra Tartarojukat nagyon szerettem, de ideje volt a frissítésnek: