Angol újságíróknak szervezett tokaji túrát a borvidék hegyközségi tanácsa: végre valami igazán pozitív projekt! Az Angliában élő és ténykedő Toronyi Zuzu szervezte meg azt a három napos eseményt, melynek keretén belül a brit zsurnaliszták lehetőséget kaptak, hogy képbe helyeződjenek, hol tart a tokaji furmint, a hárslevelű, a pezsgő vagy éppen az aszú napjainkban. Jómagam a pezsgős és az aszús mesterkurzus levezénylésére kaptam megtisztelő megbízást, amire mondanom se kell, örömmel mondtam igent. 

Csanaky Mátét a boros közönség a Zsirai Pincék kereskedőjeként ismerhetik. A Mádon, Somlón, sőt Villányban is tevékeny családi borműhely lelkes képviseletét látja el idehaza és külföldön is. Egy jó boros szakember persze szüntelen kóstol, fejleszti a képességeit, tanul: így Máté ruszti WSET-dolgozatához gyűjtött éppen tapasztalatokat akkor, amikor megszervezte azt a kóstolót, melyen vakon kóstoltunk aszúkat és szamordonikat. Kutatásának célja, hogy a tokaji borpalettát körüljárva bemutassa, milyenek egymáshoz képest ezek a borkülönlegességek. Mint ismeretes, szamorodni fronton különösen látványos a magasabb cukor felé való elmozdulás néhány éve, de manapság 5 puttonyosoknál sem ritka a 150 körüli cukor, a 200+ cukorral rendelkező (mádias) aszúkról nem is beszélve. De vajon vakon kóstolva mennyire világos vagy épp összezavaró ez a helyzetkép és mit okozhat ez a fajta “mézédes rendetlenség” a piacokon?

Vörösaszú: ha jól emlékszem, tokaji aszúszemek, pinot noirban áztatva adták e bort. Valójában zempléni tájbor. Sötét gránát szín, meleg árnyalattal. Illatban szuperintenzív és mély: benne tömény szilvalekvár, aszalt szilva, hecsedli, gyógynövénylikőr, cassis, mazsolás jegyek, az érettség nemességével fűszerezve. Tiszta, gyönyörű illat, amit a legkomolyabb portóiak is megirigyelnének (bár igazából semmihez sem fogható a bor). Sűrű ízében aszús koncentráció és textúra jelenik meg, szilvás töménység ismét. Végtelen, likőrös íz, lekvárosan vastag, mély, egyértelműen gyümölcsös, karamellás és tiszta ízjegyek. Kiadós, nagy testű, mégis zseniális arányokkal rendelkező, gyönyörű, selymes édes bor, az évjárat sajátos sima ízével. A közepes tárolási körülmények ellenére is van még benne bőven szépség, lédús gyümölcs és tisztaság. Váratlan, zseniális élmény egy remek évjáratból! Ha ilyen volt régen a vörösaszú, akkor én ilyet kérek még...! (Kössz Tamás...)

Sok prémium hordó, fehércsoki, kis zavart illósság. Ízben is elég fás, vaníliás jegyek a meghatározóak. Mellette kevés gyümölcs, de finom ízek, jó sav, fehéres árnyalatok. Egyébként szép. 

Közeleg december, az aszú hónapja. - Karácsony, ünnepek, meghitt téli esték a kandalló mellett, amikor a bejgli, a libamáj, a diós, gyömbéres, fahéjas, narancsos, mandarinos, almás, körtés, birsalmasajtos esték mellé olyan remekül tud csúszni egy korty édesség…! Máskor is, de ilyenkor különösen szinte kötelező (kéne, hogy legyen) aszúval ünnepelni, mert az aszúval igazán méltó módon lehet... Idén arra is koccinthatunk aszúval, hogy 450 éve említették Garai Máté örökösödési levelében először az aszúszőlőbort. Noha korántsem biztos, hogy valóban a legrégebbi írott adat, de az bizonyos, hogy az a szőlő a Tokaji-hegy déli oldaláról, a Hétszőlőből származhatott. Így a Wineglass Communication és Tóth Adrienn korábbi #koccintsaszúval-kampányának eredményeképp ma egy igazi klasszikussal, a Hétszőlő 2017-es 5 puttonyosával keressük, melyik pohárból a legfinomabb a tokaji aszú. Zalto, Riedelek, Schott-Zwiesel vagy a Spiegelau mellett mit tud egy fesztiválos pohár? Kiderül minden mai posztunkból!

Kedvelem nagyon az évjárat tokaji borait. Illatban kifejezett hársas, ribizlis, egreses, bogyós gyümölcsösség, jellegzetes tokajiság, mely vakon kisebb, kézműves tokaji borászokat juttat eszembe, nem annyira egy 55 hektáros birtokot (ami jelzi, hogy a bornak van egyénisége). Magas savak, 2017-re jellemzően húsos íz, cizellált, izgalmas bor finom hordóval, egységes és nagyon elegáns ízekkel.

Érdekes, mintha némileg elkezdtek volna bezárkózni a 2008-as aszúk jelen stádiumukban (pedig fiatalon kifejezetten tele voltak ígéretekkel). Pár éve ez is sokkal szebb volt, persze azért 2008 bár nagy év, mégiscsak 12 évesek a borok. Gyönyörű arany szín, nemes mézes illat, komplex és mély aromatika. Vastag, nagyon édes, enyhe savú aszú, amit nem először érzek 2008-nál (és ebben 2013-hoz mintha hasonlítana 2008: szárazban izgalmas savak után aszúban mindkét évjáratnál viszonylagos lágyságot hozott a meleg ősz). Hosszúság, markáns hordó, nehézkes, vaníliás jegyek. Biztos, hogy még évekig tartja magát, az oxidáció még nem érezhető sehol, de szebb már szerintem nem nagyon lesz. Egy csillagot kopott a fénye.

Mesés illat, koncentrált és egyszerre elegáns, nem tobzódik fölöslegesen, noha hordóban elég kifejezett, kávés. Magas cukor, karamell és gomba. Vaníliás hömpölygés. A sav elég alárendelt, meleg év lehet ez is. Plump, lusta, de óriási bor, Tokaj egyik legszebben aszúsodó dűlőjéből válogatva. Akik az édességet keresik egy aszúban a savak helyett, azok itt jó helyen járnak.

Egy kis illó bujkál illatában, mellette barackos, mézes díszek teszik mégis csodálatossá az élményt. A korty nagyon vastag, az évjárat magas cukrával, gazdag, krémes textúrájával. Kétségtelenül gyönyörű aszú egy nagy múltú löszös terroirról szelektálva.

Nagy évjárat és az első jegyzett aszúborok bölcsője egy dűlős borban. Fiatal, fejlődő illat egyelőre, de árad belőle a nemesség, az emelkedett aszús jelleg és a gyönyörű évjárat vonásai. Ízében Hétszőlősen sok cukor, barackos jegyek, mintha friss őszibarackba harapna az ember. Melegedve lustább lesz a savak hiánya miatt, ezért hidegebben érdemes fogyasztani.