Vannak évjáratok, melyekről csak közhelyekben lehet beszélni. Például, hogy vannak bizonyos borok, melyeknek a kibontása önmagában is ünnep. Egy új korszak hajnala (mely lezárt egy nagyon sötét kort). - A 90-es évek minden idők talán legjelentősebb innovációs évtizede volt Tokajnak, s legfőképpen azért, mert 1999-ig még minden évjárat szinte kizárólag a botrotisz és a nemes rothadás tökéletesítéséről szólt. Az első nagy rácsodálkozás a rendszerváltás után 1993 volt, aztán egy évtizeddel 1989 után a tökéletes aszús évjárat is megadatott a kisebb vagy nagyobb, magyar vagy éppen külföldi tőkével elindított hegyaljai birtokoknak. Azt gondolom, 1999 bizonyította be végleg, hogy a tokaji aszú a világ legkiválóbb természetes édes bora.

Borostyán színbe mélyült már a palackom, ezért gondoltam, ideje rányitni. Aztán ahogy beleszaglásztam a pohárba, azonnal tudtam, hogy elhamarkodottan ítélkeztem fölötte. Nemes, meleg tónusú aszúillat, főtt és kandírozott gyümölcsök hangulatával, színtiszta stílusjegyekkel. Mézes, nektáros, hosszú, húsosan gyümölcsös ízek. Szinte harapható bor. Nagyon telt. Fiatal még így 15 év után is. Krémes textúra. Sok a cukor, ahogy 2000-nél mindig, de mégsem nehéz vagy gejl, nagyon finom zamatú (amilyen csak tokaji tud lenni); hibátlan az egyensúly, hibátlan a fókusz és nagyon komoly a szerkezet, tele szépséggel, eleganciával. Néhány éve ajándék áron lehetett hozzájutni az egyik kereskedőnél. Két palackom közül mindkettőtől óriási élményeket kaptam. Ha akkot lett volna egy borbáram, sokat vételeztem volna belőle es fűnek-fának mutogatnám. Nagy borok születtek az Árvay - Sauska összjátékból.

Karácsony táján kóstoltam utoljára ezt a nagyszerű kis desszertbort, mely már akkor elkápráztatott remek ár-érték arányával. Mindig is szerettem a fősodron kívüli gyöngyszemeket, melyekre csak kevesen figyelnek föl, pedig lenne miért...

Meglepően mély borostyán szín. Sőt most az illatát is érettebbnek éreztem, mint fél éve. Azért akad benne primer jegy is bőven: lédús, érett szőlő, szőlővirág, trópusi gyümölcsök egész sora, mézes tea, virágpor.

Ízben elképesztő savai pumpálják a lendületet, újabb és újabb „attack” – okkal (hogy drbartásan fejezzem ki magam:) Van benne egy konstans cseres érzet is azért. Krémes, vaníliás korty, magas (180 g/l) cukortartalom nő föl a vitálisabbnál vitálisabb savak mellé. Mézesség! Hihetetlen hossz és balansz. Rengeteg szaftos gyümölcs (az ilyen tokajiaknál szokta nagymamám tök komolyan bekérdezni, hogy „ebbe a szőlőn kívül más gyümölcsöt is tettek, ugye?”). Az édes élet az egyik legizgalmasabb aszú-szintű késői cuvée-élényeket nyújtja nekem mostanában, mely nem vallana szégyent Ilonák, Főborok és Szepsy Cuvée-k közt sem (miközben ára fele azokénak)! Évekig ilyen szép lesz még szerintem, - illatát, ízét nézve most is ilyesmi volt bennem a végső konklúzió. 7(+)

(Nem rég jelent meg két írásom a GaultMillau.hu oldalon)

Mindenki emlékszik még bizonyára a nagy szakításra, amikor a 2008-as szüret után az akkorra villányi vizeken már sikeressé vált Sauska Krisztián és Árvay János útjai elváltak. Ezzel gyakorlatilag meg is szűnt az Árvay és Társa, a.k.a. tokaji Hétfürtös borászat (én csupán akkoriban kezdtem igazán elmélyedni a borok között, úgyhogy kevés élmény fűződik munkáikhoz). Meg kell azonban mondanom, hogy kifelé példamutatóan úriemberek módjára történt meg ez a különválás. Nagy formátumú egyéniségek, bizonyára sok önálló elképzeléssel, elvvel. - Láttunk már nagy hasadásokat (mostanában is). De így is lehet ezt. - Egyszerűen külön folytatják, teszik a dolgukat, drukkolnak egymásnak és láthatóan senkiben nem maradt tüske. Az egyikük megmaradt azóta is nagynak, helyileg továbbra is a tokaji kaszinó falai közt, a másik visszatért övéivel a családi gyökerekhez Rátkára, s még nagyobb szerepet szán a termőhelynek. Amennyit én láttam a változások előtti és utáni borokból, abból nekem az jött le, hogy Árvay úr mint borász egyértelműen a manapság klasszikusnak mondható alapokra építette föl a néhai Hétfürtös szortimentet (igaz a Chardonnay, Sauvignon blanc száraz zempléni borok mást sugallnak); ám fontos, hogy a rendhagyó és dűlős száraz borok mellett legalább ugyanakkora szerepet kaptak anno a különféle édes borok is, úgy mint az Édes Élet cuvée és természetesen az aszúk (főleg 6 puttonyosok). Nem rég láthattuk azt is, hogy a különválás után - külföldi preferenciák alapján is - Sauskáék még nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a sajátos száraz cuvée-boroknak, ahol természetesen az eredeti koncepció szerint a két világfajta is szóhoz jut a furmint és a hárslevelű mellett.