Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!

2021 lassan érkezik a piacra, amibe vélhetőn a pandémia miatti megtorpanások is közrejátszanak. Ám meg kell említeni azt is, hogy az évjárat szerencsére nem tartozik a bagatell minőségű évek közé, melyek laza, savhiányos, gyorsan érő borokat adnak. Úgy fest, 2021 több bortípusban is több, mint izgalmas, mondhatni, pont olyan, ahogy én szeretem: magas savak, feszes elegancia, és hab a tortán, hogy az aszúsodás sem maradt el (idén is volt, de a 2022-es botritiszes boroktól magas cukrot és puhább savakat várok). Van okunk tehát reménykedni, hogy 2021 lesz a következő 5 csillagos évjárat a TokajGuide-ban (további részletek jobbra az évjáratértékelőben olvashatók). 

Mélyarany színe is már gyanús. Illatban is, ízben is érett, oxidált, csúcsán túli élmény sajnos...

Kifejező, botritiszes aromatika, sok-sok barackkal. Ízben szép arányok, de összességében viszonylag egydimenziós, egyszerű jelleg körtével, birssel, almával. Széles és dús kortylefutás, viszonylag enyhe savval.

Vegetális, borsós, enyhén illós karkter érezhető illatában. Ízben is folytatódik az emelkedett illósság, sok cukorral, az évjárat visszafogott savaival. Összességében eléggé gejl érdes bor, kevés lendülettel.

Baracklekváros, mély és komplex illat. A hárs mézessége nagyon érezhető ízében, mellette vastag, finoman érett bor, magas cukortartalommal. Pár napja a 2014-es is ugyanilyen szép színvonalat tanúsított. Van okunk odafigyelni a debrői hársakra a megfelelő pincéktől. 

A borászat névválasztását nem egészen tudom értelmezni, de nagy meglepetés (vakon) Eger mellől édesben, igaz tudjuk, hogy a debrői hárs egy méltatlanul elkallódott értéke ennek a borvidéknek. Mély szín, kis illó érezhető ugyan rajta, de izgalmasak lekváros aromái. Ízben magas cukor, de aztán a sav is sok, nagy koncentrációval, emlékezetes, egyedi ízekkel. Nagyon közel a csillagos élményhez vagy tán meg is van...

Pár hete, a legutóbbi TokajMagic-eseményen a Határi határait feszegettük. Az eseményen Bodó Judit megosztotta velünk premier előtt a pince száraz csúcsborának, az Exczlencziásnak a friss kiadását is (ez is tisztán a Határiban termett, a remek 2019-es évjáratból). A minap a Figi és Lipike gasztro-szentélyében mutatkozott be a nagyközönség számára e remek bor, mely korlátozottan ezen a napon elérhető volt a szerencsés pesti érdeklődőknek (de érkeztek gyémánt fokozatú gyűjtők Pécstől, Tatán át sok helyről a bor hírlevelére). Lássuk hát, mit tud ez a szuper limitált különlegesség!

A Kerekdomb Fesztivál három éve kötelező megállóhelyünk. Tavaly és tavalyelőtt a Tállya Dűlőbárral igyekeztünk a fesztiválozóknak újat mutatni a tállyai dűlőkből (Czinege Tamás illetve a Figi és Lipike remek ételei mellé). Ez idén sajnos 2 ültetett kóstolóra redukálódott: a Bocskai utcában egy játékos vakkóstoló és egy Alkonyi László számára szervezett dűlőtörténeti kóstolón mutattuk be Tállya és a termőhelyek egyediségét a Mailloth Kastélyban. Ebben az évben így viszont több idő jutott a kóstolsára (és a féktelen fesztiválozásra is). A szeptemberi hétvégén két pincénél tudtam hosszasabban időzni: a Szóló továbbra is a borvidéki natúr-movement szabadsághőse (nem mindig az én világom, de ha eltalálják az arányokat tudom szeretni ezeket a borokat). Szűcs Ferenc a Honvéd utcában pedig már csak amiatt is kötelező program volt, mert a Bocskai utcai helyszínt most is ő adta a játékos vakkóstolómhoz.

Március elején volt már egy kóstoló furmintfan nappalijában, ahol 2015-ig visszamentünk az időben a **Bott Határi határait feszegetve. Ezúttal még mélyebbre engedjük a szondákat: a TOKAJMAGIC szeptemberi kiadásában 2009-ig nyúltunk vissza az időben. Mindig elmondom, hogy mennyire szeretek Bott borokat kóstoltatni: egyszerűen nincs okunk félni előtte; jól tudom, hogy a borok rendben lesznek, őszinték és szépek lesznek, ahogy igaz ez azok  készítőire is. Épp ezért minden évben szinte kötelező állomás egy tematikus Bott-sor, ahol ismét rácsodálkozhatunk, mennyire szépen fejlődnek ezek a borok, néha a legmeglepőbb évjáratokból is. A Határi még nem került sorra (a pince Csontosa mindig ellopja a show-t előle), pedig az északabbi termőhelyek közt igazi klasszikussá érett híres termelőinek köszönhetően. Most pótolunk!