X

HÁRSLEVELŰ

Ripka Gergely

TR Nyári Hárslevelű 2014

Elsőre visszafogott tropikális illattal köszön be, enyhén petrolos palackbukéval. Aztán friss és citrusos, szellőzve egészen narancsos illat, sokat fejlődik (fiatal). Ízre a rövid és kellemesnek ígérkező felütés után, gyakorlatilag azonnal a kérlelhetetlen sav adja a főszólamot, ami sajnos el is nyom minden mást. A romboló savak kérem valósággal hasítanak, citrompótlóban zárulva. Le sem tagadhatná, hogy 2014-es. Napokig szellőztetve szelídül a bor egy kicsit, de azoknak ajánlom első sorban, akiknek kellően vastag a fogzománcuk. Szigorúan aperitif bor és/vagy étel mellé javallott.

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Bihari Tamás//2015.

Régiúj ismerős a mádi horizonton

Ki halotta már Bihari Tomi nevét? Senki? Vagy ha igen, akkor nagy valószínűséggel kissé más vonatkozásban ismerhetik, főleg a hegyaljaiak. A Tokaji Ősz nevű nagyszabású rendezvény évek óta amolyan vándorrendezvény, melyet nagyon sokan szerveztek már (Szilágyi Péter, Sándor Zsolt, Alkonyi László, Demeter Anett, ifj. Szepsy Istvén, idén épp a borászok borásza, Bacsó András), de egyvalaki már nagyon régóta ott van a háttérmunkák mellett. Bihari Tamás igazi helyi arc, van családi birtokuk is, nem első generációs borász, viszont a birtokot ő kezdte el a tömegcikk gyártásától a minőség irányába mozdítani.

Tovább

Ripka Gergely

Nobilis Barakonyi Hárs’ 2005-2014.

Hősök és szupersztárok

Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Tovább

Ripka Gergely

Kikelet Lónyai Hárslevelű 2014.*

 

Mély illat, nem az a kitárulkozó, behízelgő hárs, de azért el lehet veszni benne. Olyannyira, hogy szerelmbe is estem. Van benne mutatóban citrus, az érett, sárgás és zöldes fajtából, miközben van egyfajta termőhelyiség is orrban. Ízre hasít a sav rendesen, de megvan a fókusz és a tartalom is a citrusosság, a lime mellé. Elképesztő lendület és feszesség szövi át ezeket a remek, érett savakat. A végén az alkohol melegét is érezni. Csiszolt, hosszú, nagyon tiszta ízű és még elég fiatal (nem érezni korosnak 15-ös tokajiak közt). Egy ilyen nehéz évből ennyire teljes, izgalmas és elegáns bort készíteni nem kis eredmény, de a fajta, a termőhely és a borász szépen összedolgoztak.

Tovább

Ripka Gergely

Kolonics somlói Hárslevelű 2009.*

A hárslevelű bizony hat év után is tud

Érett szín és illat. Sárga szín jut eszembe mindkettőről. Kajszis, mézes, nektáros, virágos orrban. Komolyságot sugall az illat. - Édes fűszerek és narancshéj. Nem az a könnyed nyári fehérbor. ízre is nagyon hosszú, ez tűnik föl elsőként. Pici fémesség, sok somlói jegy, sűrű szálak szövik át. Komoly extrakttartalma lehet számokban is, végtelen lecsengéssel.  Jó test, jó sav, a végén pici kesernyével megtoldva. Őszi hangulathoz szuper. Melegedve az alkohol jobban jön belőle. Hölgyeim és uraim: hat év után most a csúcsán, és mindez egy magyar fehérbortól. Sosem titkoltam, hogy a hársat etekintetben is mennyivel többre tartom a furmintnál. Egyszerűen szebben érik és tőlünk is több figyelmet érdemelne. De ezért szerettem bele Karcsi boraiba is 5-6 évvel ezelőtt. 6+

Tovább

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán Szerelmi 2013.**

Csillogó, tükrös, sárgás szín. Valamivel virágosabb volt, mint az évjáratbemutatón korábban. Déli gyümölcsöket pörgettem még ki az illatból. Sok cukor, hosszú íz, mely gyümölcsös is, komplex is, végtelen hosszan a szájban marad. Érzésem szerint ezt a cukrot még be kell dolgoznia a bornak, de kétségkívül óriási formátum már most.

Tovább

Ripka Gergely

Gróf Buttler Hárslevelű 2012

A Gróf Buttler fehérboroknál valahogy a hordó volt mindigis az a paraméter, amivel nehezen barátkoztam. Itt is ez az érzés maradt bennem. Édes, újvilági fahatás. Hordós cseresség, szárít, de utóízében is feltűnik egy markáns édes tónus.

Tovább

Ripka Gergely

SAP//2o13

Nagy évjárat Bzolitól

Balogh Zolit mindenki ismeri. Az online borszíntéren az egyik legnagyobb provokatőr, aki az évek során bárkivel szóváltásba tudott már kerülni, aki él és mozog. De nem csak erről ismerszik meg. A 2000-es évek közepe óta Somló egyik meghatározó borászatának, a Somlói Apátsági Pincének a birtokosa és a helyi közösség egyik fontos motorja is. BZoliról mindenkinek van véleménye. Boraik tudatosan buja, maradékcukoros, túlérett hangulata is megosztja a közönséget; én időről-időre belefutok olyan SAP borba, amik nem osztanak meg, sőt szívesen fogyasztom őket. Néha késsel, villával. A túlkapások ellenére tetszik bennük, hogy önmaguk definíciói. Nem hasonlítanak senki másra. Miért is kéne skatulyákban gondolkoznunk egy fajta/borvidék kapcsán? Szerettem a 11-es Furmintot, de a 10-es év Juhfarkja, 12-es év Hársa is élmény volt. Minden évből valami… Hanem végre itt vannak a 2013-as borok is (első alkalom, hogy mind egszerre lettek készen), éppen ezért Zoltán összekürtölte a borszakma „léhűtőit”, hogy ismerkedjenek a kiváló évjárattal egy jó hangulatú, szórakoztató előadás közepette (kb. 30 komoly étteremtől volt jelen sommelier, a 6-7 újságíró mellett).

Tovább

Ripka Gergely

Patricius Hárslevelű 2011.

A Patricius alapborai közül a furmintot és a muskotályt mindigis jobban szerettem. Málnás, tropikális, enyhe palackbukéval rendelkező bor. Könnyed, laza szövés, szinte áttetszően légies, mégis pontos és jól érthető.

Tovább

Ripka Gergely

NAG – Betsek Hárs 2011

Sajtos és egyszerre virágos hatást keltő illat. Krémes, hosszú íz, egész más textúra az érett mátraiak után. Hosszú, sima felszínű bor, a Betsek szép struktúrájával. Fa, alkohol és érett gyümölcsök együtt. Egyedi karakter a tokaji mezőnyben, ahogy valamennyi Alana és NAG bor.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgőt innék egész nyáron

Herczeg Ági MasterTasting/7

Herczeg Ágnes javában vizsgázik eközben Londonban. Ezzel a poszttal is szeretnék neki nagyon sok sikert és szerencsét kívánni a nagy megmérettetésen! Óriási felkészülési munka előzi meg az ilyesfajta vizsgát. Nyugodt és eltökélt volt, mikor legutóbb együtt kóstoltunk. Amolyan laza ünneplés gyanánt pezsgőkkel koccintottunk az utolsó közös kóstolás alkalmából. Mindenféle stílusba belekortyoltunk: prosecco a maga fiatalos lazaságával, könnyű gyümölcsösségével, Cava a maga sajátos érleltéségével, Lambrusco a megszokhatatlan édességével (nem is tudtam igazán írni róla), néhány kuriózum és természetesen az örök csúcsok-csúcsa: Champagne, a finom kis részletekkel. Mindig mondom, hogy pezsgőt én bármilyen év- és napszakban képes lennék inni, de nyáron aztán végképp szezonja van: frissítő bubik, esküvők, kertipartik, jókedv...ezek szinte elképzelhetetlenek jó pezsgő nélkül!

Tovább
Szilvolgy

Ripka Gergely

Tovább