X

HÁRSLEVELŰ

Ripka Gergely

Carpinus és Balassa duett//2015

Tokaj, a legjobb társaság

Rajongok azért a hangulatért, ami tokaji-kóstolás közben kialakul, gyakorlatilag tetszőleges miliőben, társaságban. Valójában ez lehet a kulcsa a Tokajért való határtalan vonzalmamnak is: a megismételhetetlen érzés, hangulat amit a bor kivált az magát a bort és a tarsaságot, ezzel végső soron az alkalmat emeli. Az talán megint egy másik kérdés, hogy bármilyen borkóstolón veszek is részt, szinte mindig Tokajra terelődik a szó és Tokaj körül alakul ki végül szenvedélyes/komoly szakmai eszmecsere (talán a Tokajkalauz miatt lehet ez persze). – Ám, ha valóban tokajiak nyílnak is ki, érdekes módon mindig megtörténik a varázslat. – Sokszor leírták már sokan, én is: Tokaj kapcsán valahogy minden kérdés és válasz sokkal egyértelműbb és érdekesebb, és annyi minden levezethető belőlük, ami aktuális és fontos. – Erre nem sok borvidék képes világon!

Tovább

Ripka Gergely

ASZÚK, a forradalmak sodrában

Az 1956-os évjárat elszabadul

Rengetegszer szóba kerül, mekkora potenciál is rejlik Tokaj legnagyobb kincsében, az aszúban. Talán az egész világon nincs még egy ilyen csodás bor, mely magas cukortartalma ellenére nemhogy egyensúlyos és finom, de eltartható, sőt akár évtizedekig fejlődhet, érhet palackban. Jobb valószínűleg ettől nem lesz (aki kóstolt már hordóból aszút, az nyilván egyetért ebben), de van ebben némi izgalommal vegyes büszkeség, ha kibontásra kerül egy idősebb aszú: ilyet csak Tokaj tud! Az évjárat, a termőhely és más titkokat ennyi éven át nem tudja a Földön más bor magában hordizni. Mindez különösen is érdekes, ha egy olyan kivételes évről van szó, mint 1956. Ugyan egy forradalom hangulatát még egy bor sem képes átadni, elmesélni (noha épp a tokaji aszú elég sok szabadságharcban és forradalomban játszott kulcsszerepet az erdélyi fejedelmek korában), ilyenkor októberben leginkább 1956-ra a fejünkben és a szívünkben emlékezünk: 60 éve tudott utoljára igazán egységesen a sarkára állni a magyarság, ahogy az erdélyi fejedelmek is kiáltak magukért csak egy másik korban, egy másik szabadságért.

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő Hárslevelű 2006.

Tíz éves bor egy kitűnő évjáratból. Meglepő, de egyben van még. Épphogy. Nagyon puha felszíne van, ami Disznókő száraz tételekre nem annyira jellemző. Finom és szép palackbuké barackkal, kukoricával, naspolyával, finom füstösséggel. Ízre kerek, ismét puha és sima felszínű, nagyon könnyen iható, talán nem is egészen száraz. Mindenesetre hársasan zamatos, a savak elég szelídek. A korty második fele aztán némiképp üresebb már (elmagányosodnak azok a szelíd savak), de tíz év után ez sem kis dolog. (Hadd mondjam el, hogy mennyire nem vagyok oda a Disznókő mindenkori címkéiért, ez alól mégis van két stílusos kivétel: a Kapi aszú és ez a hárslevelű ezzel a francia stílusú régi metszettel).

Tovább

Ripka Gergely

•Szepsy Király Hárslevelű 2007.•

A magyar üzletlánc polcáról az utolsó palackot vettem le. Mondom, lesz, ami lesz....teszek egy próbát egy rég nem látott ismerőssel. Pár éve a Kakas-dűlőbe, egy tematikus hárslevelű kóstolóra én magam vittem el ezt a bort a gyűjteményemből (nem brillírozott, kudarcot sem vallott...hozta azokat a Szepsys jegyeket, amik kissé megosztják a szakavatott kóstolókat). Nagyon szerettem ezt az évjáratot és egyszer Mádon, a pincénél ezt a bort is imádtam, így hát adtam neki egy újabb lehetőséget. Nem bántam meg. Igaz, kicsit megkopott a fénye, és ez így is van rendjén: a száraz, meleg évek borai nem érnek a végtelenségig, ezt el kell fogadnunk. Illatra gumi, kénes termálvíz, kicsi büdi, ami Szepsy szárazakban ismert jelenség. Fedik a kajszilekváros, narancsos Haribos, gyümölcsös jegyeket. Ízre mégis megdöbbentően vastag, hosszú, testes, kissé kesernyés. Krémes, de mellé savai máig élnek, a korty közepe elképesztően sűrű is. Lehetne gyümölcsösebb, lehetne üdébb, de miért is várnánk ilyet egy 2007-es bortól....? Igazából meglepett, mennyire él, de semmiképpen ne hűtőszekrény hidegen igyuk, adjunk időt neki a pohárban. Nyolc év után is tartogat kellemes meglepetést. Szépen érik. (Ne hűtsük túl, sőt hagyjuk kiengedni a hűtés után.)

Tovább

Ripka Gergely

Vineum Hárslevelű 2013

Talán mégsem keresem hiába pár éve a nagy Vineum bort. Zsadányi mint Tállya egyik főszerepőlője már Alkonyi Lászlónál is téma volt, akkor amikor a szakíró rövid időre online borzsurnalisztának szegődött (2010). Azóta keresem a nagy tállyai bort, melyet elsőként Vineum név alatt kezdtek el boncolgatni (a vaskos tállyai lőrekészítési korszak után). Íme egy jó fajta, egy jó évjárat s valószínűleg egy jó termőhely, melynek végre sikerül valamit megvillantani, mitől lehetett Tállya már évszázadokkal ezelőtt is jegyzett termőhely.
És ezt úgy éri el, hogy az emlékeimet használja: az első nagy száraz tokaji élményeim ugranak be erről a borról. Az az édeskés, sárga gyümölcsös, tűzköves, komplex, mély illat van benne, mint a 2006-os nagy száraz tokajiakban (főként mádiakban), melyekre anno felkaptam a fejem, s melyre oly sokan használtuk előszeretettel a mára elkoptatott minerális kifejezést. Ízre nagyon zamatgazdag és hosszú, száraz és érett, finom savakban lecsengve. Kiválóan feliserhető benne Tokaj (a fajta talán kevésbé). Kissé csonots vázat adnak az évjárat savai, de egyensúlyos, tartalmas és rendkívül szépen feldíszített bor. Még fiatal is, de már most kibontakozott szépsége. Bomba vétel (Borfalu). 
(2016 karácsonyán kóstololva egy másik palackot viszont ugyanekkora méretben ért csalódás, korai öregedés, üresedés, oxidáció jeleivel.)

Tovább

Ripka Gergely

TR Nyári Hárslevelű 2014

Elsőre visszafogott tropikális illattal köszön be, enyhén petrolos palackbukéval. Aztán friss és citrusos, szellőzve egészen narancsos illat, sokat fejlődik (fiatal). Ízre a rövid és kellemesnek ígérkező felütés után, gyakorlatilag azonnal a kérlelhetetlen sav adja a főszólamot, ami sajnos el is nyom minden mást. A romboló savak kérem valósággal hasítanak, citrompótlóban zárulva. Le sem tagadhatná, hogy 2014-es. Napokig szellőztetve szelídül a bor egy kicsit, de azoknak ajánlom első sorban, akiknek kellően vastag a fogzománcuk. Szigorúan aperitif bor és/vagy étel mellé javallott.

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Bihari Tamás//2015.

Régiúj ismerős a mádi horizonton

Ki halotta már Bihari Tomi nevét? Senki? Vagy ha igen, akkor nagy valószínűséggel kissé más vonatkozásban ismerhetik, főleg a hegyaljaiak. A Tokaji Ősz nevű nagyszabású rendezvény évek óta amolyan vándorrendezvény, melyet nagyon sokan szerveztek már (Szilágyi Péter, Sándor Zsolt, Alkonyi László, Demeter Anett, ifj. Szepsy Istvén, idén épp a borászok borásza, Bacsó András), de egyvalaki már nagyon régóta ott van a háttérmunkák mellett. Bihari Tamás igazi helyi arc, van családi birtokuk is, nem első generációs borász, viszont a birtokot ő kezdte el a tömegcikk gyártásától a minőség irányába mozdítani.

Tovább

Ripka Gergely

Nobilis Barakonyi Hárs’ 2005-2014.

Hősök és szupersztárok

Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Tovább

Ripka Gergely

Kikelet Lónyai Hárslevelű 2014.*

 

Mély illat, nem az a kitárulkozó, behízelgő hárs, de azért el lehet veszni benne. Olyannyira, hogy szerelmbe is estem. Van benne mutatóban citrus, az érett, sárgás és zöldes fajtából, miközben van egyfajta termőhelyiség is orrban. Ízre hasít a sav rendesen, de megvan a fókusz és a tartalom is a citrusosság, a lime mellé. Elképesztő lendület és feszesség szövi át ezeket a remek, érett savakat. A végén az alkohol melegét is érezni. Csiszolt, hosszú, nagyon tiszta ízű és még elég fiatal (nem érezni korosnak 15-ös tokajiak közt). Egy ilyen nehéz évből ennyire teljes, izgalmas és elegáns bort készíteni nem kis eredmény, de a fajta, a termőhely és a borász szépen összedolgoztak.

Tovább

Ripka Gergely

Kolonics somlói Hárslevelű 2009.*

A hárslevelű bizony hat év után is tud

Érett szín és illat. Sárga szín jut eszembe mindkettőről. Kajszis, mézes, nektáros, virágos orrban. Komolyságot sugall az illat. - Édes fűszerek és narancshéj. Nem az a könnyed nyári fehérbor. ízre is nagyon hosszú, ez tűnik föl elsőként. Pici fémesség, sok somlói jegy, sűrű szálak szövik át. Komoly extrakttartalma lehet számokban is, végtelen lecsengéssel.  Jó test, jó sav, a végén pici kesernyével megtoldva. Őszi hangulathoz szuper. Melegedve az alkohol jobban jön belőle. Hölgyeim és uraim: hat év után most a csúcsán, és mindez egy magyar fehérbortól. Sosem titkoltam, hogy a hársat etekintetben is mennyivel többre tartom a furmintnál. Egyszerűen szebben érik és tőlünk is több figyelmet érdemelne. De ezért szerettem bele Karcsi boraiba is 5-6 évvel ezelőtt. 6+

Tovább

Ripka Gergely

Holdvölgy aszúvertikális: 2006-2011

Mádias, nagy aszúegyéniségek

Pár napja Demeter Zoltán aszúi kapcsán, februárban pedig Mészáros Lászlóval interjúban már beszéltünk róla, mennyire fontos Tokaj kapcsán az aszúval külön is foglalkozni. Szóba került az is, hogy ebben a műfajban több szempontból is hátrányos piaci pozícióból indul a borvidék: a száraz borok kapnak egyre nagyobb figyelmet, aktivitást, méltatlanul ritkán bontunk édes bort, s a borvidék élmezőnye ebben a kategóriában szinte mindig 90+ pont körüli szinten teljesít; viszont ha már ezek a borok ennyire komolyak, muszáj őket időről-időre bemutatni. A Holdvölgy pince mozgását nem volt könnyű nyomonkövetni a kezdetek óta. Demkó Pascal és mindenkori csapata sok fordulat után jelent meg a magyar piacon. Úgy kellett nyomoznom utánuk folyton. Berecz Stephaniet Gincsai Tamás váltotta borászfronton. Kezdetben a borok csak külföldön kerültek eladásra és a többség csak hallott valakiről, aki kóstolt már Moonvalley (majd később Holdvölgy) borokat. Mindenesetre a pince gyönyörű, a felszín fölött hipermodern mind építészetileg, mind pedig technológiailag; a földfelszín alatt pedig Mád egyik leghosszabb hagyományos érlelőpincéjét találjuk (melyen végig is vezetik a kíváncsi látogatót, he szeretné). Fontos továbbá megjegyezni, hogy a borvidék egyik legtapasztaltabb szőlésze is a csapatukat erősíti. Hogy az angol termékelnevezések a magyar piacon mennyire mentek át a fogyasztóknál, szintén nehéz megállapítani. De van nekik egy Culture márkanévre hallgató aszúboruk, melynek a 2006-os évjáratára évekkel ezelőtt kaptam föl a fejem. Az volt az első igazán maradandó élményem a Holdvölgytől.

Tovább
Borházi csendélet télen

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Fehér csúcsok a nagyvilágból

Tanulságok és stílusok a legnagyobbaktól

Hogyan lesz valamiből a világ legjobb száraz fehérbora? Egy termőhelyből, aztán egy brandből, esetleg a fajtából? Egyáltalán hogyan lehet bekerülni az élvonalba, mit kell ahhoz tudnia egy bornak? Mielőtt ma  végigvennénk néhányat a világ fehér csúcsborai közül, akaratlanul is számba veszi az ember, milyen erényekkel bírnak az előttünk járók. - Sauvignon/Loire: fűszeres, de moderált, csiszolt, feszes; sauvignon/Bordó: fás, de intelligensen, miközben élő savú és gyümölcsös is; sauvignon/Új-Zéland: mindenben intenzív - erős illat, ízben gyümölcsözön; rajnai/német: savvezérelt, de közben komplex, feszes, csiszolt; rajnai/osztrák: könnyebb, egyensúlyos, sima, mégis egyenes, élő savú; és végül chardonnay/burgundia: minőségi fa, végtelen komplexitás, termőhelyiség, vitalitás. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezeket az erényeket a legtöbb évjáratban és a legtöbb termelőnél megtaláljuk az adott régióban. Ugyancsak fontos, hogy ezek a régiók noha általában fajtaborokat készítenek, ahogy fent is látjuk, ám alapvetően mégsem fajtáról kommunikálnak, hanem sokkal inkább termőhelyről (többnyire a dűlőt is megnevezve, franciáknál a besorolással együtt). Ez azért fontos, mert hazánkban ez nem tűnik közmegegyezés tárgyának ennyi év után sem (sajnos), hanem sokan még mindig fajták (indokolatlan?) kiemelésén munkálkodnak.

Tovább
Préselő Pince, Erdőbénye

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

••DEMETER ZOLTÁN, ASZÚSZTÁROK: 1998-2008

10 éven át minden évjáratban stabilan 90 pont felett

Kevés olyan borvidék van a világban, mely kategóriájában képes szinte minden évjáratban 90 pont fölötti borokat nyújtani. Ha az aszút vesszük alapul, Tokaj ilyen borvidéke a világnak. Demeter Zoltánt sem nagyon kell már talán bemutatni az olvasóknak. A TokajKalauz első pincéje, mely 100 csillagnál többet gyűjtött eddig a borkatalógusunk értelmében. Ezzel az első 2 csillagos borásza a kiadványnak. Olyan kort élünk, amikor a mindenkori száraz borokról Tokajban is gyakrabban kell beszélnünk a különböző pincéknél, pedig nekem mindigis meggyőződésem volt, hogy aszúminőséget tekintve az abszolút első Demeter Zoltán. Noha ebben nehezebb igazán kiemelkedőnek lenni: szükségtelen neveket mondanom, - az egész borvidéken hihetetlen minőségek vannak jelen egyszerre (szárazban pedig mindenhol vannak amplitudók: fölfelé és sajnos lefelé is). Épp ezért fontosnak érzem időről-időre hangsúlyozni: Tokaj a világ első számú édesboros borvidéke, ami felelősség, küldetés, hagyaték. - Demeter Zoltán pedig nem csak főboraival teremtett önálló (és a borvidék számára is irányadó) műfajt édesben, de aszúi is mindig az extrém koncentrációról és egyúttal a kivételes egyensúlyról szóltak. Olyan formátumú borok, amiknek tényleg a világ legjobb éttermeinek borlapján és a ritakaságokat gyűjők pincéjében a helye.

Tovább