X

HÁRSLEVELŰ

Ripka Gergely

Gizella Pince frissítés

Egy trükkös évjárat tanulságai

Volt mit bepótolni Szilágyi Lacinál is. Egy teljes délelőttöt töltöttem vele, hogy megtudjam, hol tartanak a nagy Szilvölgyes tervek, álmok. Szilágyi László még mindig az egyik legjózanabb, legtisztábban gondolkodó borásza a borvidéknek, aki ráadásul tényleg gondolkodik is, és ezen nem szabad csakúgy átsiklani. Ez a borász tényleg minden apró rezdülését elemzi az évjáratnak, szőlőnek, bornak és ennek különösen is nagy jelentősége van akkor, amikor arról folytatunk szakmai vitát, hol tart 10-15 év után a szárazboros históriája Tokaj Hegyaljának. Laci mindent megtett, hogy minden szüreti nehézség és időjárási viszontagság ellenére 2016-ból is sikerüljön értékes borokat készíteni.

Tovább

Ripka Gergely

Gira Bormanufaktura

Borok az egyik legkisebb pincétől

Suskó Ivánnak határozott elképzelései vannak a borkészítésről, a tokaji borkészítésről, a pataki borkészítésről. Azt vallja, ő a legkisebb pince egész Hegyalján, ami nagyjából igaz is, hisz bőven egy hektár alatt mozog, és a családi ház alatti ősi pincében mindössze egyetlen kishordó és pár tartály áll. A család és a gyerekek mellett műkedvelőként fogott bele a borászatba a családfő és a cél, hogy Sárospatak méltó módon kerüljön bemutatásra a borokon keresztül. De talán nem is kell különválasztani a gyerekeket a szőlőtermesztéstől: a két lurkó szinte a szőlőben nő fel, már ovisként sem okoz nekik gondot felismerni a furmintot és aktívan résztvesznek a bogyók kóstolásában, hogy a szüret időpontja a lehető legpontosabban meghatározható legyen.

Tovább

Ripka Gergely

••Demeter Zoltán/2016 évjáratkörkép

Viszlát főbor, viszlát birtokbor...

Lévén, hogy a Tokajkalauz két fürttel kiemelt hegyaljai birtokáról van szó, sosem mulasztom el Demeter Zoltán friss borait végigkóstolni. A borász borait sokféle kritikával illették fennállásának 20 éve alatt. Senki sem tévedhetetlen és örökérvényű igazság senkinél nincs (továbbra sem). Az eddig kóstolt borai alapján szerintünk minőségben és tanulságokban ő jutott eddig a legmesszebb valamennyi bortípussal (édes, száraz, dűlős, pezsgő). Mindegyik bortípus óriási fejlődéstörténeten ment keresztül ezalatt a húsz esztendő alatt és ebben Demeter Zoltán is nagyon komoly szerepeket vállalt, nagyon sok kiváló bort palackba töltve.

Tovább

Ripka Gergely

TR Művek – multivertikális

Tállyán borászkodni menőség

Talán tényleg igaz, hogy nem mi választjuk a hivatásunkat, hanem kicsit inkább a küldetésünk választ minket. Hegyalja esetlben gyakorta érzek így. Noha a TR Műveket alapító három vagány fiatalembernek a szakmája nagyon távol áll a bortól, mégis úgy döntöttek, hogy belefognak az egyik legkeservesebb vállalkozásba, ami csak létezik Magyarországon: borászatot indítanak. Együtt szívni persze sokkal jobb, mint külön utakon, s ahogy mondani szokás az elején bizonyára fogalmuk sem volt, mire is vállalkoznak. Mindössze szerették a tokaji bort, az újhullámos szárazakat, melyek elindították őket egy úton. A választásuk Tállyára esett, itt vettek területeket, amíg még nem szöktek fel az árak, a településtől keletre, a hanyagul művelt Palota-dűlőben (2,5 ha, ami mára 3,5 ha lett) és a most még parlagon heverő Siposban (4,5 ha). Se pince, se felszerelés, se szaktudás. Valahogy így indult 2012 utolsó havában a Tállya Radicals szorija.

Tovább

Ripka Gergely

Kikelet Lónyai Hárslevelű 2015.•

Löszös Tokaji-hegy, tarcali oldal. Sárga virágok, citrusok, deli gyümölcsök, szépen, frissen, elegánsan, hársasan, érzékien, Stephanie-san jönnek a fajtajegyek. Tele van energiával, bájos szépséggel. A korty cizellált, tiszta, csiszolt, de egyben kerek és komplett is. Egyszerre melenget a tartalom és hűsít a száraz sav. Senki nem tudja ezt ennyire szépen: úgy üdén savas ez a bor, hogy jól áll neki és a penge savra rengeteg finom dísz van felfűzve hosszan, és mégsincs sehol sallang, vagy fölösleges elem. Furmintoknál sem nagyon fordul ez elő ilyen kifejezetten. Sós és csontszáraz a vége. Fiatal is még. Fantasztikus fehérboros ételpárok jutnak eszembe mellé.

Tovább

Ripka Gergely

Carpinus és Balassa duett//2015

Tokaj, a legjobb társaság

Rajongok azért a hangulatért, ami tokaji-kóstolás közben kialakul, gyakorlatilag tetszőleges miliőben, társaságban. Valójában ez lehet a kulcsa a Tokajért való határtalan vonzalmamnak is: a megismételhetetlen érzés, hangulat amit a bor kivált az magát a bort és a tarsaságot, ezzel végső soron az alkalmat emeli. Az talán megint egy másik kérdés, hogy bármilyen borkóstolón veszek is részt, szinte mindig Tokajra terelődik a szó és Tokaj körül alakul ki végül szenvedélyes/komoly szakmai eszmecsere (talán a Tokajkalauz miatt lehet ez persze). – Ám, ha valóban tokajiak nyílnak is ki, érdekes módon mindig megtörténik a varázslat. – Sokszor leírták már sokan, én is: Tokaj kapcsán valahogy minden kérdés és válasz sokkal egyértelműbb és érdekesebb, és annyi minden levezethető belőlük, ami aktuális és fontos. – Erre nem sok borvidék képes világon!

Tovább

Ripka Gergely

ASZÚK, a forradalmak sodrában

Az 1956-os évjárat elszabadul

Rengetegszer szóba kerül, mekkora potenciál is rejlik Tokaj legnagyobb kincsében, az aszúban. Talán az egész világon nincs még egy ilyen csodás bor, mely magas cukortartalma ellenére nemhogy egyensúlyos és finom, de eltartható, sőt akár évtizedekig fejlődhet, érhet palackban. Jobb valószínűleg ettől nem lesz (aki kóstolt már hordóból aszút, az nyilván egyetért ebben), de van ebben némi izgalommal vegyes büszkeség, ha kibontásra kerül egy idősebb aszú: ilyet csak Tokaj tud! Az évjárat, a termőhely és más titkokat ennyi éven át nem tudja a Földön más bor magában hordizni. Mindez különösen is érdekes, ha egy olyan kivételes évről van szó, mint 1956. Ugyan egy forradalom hangulatát még egy bor sem képes átadni, elmesélni (noha épp a tokaji aszú elég sok szabadságharcban és forradalomban játszott kulcsszerepet az erdélyi fejedelmek korában), ilyenkor októberben leginkább 1956-ra a fejünkben és a szívünkben emlékezünk: 60 éve tudott utoljára igazán egységesen a sarkára állni a magyarság, ahogy az erdélyi fejedelmek is kiáltak magukért csak egy másik korban, egy másik szabadságért.

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő Hárslevelű 2006.

Tíz éves bor egy kitűnő évjáratból. Meglepő, de egyben van még. Épphogy. Nagyon puha felszíne van, ami Disznókő száraz tételekre nem annyira jellemző. Finom és szép palackbuké barackkal, kukoricával, naspolyával, finom füstösséggel. Ízre kerek, ismét puha és sima felszínű, nagyon könnyen iható, talán nem is egészen száraz. Mindenesetre hársasan zamatos, a savak elég szelídek. A korty második fele aztán némiképp üresebb már (elmagányosodnak azok a szelíd savak), de tíz év után ez sem kis dolog. (Hadd mondjam el, hogy mennyire nem vagyok oda a Disznókő mindenkori címkéiért, ez alól mégis van két stílusos kivétel: a Kapi aszú és ez a hárslevelű ezzel a francia stílusú régi metszettel).

Tovább

Ripka Gergely

•Szepsy Király Hárslevelű 2007.•

A magyar üzletlánc polcáról az utolsó palackot vettem le. Mondom, lesz, ami lesz....teszek egy próbát egy rég nem látott ismerőssel. Pár éve a Kakas-dűlőbe, egy tematikus hárslevelű kóstolóra én magam vittem el ezt a bort a gyűjteményemből (nem brillírozott, kudarcot sem vallott...hozta azokat a Szepsys jegyeket, amik kissé megosztják a szakavatott kóstolókat). Nagyon szerettem ezt az évjáratot és egyszer Mádon, a pincénél ezt a bort is imádtam, így hát adtam neki egy újabb lehetőséget. Nem bántam meg. Igaz, kicsit megkopott a fénye, és ez így is van rendjén: a száraz, meleg évek borai nem érnek a végtelenségig, ezt el kell fogadnunk. Illatra gumi, kénes termálvíz, kicsi büdi, ami Szepsy szárazakban ismert jelenség. Fedik a kajszilekváros, narancsos Haribos, gyümölcsös jegyeket. Ízre mégis megdöbbentően vastag, hosszú, testes, kissé kesernyés. Krémes, de mellé savai máig élnek, a korty közepe elképesztően sűrű is. Lehetne gyümölcsösebb, lehetne üdébb, de miért is várnánk ilyet egy 2007-es bortól....? Igazából meglepett, mennyire él, de semmiképpen ne hűtőszekrény hidegen igyuk, adjunk időt neki a pohárban. Nyolc év után is tartogat kellemes meglepetést. Szépen érik. (Ne hűtsük túl, sőt hagyjuk kiengedni a hűtés után.)

Tovább

Ripka Gergely

Vineum Hárslevelű 2013

Talán mégsem keresem hiába pár éve a nagy Vineum bort. Zsadányi mint Tállya egyik főszerepőlője már Alkonyi Lászlónál is téma volt, akkor amikor a szakíró rövid időre online borzsurnalisztának szegődött (2010). Azóta keresem a nagy tállyai bort, melyet elsőként Vineum név alatt kezdtek el boncolgatni (a vaskos tállyai lőrekészítési korszak után). Íme egy jó fajta, egy jó évjárat s valószínűleg egy jó termőhely, melynek végre sikerül valamit megvillantani, mitől lehetett Tállya már évszázadokkal ezelőtt is jegyzett termőhely.
És ezt úgy éri el, hogy az emlékeimet használja: az első nagy száraz tokaji élményeim ugranak be erről a borról. Az az édeskés, sárga gyümölcsös, tűzköves, komplex, mély illat van benne, mint a 2006-os nagy száraz tokajiakban (főként mádiakban), melyekre anno felkaptam a fejem, s melyre oly sokan használtuk előszeretettel a mára elkoptatott minerális kifejezést. Ízre nagyon zamatgazdag és hosszú, száraz és érett, finom savakban lecsengve. Kiválóan feliserhető benne Tokaj (a fajta talán kevésbé). Kissé csonots vázat adnak az évjárat savai, de egyensúlyos, tartalmas és rendkívül szépen feldíszített bor. Még fiatal is, de már most kibontakozott szépsége. Bomba vétel (Borfalu). 
(2016 karácsonyán kóstololva egy másik palackot viszont ugyanekkora méretben ért csalódás, korai öregedés, üresedés, oxidáció jeleivel.)

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább