X

HARMAT

Ripka Gergely

Árvay és társa tokaji desszertborok

A szétválás előttről

Mindenki emlékszik még bizonyára a nagy szakításra, amikor a 2008-as szüret után az akkorra villányi vizeken már sikeressé vált Sauska Krisztián és Árvay János útjai elváltak. Ezzel gyakorlatilag meg is szűnt az Árvay és Társa, a.k.a. tokaji Hétfürtös borászat (én csupán akkoriban kezdtem igazán elmélyedni a borok között, úgyhogy kevés élmény fűződik munkáikhoz). Meg kell azonban mondanom, hogy kifelé példamutatóan úriemberek módjára történt meg ez a különválás. Nagy formátumú egyéniségek, bizonyára sok önálló elképzeléssel, elvvel. - Láttunk már nagy hasadásokat (mostanában is). De így is lehet ezt. - Egyszerűen külön folytatják, teszik a dolgukat, drukkolnak egymásnak és láthatóan senkiben nem maradt tüske. Az egyikük megmaradt azóta is nagynak, helyileg továbbra is a tokaji kaszinó falai közt, a másik visszatért övéivel a családi gyökerekhez Rátkára, s még nagyobb szerepet szán a termőhelynek. Amennyit én láttam a változások előtti és utáni borokból, abból nekem az jött le, hogy Árvay úr mint borász egyértelműen a manapság klasszikusnak mondható alapokra építette föl a néhai Hétfürtös szortimentet (igaz a Chardonnay, Sauvignon blanc száraz zempléni borok mást sugallnak); ám fontos, hogy a rendhagyó és dűlős száraz borok mellett legalább ugyanakkora szerepet kaptak anno a különféle édes borok is, úgy mint az Édes Élet cuvée és természetesen az aszúk (főleg 6 puttonyosok). Nem rég láthattuk azt is, hogy a különválás után - külföldi preferenciák alapján is - Sauskáék még nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a sajátos száraz cuvée-boroknak, ahol természetesen az eredeti koncepció szerint a két világfajta is szóhoz jut a furmint és a hárslevelű mellett.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább
Tokaj aranya, melyet az alkimisták is kerestek

Ripka Gergely

Tovább