X

HARMAT

Ripka Gergely

Árvay és társa tokaji desszertborok

A szétválás előttről

Mindenki emlékszik még bizonyára a nagy szakításra, amikor a 2008-as szüret után az akkorra villányi vizeken már sikeressé vált Sauska Krisztián és Árvay János útjai elváltak. Ezzel gyakorlatilag meg is szűnt az Árvay és Társa, a.k.a. tokaji Hétfürtös borászat (én csupán akkoriban kezdtem igazán elmélyedni a borok között, úgyhogy kevés élmény fűződik munkáikhoz). Meg kell azonban mondanom, hogy kifelé példamutatóan úriemberek módjára történt meg ez a különválás. Nagy formátumú egyéniségek, bizonyára sok önálló elképzeléssel, elvvel. - Láttunk már nagy hasadásokat (mostanában is). De így is lehet ezt. - Egyszerűen külön folytatják, teszik a dolgukat, drukkolnak egymásnak és láthatóan senkiben nem maradt tüske. Az egyikük megmaradt azóta is nagynak, helyileg továbbra is a tokaji kaszinó falai közt, a másik visszatért övéivel a családi gyökerekhez Rátkára, s még nagyobb szerepet szán a termőhelynek. Amennyit én láttam a változások előtti és utáni borokból, abból nekem az jött le, hogy Árvay úr mint borász egyértelműen a manapság klasszikusnak mondható alapokra építette föl a néhai Hétfürtös szortimentet (igaz a Chardonnay, Sauvignon blanc száraz zempléni borok mást sugallnak); ám fontos, hogy a rendhagyó és dűlős száraz borok mellett legalább ugyanakkora szerepet kaptak anno a különféle édes borok is, úgy mint az Édes Élet cuvée és természetesen az aszúk (főleg 6 puttonyosok). Nem rég láthattuk azt is, hogy a különválás után - külföldi preferenciák alapján is - Sauskáék még nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a sajátos száraz cuvée-boroknak, ahol természetesen az eredeti koncepció szerint a két világfajta is szóhoz jut a furmint és a hárslevelű mellett.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább