X

HALÁSZ IMRA

Ripka Gergely

HOLASS: Sümeg, az elfeledett borvidék

A belga kereskedő lány, a borász fiú és a megszállott apa története kezdődik…életem roséjával

A borászatról
Először is a névről: a szombathelyi, idősebb és ifjabb Halász Imre családi projektje ez a mindeddig ismeretlen pince, mely július 7-én debütál első borával, de nem Magyarországon, hanem Nyugat-Európa csillagos éttermeiben (összesen 10 csillagot fog érinteni a pince, ráadásul egy roséval, de ne szaladjunk máris előre). Az ifjabbik Imre jogász végzettségű, de apja révén kisgyerekkorától részese lehetett a szombathelyi borklub kóstolóinak, ahol nem akármilyen nemzetközi etalonok nyíltak hétről-hétre. A kis Imiről gyorsan kiderült, hogy kivételes kóstolási tehetsége és memóriája van. El is hagyta a fényes jogi pályát és új iskolát választott, egy olyan birtokot, melyet maga a burgenlandi legenda, Roland Velich vezet. Roland köreiről köztudott, hogy egyrészt igen nehéz bekerülni, igen nehéz kiismerni is és egyáltalán kivívni a birtok vezetőjének elismerését, viszont aki bekerül, annak olyan kivételes boruniverzum tárul fel, ami egyszerű halandók számára elérhetetlen lenne. A Moric birtokon MW-ok jönnek-mennek, Velich egy sor nagy tehetségű, kis területű borásszal áll kapcsolatban (hazánkból Homonna Attilával) és összeköttetései a legkomolyabb michelin-csillagos éttermekig vezetnek. Egész napos kóstolók, exkluzív borok sora, egy osztrák mintabirtokon, amit egy zseni tart mozgásban, aki nem mellesleg konkrét víziókkal bír a Kárpát-medence borászati jövőjét illetően is. Létezik ennél jobb akadémia egy magyar borászpalánta számára? Ebben a közegben volt (a tavalyi szüretig) Roland Velich jobbkeze, a jó képességű Halász Imre, aki érzékeinek köszönhetően a közös vakkóstolókon mindig tudott ebben a boros miliőben meglepetéseket okozni, akármilyen társaság is ült le az asztal köré, akármilyen borokkal. Ja és a név: Imre nem rég lett szerelmes egy belga borkereskedőbe, Ellie-be. Az ő hazájában, immár közös hazájukban a Halászt Holassnak ejtik. Szóval a borkereskedő lány, a tehetséges borász fiú és a megszállott, ínyenc papa sztorija így indult egy sümegi antréval (de Holass gyűjtőnév alatt Loire-i, zsebkendőnyi kissomlyói területük és hasonló méretű golopi szőlőjük is szerepet kap várhatóan).  
Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább