Mátrán továbbra is izgalmasan zajlik az élet. - Újra és újra felkapom a fejem egy-egy közepesen vagy kevéssé ismert kisebb pince szuper borára. A Hoop Wines ténykedését már évek óta van szerencsém nyomonkövetni. Érezhető a borokon, hogy törődéssel, jó ízléssel készülnek, noha nincs sem több generációs előzmény vagy gigaberuházás, avagy supergroup stáb mögöttük influenszer kampányokkal vagy éppen arcaba mászó online aktivitásokkal. A borok egyszerűen szépek, igényesek, magukért beszélnek, híven kifejezik Kerekes Zoltán, a tulajdonos ízlését, hozzáállását. Másfél hektáros kis birtok, a portfólióban pedig a lassan ikonikus Gereg-dűlő mindig kiemelt figyelmet kap. Nézzük, milyen egy nehezebb és egy könnyebb évjárat legelterjedtebb szőlőfajtánkon, a kékfrankoson keresztül a Mátrán!

Néhány éve érdekes trend ütötte fel a fejét itthon boros körökben. Rohamosan egyre több borblogger kapott ihletet, hogy “belekóstoljon” a másik oldalba is. De nem is csak bloggerek, számos kereskedő, sommelier, szakmabéli kedves ismerősömet ragadta el a késztetés, hogy ne csak kóstolja/árulja/ajánlja a borokat, hanem ‘valahol’ alkossa is azokat. Rendben is van ez így, annál is inkább, hiszen érdekes módon a számomra leghitelesebb tollúak közül kezdtek bele ebbe többen is: (a műfaj archetípusának nevezhetnénk Malatinszky Csba sommeliert vagy Szentes József kereskedőt) így Alkonyi, akov, Geri Ádám, Gervai János vagy éppen A Művelt Alkoholistáról octopus, aka. Németi Zoltán barátunk, aki kedves barátjával közösen Mátrán készít borokat. Ma is együtt, egy pincében készítik a borokat, de immár két brandre váltak szét (így egészségesebb). Két frissebb vöröset pedig mutattak is nekem a műhelyből. Alább a részletek.

Hol is kéne kezdődnie a szakmán belüli kommunikációnak? Hagyomány alakult ki a Kakas-dűlőben pár éve. Gervai János (Onyx* - headsommelier) és *Demeter Zoltán közös szervezésében egyre népesebb szakmabeli csapat/baráti kör verődik össze augusztusban, hogy valami kis tematika mentén beszélgessenek, megosszák egymás közt saját tapasztalataikat különféle témákkal kapcsolatban. A nap alaptematikája a kadarka volt, de utána természetesen a környékbeli neves borászok jóvoltából száraz tokajiak is kerültek a poharakba. Közben mesélt a kadarka és a furmint múltjáról Nagy Kornél, történész, jelenéről pedig Kovács Tibor, a Hétszőlő színeiben. Sok téma felszínre került az édesítés betiltásától, a régi és a mai borsajtó szerepein át a bioművelés és a klónkísérletek kérdésköréig. Mindenki tudott és mindenkinek lehetett újat mondani és ez a legjobb az egészben.

Feketeség illatban, áfonyával, fekete ribizlivel. Élénk sav, vitális íz, üdeség, fiatalos izgalom a „bármi lehet belőle” érzéssel. Szép a végén is sok friss édes gyümölccsel, bár picit zilált és imperfekt is még.

Az In Vino Consulting és a Terroir Club újabb közös szervezésű bemutató keretében próbálta méltó módon bemutatni a hazai borászati értékek egy kisebb szeletét. Az őszi Borszalon mellett könnyen lehet, hogy tavasszal egy szűkebb tematika szerint követik a Kékfrankos-napot hasonló színvonalú bemutatók, ahol tehát nem az összes, beválasztott, természetességre és egyediségre filozófiát alapozó borászat vesz részt, mint ősszel, hanem egy kisebb, konkrétabb téma mentén lehet a borokkal ismerkedni. Ezúttal tehát legnagyobb területen termelt (kék)szőlőfajtánk, a Kékfrankos került reflektorfénybe.

Nagyon vártam ezt a rendezvényt. Több oka is volt ennek a várakozásnak. Egyfelől nagyon kevés mátrai bort iszom, másfelől pedig rengeteg szépet és jót hallani az idő közben három pincére élesedő összefogás tagjainak borairól. Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás. Mátra szemmel láthatóan kezd erőre kapni. Pedig Gyöngyös környéke nem éppen fölemelkedéséről, hatalmas fejlesztéseiről adott hangot mostanság; mégis annál örömtelibb látni, hogy vannak lelkes és tevékeny emberek néhol a határban, akik csakazértis hisznek abban, amit csinálnak. Példamutatónak érzem jóideje az egész Tőkések-projektet Tokajtól-Villányig valamennyi borvidékünk számára. Önzetlen és őszinte összefogás, tenni akarás, KÖZÖS értékteremtési motiváció. Ha már a parlamentben, minisztériumokban, hegyközségi intézményekben nem történik semmiféle, - borászati téren előremutató dolog, akkor más nem marad, mint a hangadó egyéniségek (sorsszerű) összefogása a széthúzás helyett. Sokszor azt látni ugyanis, hogy a legagilisebbek, leginkább szem előtt lévő nagy nevek nem képesek leülni egy asztal mellé, hogy közösen vitassák meg szeretett borvidékük jövőjét. Mert bár tudom én azt is, hogy sokszor egy-egy borász többet tesz tíz év alatt egy régió borászatért, mint a többiek együttvéve egész életük folyamán, de ettől még az együttgondolkodás nélkül valószínűleg hosszú távon semmi nem megy.