Kellemes, jóleső, tiszta pezsgőillat. Fiatalos, parfümös, florális, citrusos aromatika. Intenzív savak, egyedi és kifejező magyar pezsgőstílus (a műfaj egyik nagy öregjétől). Tiszta íz, szárító jegyek, egyedi terroirjegyek, izgalmas tétel. (Minden elismerésemmel együtt is viszont érzésem szerint a dizájnon érdemes lenne ráncfelvarrni kicsit.) (6+)
Jól felismerhető furmintkarakter ordít belőle vakon is. Virágos, szép illat, bogyós gyümölcsökkel, elegáns és izgalmas stílusban. Finom, apró buborékok, száraz íz, élénk savak. Fiatal pezsgő még, erős habzással, tele energiával. Igazi aperitif pezsgő, kifinomult arcéllel. Hiába, azért a profi munka meglátszik a Garamvári pezsgőkben: hazai viszonylatban is sok botcsinálta "pezsgőmester" tanulhatna itt érzésem szeint... (6+)
Banános, őszibarackos, egzotikus gyümölcsös aromák. Chardonnay létére egyedien direkt, megnyerő világ. Szép élénk savak folytatják a meglepetéseket. Körtés, almás, puha gyümölcsösség érződik ízében. Korrekt darab e "nehéz" fajtából. (6)
Ritkán kerül poharamba a pezsgőiről elhíresült boglári pince csendes bora. Itt sauvignonos, vegetális jelleg érződik, mellette illatos, rózsás, virágos jegyeket mutat illatban. Friss íz, korrekt egyensúly, amiben édes és savas jegyek is felbukkannak. Korrekt, tiszta munka a műfajból, a végén kis krémességgel megtoldva a szép gyümölcsösséget.
Intenzív és nagyon direkt, populáris, déli gyümölcsös illatjegyek. Friss, harsány cserszegi, erőteljes és azonnal érthető direktséggel. A korty vége egy kissé lágy, ott elkéne még némi frissesség, de összességében hozza az elvárható minőséget a műfajon belül. Klasszik nyári bulibor.
Szép, elegáns pezsgősség, szofisztikált, tiszta, kifinomult palackos erjesztéses jelleg. Karakán, határozott, masszív savú tétel. Szép almás ízek, tiszta, nagyon krémes és sok buborék kényeztet puhán, légiesen. Érezhetően profin elkészített magyar pezsgő, biztos kézből...mert a pezsgő ilyen műfaj: legjobb, ha onnan kerül a pohárba, ahol biztosan értenek hozzá.
A hazai pezsgőkészítés egyik igazi rendszerváltás utáni pionírja Garamvári Vencel. Ugyan mostmár az újabb generációs pezsgős borászatoknál találunk szebb pezsgőket is, de a profizmus a legtöbb Garamváriban borítékolhatóan megvan. Érettebb jegyeket mutat orrban, palackbukéval, sárga gyümölcsökkel, kis toastossággal, brióssal, virágokkal. Kifejezetten szárító íz, kissé rusztikus, de szépen összeérett alkotóelemekkel, nektarinnal, és határozott testtel.
Múlt héten immár harmadik alkalommal rendezték meg a PezsgőVilág rendezvényt, melynek nemes célja természetesen a buborékok népszerűsítése volt a borkedvelők körében. Nem iszunk elég pezsgőt. Ez bulvárklisé, de még szomorúbb a tény, hogy igaz. A helyi fogyasztói szokásokon persze napnál világosabban lemérhető egy adott ország pezsgőfelhozatala (is) és fordítva. Mintha semmi érdeklődés nem lene a műfaj körül, miközben a jóval alacsonyabb árszínvonalat jelentő gyöngyöző és habzó borok pár éve reneszánszukat élik.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: