Fekete mag, rubin szél. Nagyon mély, gyógynövényes illattal indul. Élénk savú, intenzíven fekete húsú gyümölcsös íz, cassis, szeder. Széles korty, finom, érett tanninokkal. Fiatal és nagyon izgalmas stílus Egerből. Úgy tűnik, hogy a borászat új, izgalmas korszakába lépett, magabiztos minőséggel. (6)

Bíbor szín. Fiatalos fűszerek illatban és primer aromák, főként meggy. Friss, fiatalos szerkezet jellemzi ízben is, közepes testtel, könnyed fűszerességgel. Étcsokoládés, tiszta korty, mely a maga egyszerűségével is szép! Tudatos és megfontolt vízió köszön vissza a legújabb Gál Tibor borokból. (6+)

Hosszú idő óta az egyik legizgalmasabb egri rendezvényen vehettem részt a minap. A Wineglass Communication (Tóth Adrienn és csapata) az egri borászok kezdeményezését erősítve szervezte meg az Egri Bornapot a Societé-ben. Szakmai program, remek helyszín, illusztris előadók, ígéretes témák segítettek elmélyedni a borvidék aktuális borminőségeiben. Mert ha egész őszinték akarunk lenni egymáshoz és magunkhoz, akkor a teljes igazság az, hogy Egert szeretjük, de tele vagyunk még 30 év után is vegyes érzésekkel. (Máshogy, mint Tokaj kapcsán.) Sok szempontból Eger még nehezebb keresztekkel küzd, mint számos más borvidék (írtam én is, hideget meleget egyaránt egri borokról). Amennyire én meg tudom ítélni, Eger a sokféleséget igyekszik erényként bemutatni, de alighanem épp ebben vesznek el a fontos üzenetek, mire a fogyasztóhoz érnének. Két ültetett kóstolóval igyekszünk felvenni most a fonalat. - Az első mesterkurzuson Fiáth Attila, Gál Tibor és Hegyi Ádám a borvidék kiemelt vörösbor márkájáról, a bikavérről okfejtetek.

Ismét egy poszt azoknak a törzsolvasóknak, akiknek Tokaj már a könyökén jön ki. A Wineglass Communication (Tóth Adri) és persze az egyre aktívabban összekacsintó egri borászoknak hála kaptam egy szép bikavérpakkot a minap, s úgy voltam vele, ha már az ölembe pottyantak az egytől egyig új egri palackos tételek, miért is ne legyünk hatékonyak és osszuk ezt meg az olvasókkal. A coravinnek köszönhetően pedig egyszerűen van rá mód, hogy ezeket a palackokat az ember megszondázza. Tudjuk nagyon jól, hogy a bikavér mezőny évtizedek óta nagyon vegyes, régen vegyesebb volt, ma vannak szigetszerű szép teljesítémények; ezen borászok mintha évről-évre képesek lennének tiszta, finom bikavéreket letenni az asztalra. A sor persze egy felszínes merítés (több sztárborász sincs benne), de "a papírforma hozza a papírformát" megbízhatóság tekintetében . Lássuk, a hat pince közül, ki hogyan muzsikált a pohárban.

Erős likőrös, rumos, amarena meggyes, fekete cseresznyés, mély illat. Pinot-hoz képest meglepően sötét tónus és koncentráció jellemzi. Ízre erős, a fajtához képest meglepő, szárító tapadás, étcsoki, babéros kesernye, tüzesség, nagy test és vastag íz. A bor még messze nem érett vagy öreg, van benne izgalom és egyediség is, de ne kifinomult burgundias hangulatot várjunk tőle. 

Több éves hagyományokra tekint vissza ez a pesti bikavér seregszemle. Magam sem először kapok meghívást a kurzusok egyikére, melyet Mészáros Gabriella, tanárnő vezetett le 4+4 féle egri és szekszárdi bikavér összekóstolásával. A bikavér az egyik legnehezebb témája, állatorvosi lova is lehetne a magyar borágazat összetett kérdéseinek (Tokaj sem egyszerű, nem állítom), és bár rengeteg szabály hivatott segíteni Egerben, Szekszárdon pedig még védett kivitelű palack is segíti a tisztánlátást, valahogy a bikavérből csak nem tud megszületni a magyar csúcsbrand vörös házasításban. Hogy mi ennek az oka?

Gál Vecától kaptam ajándékba korábban. De nem is (csak) ezért tetszik annyira. Imádom a kadarka színét, illatát, ízét, mindenét. Aztán, ahogy nagybátyámmal hümmögve szürcsölgettük egyik poharat a másik után, szép lassan kiderült, hogy a kadarka-szeretet nálunk családi vonás: neki egy villányi, nekem szekszárdiak, apámnak egy egri jelntettek meghatározó borélményeket. Fajtajelleges illatban tiszta, élénk piros bogyós gyümölcsök, meleg fűszeresség, mindez szertelen fiatalossággal. - Csupa primer jegy szövi át, egyszersmind tetszetős, kívánatos, vidám vörösbor benyomását kelti. Kóstolva is ilyen. Húsos, intenzíven gyümis. Inkább rövidnek mondanám, savakban elég visszafogott (mint mindig), teste is lágyabb. Tehát...olyan kadarkás mindene. Könnyedsége, egyszerűsége lezser és szerethető borrá teszi mégis. Gyümölcsbomba, amit bárhol, bármikor, az év bármely szakában szívesen innék!

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Hol is kéne kezdődnie a szakmán belüli kommunikációnak? Hagyomány alakult ki a Kakas-dűlőben pár éve. Gervai János (Onyx* - headsommelier) és *Demeter Zoltán közös szervezésében egyre népesebb szakmabeli csapat/baráti kör verődik össze augusztusban, hogy valami kis tematika mentén beszélgessenek, megosszák egymás közt saját tapasztalataikat különféle témákkal kapcsolatban. A nap alaptematikája a kadarka volt, de utána természetesen a környékbeli neves borászok jóvoltából száraz tokajiak is kerültek a poharakba. Közben mesélt a kadarka és a furmint múltjáról Nagy Kornél, történész, jelenéről pedig Kovács Tibor, a Hétszőlő színeiben. Sok téma felszínre került az édesítés betiltásától, a régi és a mai borsajtó szerepein át a bioművelés és a klónkísérletek kérdésköréig. Mindenki tudott és mindenkinek lehetett újat mondani és ez a legjobb az egészben.