X

FURMINT FEBRUÁR

Ripka Gergely

Hollóvár Furmintok//2oo5-2o13.

somlói időutazás Takács Lajossal

Takács Lajos Somló egyik legnagyobb figurája. Volt. Volt? - Alighanem igen, mivel tavaly a saját útját járó borász átköltözött Hegyaljára. Ahogy ő mondja: haza. Nem is térnék most ki ennek a hátterére részletesen. Maga a borász is elérzékenyült szűkszavúsággal nyilatkozott a témában. (A történet hátterét terveim szerint egy mélyinterjú fogja majd megvilágítani hamarosan.)
Maradjunk egyelőre a jelenben: furmint február van. Lajos és a Terroir Club pedig elhozták 20 lelkes érdeklődőnek a kultikus Hollóvár pince összes eddigi Furmintját. Bevallom, hozzám a pince borai közül mindigis a Furmintok álltak a legközelebb. Hiába a hársak kaptak talán összességében nagyobb visszhangot, s lettek talán följebb is pozicionálva. - Takács Lajos furmintjainak nagy szerepe van abban, hogy a fajtának anno híve lettem, s vagyok ma is (minden szkeptikus hang ellenére). Felettébb izgalmas volt látni, hogy a gyakorlatilag azonos terhelés és azonos évközi mozzanatok mellett milyen szépen kidomborodnak az évjárati sajátságok az alábbi borokban. Gyakorlatilag lecsupaszítva ott volt előttünk a forró nyár vagy épp a sok csapadék hangulata. Mint tíz szobor.

Tovább

Ripka Gergely

A Bott Pince Furmintjai holnap este

címlapsztori

A Bodó házaspáréké egyike hazánk legszínvonalasabb pincéinek. - Ez szent meggyőződésem. Persze a színvonal is viszonylagos fogalom, feltételez egyfajta (egészséges) értékrendet is. Ha valaki gravitációs elven megkomponált földolgozó-komplexumot vagy csili-vili kóracél-tartályok végeláthatatlan erdősségét érti színvonal alatt, pompázatos wellness hotellel, az lehet, hogy elsőre nem azt kapja, amire számít, de ha a színvonalat alázatos, kompromisszum-mentes és kristálytiszta elhivatottságban és hasonlóan makulátlan borokban mérjük, akkor nagyon kevés pincénél kopogtathatnánk jobb helyen, mint Bott Juditék ajtaján. (Kaló Imrétől már rég tudjuk: csak az eféle hófehér kövezetről szabad kiindulni mindennek, amibe belefog az alkotó ember.)

Javában tart a Furmint-február. Holnap este a Terroir Clubban egy ültetett kóstolón igen illusztris Furmint sort lehet a Bott Pincétől végigkóstolni húsz igen szerencsés résztvevőnek (a férőhelyek pár nap alatt elfogytak). A Csontos-dűlő száraz borai a hegyaljai referenciák egyik legerősebbike, de aki tiszta édes borokra szomjazik, annak ott lesz négy évjárat Bott-rytis és egy kivételes tehetségű szamorodni is! Ők lesznek a holnapi este főszereplői. Poszt nem sokára…(ha nem tűnnek el megint a jegyzeteim:)


A borokat várhatóan Bott Judit fogja bemutatni:


Csontos 2005
Exczellencziás 2005
Csontos 2006 
Csontos 2007
Exczellencziás 2007
Csontos 2008
Csontos 2009
Csontos 2011
Csontos 2012 (kétféle hordóminta)
Bott-rytis 2005
Bott-rytis 2006
Bott-rytis 2007
Bott-rytis 2009 
Szamorodni édes 2011

Alább pedig Bott Juditot lehet megcsodálni a belga vino! magazin címlapján.
Az aktuális számban több mértékadó hegyaljai pincéről készítettek egy átfogó körképet:


Tovább

Ripka Gergely

Orsolyák Attila - élmény

Furmint Február shortcut

Több dolog is van. Először is a Nagy Furmint Februárról átfogó bejegyzés egyelőre nem lesz, mivel az esemény folyamán a jegyzetfüzetem eltűnt arról a helyről, ahova utoljára letettem… Ilyen is van (bár ha valaki eltette volna, fogalmam sincs, milyen értéket képvisel egy zs-ketegóriás blogger OLVASHATATLAN jegyzetfüzete bárkinek is…azért hízelgő). Összesen mintegy negyven autentikus borászat (Balassa, Gizella, Bott, Kikelet, Demeter Zoltán, Dorogi István stb) furmintjának a hívószavai voltak benne; ha valaki tényleg elvette, ez mind történjen meg vele, lehetőleg 13 és fél perc leforgása alatt(:
Mikor hazafelé menet a zsebeim utoljára átkutattam, egy csinos lány névjegyét és egy elsöprő meglepetést jelentő miniborászatét találtam csak meg. Hanem annyiban hálás vagyok a jegyzet eltűnéséért, hogy nem szeretek gépelni, ezért helyettem is rövidre zárván a dolgot ezúttal az év első csillagainak kiosztása helyett egyetlen egy, figyelmet érdemlő birtokot emelnék most ki az eseményről.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy száraz furmintok nyomában #2/1

Bevezető gondolatok hasonló kóstolók fontosságáról

A tegnapi napra a Terroir Club igazán nagy dobással készült a 2011-es Furmint Február alkalmából is. Kató András saját bevallása szerint is az ő szerepük tényleg kicsit más kell, hogy legyen egy ilyen rendezvénysorozaton belül is. Gondoljunk csak bele: ma Magyarországon nincs egyetlen hely sem, ahol vertikális kóstolók keretein belül tudnánk referencia értékű borokat górcső alá venni, vagy akár régebbi évjáratkóstolókon részt venni. Még pincénél sem tudok ilyen lehetőségről (Alkonyi László egyes tokajwine.net-es estjei szintén valami hasonlót képviselnek pár hónapja, szerencsére mindig elegendő érdeklődővel).

Tovább

Ripka Gergely

Furmintok arcai a nagy furmintünnepen

Viszonyítási pontok #8

Nem nagy dicsőség, de a három év alatt először sikerült eljutnom a Nagy Furmint Február kóstolóra. Örültem, hogy ezúttal sikerült; - a legjobb, legpozitívabb hazai boros kezdeményezések közt említendő az egész FF-mozgalom, melybe egyre több és több étterem, kereskedő kapcsolódik be. Nagyon szeretem a fajtát én is (kell is szeretni), a blogon is sokat írunk róla, - ezen a rendezvényen nagyjából 55 borász aktuális furmintját lehetett összevetni: Tokajból, Somlóról, Mátrából, Zalából, Köveskálról és Ausztriából. Ennyi furmintot szinte képtelenség objektíven összemérni egy ilyen tömegrendezvényen. Bevallom, ilyenkor én mindig az elejére veszem a legizgalmasabbnak ígérkezőket, hogy aztán mire kissé elfáradnék, a tömeg is megjelenik, nehezebb figyelni, akkor se maradjak le semmi fontosról. Új, tudatos koncepció alapján próbáltam fölépíteni a kóstolósort. A helyszín az illusztris Mezőgazdasági Múzeum volt a Vajdahunyad Várban, mely már sokadik boros rendezvény esetében bizonyul jó választásnak. Most kevesebbet kóstoltam (kb. 30 félét), kicsit többet beszélgettem, amíg meg nem jelent a rengeteg furmintra szomjazó ember. Rövid benyomások:

Tovább

Ripka Gergely

Furmint Február van!

the great furmint-affair

Az év második hónapja ismét sokat próbált autochton fajtánkról szól. A Vinoportos Kézdy Dániel csapata által hirdetett, Furmint Február kezdeményezés példaértékűnek mondható, s a hazai boros rendezvények közt egészen egyedülállónak is, hisz egy konkrét fajtáé a főszerep, mely köré valóban sok izgalmas program szerveződik idén is. Persze mind közül a Nagy Furmint Február kóstoló lesz a legjelesebb, s az év első felének valószínűleg legérdekesebbje is, annyi izgalmas kiállítóval, hogy az már eleve lehetetlenné is teszi, hogy az ember minden izgalmas Furmintot alaposan kielemezhessen. Ott lesznek tehát nagyon sokan az élborászatok közül (s nem csak Somlóról és Tokajról...lesz például osztrák is, de én a jövőben nagyon kíváncsi lennék a szlovén példákra is). Érdemes tahát előre szelektálni, megfontoltan érkezni.

A rendezvény részletei alább olvashatók:

Tovább

Ripka Gergely

Tokaji Furmint-klasszikusok

A furmintról, őszintén

Mennyi, de mennyi minden történik mostanában, ami megint csak Tokajjal kapcsolatos, vagyis inkább neki köszönhető. Épp csak pár napja értünk haza a borvidékről (mely kapcsán készül egy egész bejegyzés-ciklus). S rögvest arra jöttünk vissza, hogy itt a fővárosban februárban minden a borvidék fő fajtájáról, a furmintról szól. Ennek kapcsán talán a legkomolyabb rendezvényt Kató András és csapata hozta tető alá, a Terroir Clubbal. Nem csupán hétköznapi furmintokat vonultattak föl, hanem mellettük gigantikus óriásokat is előszedtek, akik azóta a száraz tokaji iskola legendás sarokkövei, mérfölkövei, viszonyítási pontjai lettek az elmúlt fontos évtized alatt. Akinek netán kétségei lennének afelől, hogy a furmint jó eséllyel a világ egyik legsokoldalúbb, legszínpompásabb fehér szőlő fajtája (szárazban, édesben is), javaslom, - akár szép fokozatosan - ismerkedjen meg az alábbi tételek még fellelhető darabjaival!

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább
Tokaj aranya, melyet az alkimisták is kerestek

Ripka Gergely

Tovább