Sütis, briósos, szénás, péksüteményes illat. Ízben virgonc savak, könnyű citrusosság, frissítő érzet. Semmi bonyolítás, laza, nyári bor élénkséggel, remek szomjoltó hatással.

Badacsony. Nem rég értekeztem az itteni borokról, a tájban rejlő lehetőségekről. Erről a környékről alighanem, már mindig egy dolog fog eszembe jutni (sajnos nem a kiemelkedő borok, de nem is a Balaton hűsítő vize). Az Eszter hagyatéka című Márai mű és az abból készült film hangulata, képei jelenti nekem a badacsonyi rezdüléseket. Kicsit a műben is leírt, értékes tájba beágyazott badacsonyi örökség témájába vág a Folly Borászat és Arborétum története is.

Szeretjük a Tőkéseket. Még mindig. Mert tiszták, hitelesek, józanok és őszinték. Ahogy a boraik is. Ezzel pedig a lehető legjobb mederbe próbálják terelni ennek a hatalmas (változatos) sokféle múlttal rendelkező, kissé elfeledett borvidéknek a jövőjét. Lassan hagyománnyá kezd válni, hogy a három borász keze nem csak saját maga, hanem a borvidéki közösség felé is határozott mozdulattal hajlik, így magukon kívül elhoztak Budapestre néhány hasonlóan meggyőző, hasonlóan átlátható birtokméretű helyi borászt is. Van abban valami megnyugtatóan bizsergető érzés, mikor egy apjuk korabeli helikopter-vezető meséli csillogó szemekkel, hogy ő ezeknek a fiatal borászoknak a lelkes szavait hallgatva határozta el, hogy akkor holnaptól ő is szép mátrai borokat fog készíteni.

Illatában édes fehér gyümölcsök, friss és kicsattanó (pedig azért nem fiatal). Olajos magok és császárkörte. Ízben diszkrét sav, sok gyümölcs, rövidke íz, üdítő jelleg. Szép arányok, korrekt alföldi bor, szinte félszáraz lágysággal, zamattal (ezért savérzékenyek se tartsanak tőle).

Nem több és nem kevesebb ez egy igen kellemes rosénál. Tetszetős, intenzív rózsás árnyalatú pink. Illatban közepes intenzitású, friss, érett eper, málnás cukor, tutti-frutti elvárható aromatikája. Ízben jóízűen húsos, finoman fanyar felszínű, szolgaian frissítő savak, melyek mellé lédús gyümölcsöket ad (jóval többet, mint egy évvel korábban, mely alapvető tendencia szerintem a 2011-es és a kevéssé sikeres, kármentő 2010-es rosék közt). A 13-as alkohol az íz végén a test hóna alá nyúl még. Jó ivású, üdítően kellemes gyümölcsbomba. Jól be kell hűteni, és akkor a tavaszi kerti munkák után bizony gyorsan lecsúszik.

Nem sok fehéret kóstoltam még Szekszárdról, de a kisebb pincéknél jellemzően előfordul (gondolom, a család és a barátok sem veszik nyáron rossznéven, ha az egész napi kánikulában kötözés, kapálás után/közben akad jól behűtött fehérbor a pincében). Direkt szappanosság jellemző rá, nagyon enyhe füstös (?) kísérettel. Savai igencsak lágyak, filigrán alkat, könnyed, laza, ivásra készült.

Hollósy Zsombor (btw hajdani évfolyamtársunk) borairól volt már szó, azóta annyi változott, hogy a most terítékre került két bora már elérhető a Borfaluban ezerpárszáz forintos áron, bár ha jól láttam még nincs fönn a honlapon.

Töredelmesen vallom be: még nem kóstoltam soha Jásdi István alap rizlingjét (pedig legalább akkora alapmű/lassan, mint Szeremley Hubáé mondjuk). Akárhogy is próbálok visszaemlékezni, nem jut eszembe, s a jegyzeteim közt sem találom nyomát. Bár az is tény, hogy követője sem vagyok munkáinak. Az alapsorból a Chardonnay-Pinot Gris-t már próbáltam (régebbi évekből, de mostanság más jellegű borokra szomjazom...), őt még nem ismertem. Májusi, előnyári időben viszont valami igazán friss dologra szomjaztam rá egyik este. Tükrösen tiszta, klasszikus, halvány citrom árnyalat. Már a megjelenése is mohó kortyokra csábítana, apró gyöngyeivel a pohár falán. Illata citrusos, fanyarkás jelleget sugall, finom édes marcipánnal, később érett, zamatos gyümölcsök fölvillanásával (barack), mandulával, mineráliákkal, eltéveszthetetlen rizlinges jegyek lelhetők föl ben... S már önkéntelenül kortyolja is az ember, pláne, ha szomjas. Meglepően telt és túlcsorduló gyümölcsök (trópusiak, zöldek, zöldalmával a sor elején és végén). Üde, jóleső, finom. Azt hiszem, erre mondják, hogy remekül csúszik. Az Olaszrizling, sokszor tolakodó kesernyés lecsengése egyáltalán nincs jelen, üdítős savai épp elegen vannak. Bármikor szívesen innám egy hétköznap esti vacsi kíséreteként. Vélhetően erre is készült, nem évszázados hagyományokra építő nagybornak, magas pontszámmal. Nem is kell ezt tovább ragozni. Jöjjön a következő pohár!

Így, hogy (kicsit nemhogy jobb lett az idő s megérkezett a nyár), de lassan kezd kibírhatatlanná válni a hőség, - kicsit a vörösborokat az ember szívesebben pihenteti a jó, hűs pincéjében és fölhozza a hűtőbe az összes mozdítható, könnyebb fehérbort és rozét, melyeket 5 fokon a 40 fokban, lehúzott redőny mellett, a légkondi alatt hűsölve mind megérdemlünk egy rázós nap után. Sör helyett/után 1-2 gyors tipp, vészhelyzet esetére vagy csakúgy a VB-meccs mellé.
Azok, akik még nem merültek el a friss, 9-es rosék közt, azoknak az én tippjeim ezek volnának:

1. Mészáros Pál @ Pinot Noir Rosé 2009.
2. Konyári @ Cabernet-Merlot Rosé 2009.
3. Malatinszky @ Le Sommelier Rosé 2009.
4. Sauska @ Rosé 2009.
5. Takler @ Rosé 2009.
6. Tenuta S. Anna Prosecco Spago (ez nem rosé)

Akik inkább a fehérborokat favorizálják, azoknak sokszor Sauvignont szokás ajánlani, de az se csüggedjen, aki minden vinotéka polcán most szinte csak azokat látja, mégsem kedveli:

1. Béla és Bandi @ Sauvignon Blanc 2009
2. Sike Tamás @ Egri Leányka 2009
3. Pannonhalmi @ Sauvignon Blanc 2009
4. Patricius @ Furmint 2008
5. Pálffy @ Köveskáli Tramini 2009
6. Figula @ Muscat Lunel 2008

Persze az sem baj, ha a fentiek mellé becsúsztatunk a hűtőbe egy üveg szódát is, és fröccs formájában isszuk őket, de a proseccot is érdemes kipróbálni, az olaszok azt isszák fröccs helyett.
Perverzebbek, egy meghitt esti együttléthez kortyolgassatnak egészen hideg desszertborokat ilyenkor is, melyek alkoholtartalma csekély: Royal Tokaji @ Áts Cuvée 2007/Demeter Zoltán @ Birtokbor 2008, vagy édes gyümölcsborokat.

Intenzív, mély rózsaszínes bor. Benne szemmel alig látható, aprócska buborékok kavarognak kitöltés után. Illata szúrós, nem a parfümszerű málnás-szamócas vonal, a felnőttesebb, teltebb stílus képviselője. Ízben sem a túláradó gyümölcsözöné a főszerep. Nem áttetsző, vagányabb, tartalmasabb rosé. A fanyar savak dominálnak, üdén fanyar, zöldfüves ízekkel, a határozott lecsengésben kis pirosribizlis, bogyósgyümölcsös, joghurtos búcsúval. Az acidok ételt kérnek. Aki pedig sokallja a savat, kérjen hozzá szódát!