X

FERDINÁND

Ripka Gergely

Bemutatkozik a Ferdinánd Pince

Lotti, Padihegy, Szent Tamás, egy régi ismerőssel

Tokaji kalandozásaim után Mádon töltöttem az első két éjszakát (aztán elég hamar kiderült, hogy Hegyalján minden út Mádra vezet…nem múlt el nap anélkül, hogy ne akadt volna valami dolgom a borvidék szíveként lüktető településen). Az itt eltöltött két nap alatt tehát nem volt hiány élményekben, offroad és séta a történelmi jelentőségű dűlőkben (Szent Tamás, Betsek, Király, Nyúlászó stb) borászokkal vagy épp egyedül, fényképezőgéppel a kézben. Nyilván pincebejárásokra is nyílt alkalom és mivel tulajdonképpen az egész heti turné legfőbb apropója az volt, hogy (általam) kevésbé felfedezett pincéket, embereket, sztorikat ismerjek meg, ezért különösen nagy öröm volt, hogy Bihari Ákos Ferdinándhoz is el tudtam látogatni. Azért is volt nagy öröm, mivel hogy mi az egyetemi évek alatt egy rövidebb időre évfolyamtársak is voltunk, csak én kertészmérnökként, ő pedig szőlész-borászként hallgatott át hozzánk egyes tárgyakat. Akkoriban én még éppen csak pedzegettem a borkóstolást. Balla Marci hajdani bloggertárssal a kalandozások idejét éltük: hol kékfrankosok, hol cabernet-k, hol olaszrizlingek kerültek tematizálva terítékre, így az Ákossal való elmélyültebb beszélgetések a mádi dűlők geomorfológiai változatosságáról a kolis borozások alkalmával elmaradtak (nem volt mese, hatékonyan kellett akkoriban a bort innunk).

Tovább

Ripka Gergely

Ferdinánd Pince Padihegy Furmint 2009

Narancs és trópusi gyümölcsök primersége keveredik a jó értelembe vett tercier jegyek komolyabb elemeivel. Nagyon hasonlít illatban a Bott Pince 2007-es Exczelencziására és struktúrában sem marad le sokban (ez már azt gondolom, önmagában sokat elmond a borról). Ízben egy kevés fa is fölbukkan azért, húsos, sűrű íz, végén ásványos sósság vegyül a leheletnyi kesernyébe, remek felépítést és sűrűséget mutató korty. Szép és izgalmas Furmint, melyet vitális savai segíthetnek hosszabb távon is fejlődni. (Tulajdonképpen csillagközeli hatást gyakorolt rám.)

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább