X

FERDINÁND

Ripka Gergely

Furmint Február/10 – sajtókóstoló

Kézdy Daninál, a budakalászi Kálvária pincében hangolódtunk

Kézdy Dániellel nem rég megjelent egy méltató cikk a Forbes online hasábjain. Stella cikke kétségkívül helyén van, sokban egyetértek, de én teljesen más szemszögből vagy „rokon-szenv” oldaláról látom Danit (minthogy szimplán a gazdagok és a gyűjtők kereskedője). Kézdy Dani borpiaci szerepe és hatása a mai magyar borkörforgásban egészen máshol csapódik le véleményem szerint. Az hogy ő komoly borokat, akár nagyobb tételben megvesz, elhoz magyar borászoktól (éveken át) szinte mint magánszemély, azt gondolom, példaértékű mecénási szerepvállalás is egyben (nincs igazán felnőtt fogyasztói kultúrája ugyanis ennek az attitűdnek idehaza annál a rétegnél, aki ezt megtehetné). Aszú Day, Aszú Prime kezdeményezése Tokaj és a tokaji borászok számára egyaránt nagyon pozitív hozadékokkal bír. Segítségnyújtás is sok kisebb pince számára, új megjelenési felület is, és nem utolsó sorban a legfontosabb tokaji márkát, az aszút is helyzetbe hozza/hozhatja, ami régóta megoldatlan gordiuszi csomója  a borvidéknek. Ezek a szándékok jutnak eszembe nekem először, ha Kézdy Dánielre gondolok. 

Tovább

Ripka Gergely

Ferdinánd Pince – gyorsszemle (2o19)

A kis pincék mélyén szunnyadó szenvedély

A TokajGuide már a grafikusnál, márciusban nyomdába kerül, s ha minden jól megy, március végén bemutatjuk, közzétesszük és elérhetővé válik. Annak aki szeretné elérni. Sok meglepetéssel készülünk (új csillagos borászattal, sok-sok kóstolóval), és persze szünetelen kóstolunk, próbálunk tudósítani, mi is zajlik a borvidéken ma, 2019-ben. 
Mádra, de más hegyaljai településekre is leginkább akkor szeretek ellátogatni, ha valami kis ékszer, csiszolatlan gyémánt finomodásának lehetek tanúja. Nem titkolt szándék a TokajKalauzzal, hogy olyan pincéknek is teret nyújtson, akikről a fősodor zajos sikerei mellett talán kevesebbszer esik szó. Mégis fontos épító kövei a közösségnek, egy-egy település jövéjének, hisz az igazi tradíciók, mélyben gyökerező kötődés a helyi föld és a helyi borok felé náluk egészen másképpen ölt testet: sokkal intenzívebben, sokkal nagyobb szenvedéllyel élik ők a mai Tokaj-Hegyalját. 

 

Tovább

Ripka Gergely

Bemutatkozik a Ferdinánd Pince

Lotti, Padihegy, Szent Tamás, egy régi ismerőssel

Tokaji kalandozásaim után Mádon töltöttem az első két éjszakát (aztán elég hamar kiderült, hogy Hegyalján minden út Mádra vezet…nem múlt el nap anélkül, hogy ne akadt volna valami dolgom a borvidék szíveként lüktető településen). Az itt eltöltött két nap alatt tehát nem volt hiány élményekben, offroad és séta a történelmi jelentőségű dűlőkben (Szent Tamás, Betsek, Király, Nyúlászó stb) borászokkal vagy épp egyedül, fényképezőgéppel a kézben. Nyilván pincebejárásokra is nyílt alkalom és mivel tulajdonképpen az egész heti turné legfőbb apropója az volt, hogy (általam) kevésbé felfedezett pincéket, embereket, sztorikat ismerjek meg, ezért különösen nagy öröm volt, hogy Bihari Ákos Ferdinándhoz is el tudtam látogatni. Azért is volt nagy öröm, mivel hogy mi az egyetemi évek alatt egy rövidebb időre évfolyamtársak is voltunk, csak én kertészmérnökként, ő pedig szőlész-borászként hallgatott át hozzánk egyes tárgyakat. Akkoriban én még éppen csak pedzegettem a borkóstolást. Balla Marci hajdani bloggertárssal a kalandozások idejét éltük: hol kékfrankosok, hol cabernet-k, hol olaszrizlingek kerültek tematizálva terítékre, így az Ákossal való elmélyültebb beszélgetések a mádi dűlők geomorfológiai változatosságáról a kolis borozások alkalmával elmaradtak (nem volt mese, hatékonyan kellett akkoriban a bort innunk).

Tovább

Ripka Gergely

Ferdinánd Pince Padihegy Furmint 2009

Narancs és trópusi gyümölcsök primersége keveredik a jó értelembe vett tercier jegyek komolyabb elemeivel. Nagyon hasonlít illatban a Bott Pince 2007-es Exczelencziására és struktúrában sem marad le sokban (ez már azt gondolom, önmagában sokat elmond a borról). Ízben egy kevés fa is fölbukkan azért, húsos, sűrű íz, végén ásványos sósság vegyül a leheletnyi kesernyébe, remek felépítést és sűrűséget mutató korty. Szép és izgalmas Furmint, melyet vitális savai segíthetnek hosszabb távon is fejlődni. (Tulajdonképpen csillagközeli hatást gyakorolt rám.)

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább