Bott Frigyes talán a legkövetkezetesebben képes bemutatni a szőlőfajták legmegnyerőbb arcait. Pedig van neki egy pár. Rajnaiban, Zöldvelteliniben, Pinot blanc-ban évek óta több, mint megbízható forrás. Kékfrankost is régóta készít, és azt kell, hogy mondjam, a muzslai borász ezzel a fajtával sem okozott még csalódást (sőt talán pont a 2010-es volta a legnagyobb telitalálat). A kékfrankosnak szerintem igen jól áll a mérsékeltebb klíma (Sopron, Eger, és igen: a Garam-mente is). Kevesebb az édes fűszer, több a gyümölcs és kicsit pinot-sabb elegancia tud megvalósulni, akárcsak ebben a Kékfrankosban. Színben sem túl mély. Illatban csupa meggy és cseresznye, aztán füstölt sonka. Ízre is könnyű beleszeretni: gyümölcsei szuperérettek és habzsolni lehet őket, jól kiegészítik az illat ígéreteit. Nem túloz, közepes teste arányos. Sósság teszi az íz végét egyedivé. Intenzív, tiszta kékfrankos.

Rózsás, virágos, édeskés illat, egy pici palackbukéval, még az oxidáltságon innen. A korty inkább nagy testű, picit olajos, mégis zamatos és hosszú. Nem tűnik egészen száraznak, savai elég enyhék. Gazdag, a fajtából mindenképp egy izgalmas példa, de elbírna még valamivel több rendezettséget, feszességet.

Furmint – Hárslevelű – Juhfark. Elsőre leveszöldséges, majd köves, sós buké, diszkrét fával. Hosszabb, ásványosabb, testesebb és alapvetően mindenben kicsivel több, mint az alapbor. Vége határozottan sós.

Rózsás, illatos, enyhén penetráns termálvizes illat (kén?). Savai egyszerre harsogók és érettek. Feszes, penge, sósan minerális íz. Jó arányok, szép bor.

Rózsás, puskaporos illat, sokat formált rajta az idő. Széles és vastag korty, a kevésbé megszokott, nagydarab Tramini. Hosszú zamatú íz, de a kor is nyomot hagyott rajta. Ez a bor már szebb biztosan nem lesz.

Feketetea, sonka, vadhús, ribizli, nem egy megszokott illat. Élénk és izgalmas íz, melynek a fajta savai adnak élénk színeket. Gazdag, virgonc és különleges karakterű bor, mely azért már az idővel tompul levegőztetve.

A napokban jelent meg a Gault&Millau-n Bott Frigyes néhány fehérboráról készült írás. Nem rég összegyűlt egy csokorra való a felvidéki borász aktuális és kevéssé aktuális vörösei közül is (szólok előre, hogy aki a Pinot-ra számít, az most csalódni fog), de egyre inkább azt érzem, hogy a muzslai borász a kárpát-medencei fajták erényeivel is igen jól sáfárkodik. Korrekt, magabiztos és tiszta, fajtajelleges vörösborok készülnek keze nyomán évről évre, akár az alapborokat, akár a Kékfrankost nézzük:

Sokminden történt 2012-ben. - Rengeteg változás, alakulás, fomálódás kísérte az évet. - Kívül is, belül is…persze jó volt ez így (mégis abban bízom, hogy 2013 valamiféle stabilitást, kis révbe érést hoz majd magával a sok hullámzás után). De addig is, ahogy 2008 óta minden esztendőben, úgy idén is próbáltam módszeresen a lehető legjobb borokból nyitni a családnak a meghitt ünnepre. A tányérokon hal, mákosguba, bejgli stb. A poharakban pedig…

Van már egynéhány jó, autentikus borászat Magyarországon. Beszélni kell róluk és soha nem szabad többet panaszkodni, mint örülni annak, amink van! Különösen okot ad az örömre egy ilyen rendezvény, ahol a profi szervezés képes összerakni a kép darabkáit, keretbe foglalni azt, s a közönség egy helyen ennyi izgalmas és hiteles borral, borásszal tud kapcsolatba lépni. A furmintokban most sem csalódtam, a vörös kép vegyes volt most is, de talán legjobban egynémely Olaszrizlingekre sikerült rácsodálkoznom. Kóstolási jegyzetek következnek:

Bott Frigyes, ahogy Bussay vagy Szentesi, az egyszemélyes borvidékek közé tartoznak. Magányos küzdelem az övék, hiszen egyedül, társak és segítő szomszédok nélkül kell megvilágítaniuk egy-egy termőhelyben a lehetőségeket. Bott Frigyes ráadásul kicsivel a mai határainkon túl, a csallóközi Muzslán, Komárom mellett készíti borait, melyek mintha évről-évre szebbek és komolyabbak lennének. Sikerült elnyerni egyik, aztán egy másik komoly kereskedő érdeklődését, amivel pedig megnyílt az út borai előtt, hogy a befogadóképes közönség körében sikereket érjenek el. Elég letisztult a szortiment, melynek bázisát két színben cuvée-k adják, de egyébként roséban, fehérben és vörösben is igen jelentős fajtaborokkal találkozhatunk (olaszrizling, zöldveltelini, hárslevelű, rajnai rizling, kékfrankos és pinot noir). Az alábbi tételeket a Borfesztiválon sikerült megkóstolni.