Folytatódjék a kincsvadászat Hegyalján! Keresztes Ákost nem kell bemutatni azoknak az olvasóknak, akik Tarcalon bejáratosak. Fontos közösségi motorja a helyi történéseknek. Családjával a borászat mellett vendéglátással is foglalkoznak. Fenn a keresztúri úton kedvelt vendégházat üzemeltetnek párjával, Orsival, de immár teljes gőzzel működik lenn a Fő utcán borbárjuk is, ahol a bor mellett kávézni, sörözni, meccset nézni, kvaterkázni is szeretettel várnak mindenkit. Ákost nem meglepő módon rendszeresen megtalálják az “pincétlen” ismerősök, hogy segítsen nekik a borászkodásban. Így pár éve Franciaországból Frederic Darrieux is gyakori vendég lett a borbárban. Hegyalján örökölt birtokot, s jelenleg alig egy hektáron gazdálkodik, onnn készíti borait. Nem csak a tarcali borbárban jöttek velem szembe borai és egy kedves brit olvasóm is rendre rágta a fülem, hogy kóstoljam meg a borait,. Zömében a két mádi Szilvás-dűlőt dícsérik egyébként a tételek. Most egy füst alatt mindkét pince borai a pohárba kerültek szép sorban:

Február van. Itt is van a furmint hónapja, én pedig szüntelenül kutatom az újabb és újabb hegyaljai történeteket. Három cimbora Homolya Dániel, Sóstói András és Szerencsi Péter közös pincészete Tállyán. A Széchenyi Szakkollégiumban, a Corvinus egyetemistáiként barátkoztak össze, aztán szép lassan kúszott be az életükbe a borok iránti elhivatottság. Kis szőlővel kezdődött minden 2018-ban a Középhegyen. 2020 óta létezik hivatalosan a birtok,ma  összes területük a tállyai Görbével és a tokaji Telekivel kiegészülve 0,7 hektár (0,8 hektár friss telepítéssel). A terv, hogy 2030-ra 3-4 ha-os, 10-20 ezer palackos birtokká erősödjenek. Az első palackos tételeik részben a közösségi feldolgozóban, részben a tállyai házban készültek: tiszta ízek, sallangmentes borok, izgalmasan megjelenő maradékcukorral, szép egyensúllyal. A település egyik közösségi szervezői is egyben, a Tájoló Alapítvánnyal, mely egyebek mellett Tállya és Abaújszántó régi képeslapjait porolta le és gyűjtötte össze a borvidéki értékek megőrzése jegyében.

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Zajlik az élet Abaújszántón is mindeközben. Vendéglátás és borok terén is van új a nap alatt, amiről érdemes lesz egy friss kiadványban beszámolnom... Egy vérbeli tanárember, aki Abaújszántó központjától pár lépésre készíti borait pincéjében teljesen ösztönös módon. Ezek a borok nem trendkövetők, és az évjáratok, a termőhely, illetve a családi borászkodás stílusjegyeit rezzenéstelenül, őszintén közvetítik, sokmindent áthozva a hagyományos hegyaljai borászkodás jellegéből. Fordítás, szamorodni és aszú vonalon számos gyöngyszembe belefuthatunk boraik közt, s immár a második generációval Réka is igyekszik bekapcsolódni a borászat életébe. Vendégházuk mellett bátran keressük fel a gyönyörű, ódon pincét, ha ezen a szép településen át visz az utunk! Négy+ pontot bejáró ív mentén kóstoltuk meg aktuális boraikat:

Újabb vakszakasz Tokajból, régebbi és frissebb palackokkal...részben hogy én is kényelmesebben elférjek a pincében. Tekinthető hivatalosnak itt és most: egy év múlva érkezik a terveim szerint a TokajGuideIV, amihez továbbra is szüntelen járom a borvidék ismert és kevéssé ismert szegleteit. Igyekszem minél több helyre eljutni, minél több borásszal és borvidéki személlyel beszélgetni, már ami "egyszemélyes szerkesztőségként" megvalósítható térben és időben. Hiszem, hogy egy ilyen összetett és ma is szüntelen alakuló borvidék, mint Tokaj, csakis úgy látható át igazán, ha az ember minél többet kóstol, minél több emberrel beszél, eszmét cserél (bizony nem is oly csekély felelősséggel járó feladat mindenkinek az érdekeit és álláspontját megérteni és kicsit képviselni is…). Korábban ez nem volt bevált rutin, de a hatékonyság (és a jelenlegi helyzet) jegyében továbbra is várjuk azon palackokat, melyek a kiadvány borkatalógusában jó eséllyel csillagos (azaz 90+ pont) teljesítményt képesek felmutatni. Akik olvasták az első részt, azoknak biztosan lesz egy-két ismeretlen-ismerős. Az alábbi sorban is akadt ilyen meglepetés:

Egy geológus, akinek Bényén van a pincéje (bérelhető trezorral, sok régi évjárattal), és aki bár konkrét elképzelésekkel közelít a borkészítéshez, tisztában van vele, hogy a mai piaci elvárások mit várnak például egy aszútól, szemben a régi közízléssel. Hajlandó ezt figyelembe véve idomulni is hozzá, de a régi vásárlói kapcsolataira is ugyanúgy vigyáz, jöjjenek akár bringával vagy turistabusszal. Talán azt tudja, hogy az ófurmint divatja is rég leköszönt, de láthatóan szereti és van, amiről nem tud lemondani ma sem. Még tavaly kaptam a meghívást az Illés Pincétől egy nagy aszúteszt és kóstolás levezénylésére, ami sajnos nem jött össze. Pár éve a bényei pincén túl a Szerelmi Pincesoron is megnyitották kapuikat a vendégek előtt, ahova szintén invitálták. Most végre sikerült sort keríteni a találkozásra. Illés Jánossal kóstoltam Tokajban (4-től 9-ig, és nem időben, pontokban):

Hercegkút legnagyobb szereplője a Gomboshegyi pincesorról. Vízszínű. Offdry, laza, visszafogott íz, szinte száraz. Nagyon kevésnek hat a cukor az édesek közt (mégis soknak a szárazak közt). Lágy, visszafogott, egyszerű szerkezet. 

Miközben Hegyalján egészen remek aszútermés van kilátásban, kiváltképp az északi települések határában, mi is a borvidék egyik északi faluja felé vesszük az irányt. Olaszliszka lehetne éppen a huszonhét village egyik legragyogóbbja is. Eleve a település neve különleges hangzású, de ott vannak a gazdag izraelita emlékek (pl egy kultikus zsidótemető), van egy utca, amit Burgundia utcának hívnak, tőle nem messze, Kvaszingerék kertje végében pedig a legcsodásabb bodrog-parti naplementében lehet része annak, aki mondjuk kiköt náluk egy-pár pohár fröccs erejéig kajakozás közben. És akkor még nem említettem a hajdan őrtoronyként funkcionáló impozáns, sárga templom épületét, mely messziről sajátos sziluettet kölcsönöz ennek a szép kis falunak. 

Körtepürés, almapürés illat. Ízben a cukor ráül mindenre, nem igazán érezni a borban más alkotókat, mint a cukor vaskos, bár nem túl kifejező idomait. Lehetne ez a műfaj egyébként izgalmas Tokajban (félszáraz és édes közt), de nehéz kategória és több feszes íz kellene talán még hozzá a korty végén.

Idén is volt nagy furmintozás a Vajdahunyad várban. Pár napja szóltunk előre, hogy idén tizedjére rendezi meg Kézdy Dániel és stábja ezt a nagyszabású kóstolót, ahol többszáz hazai és néhány külföldi furmintba is bele lehet kóstolni, egyszeri belépő mellett. A kép most is elég változatos, töredékes, sokszínű...ki honnan nézi (térben és időben mérve). Pár főbb tanulság: rengeteg középszerű bort kóstoltam, alighanem ezekből volt a legtöbb. Akadt sajnos néhány olyan bátor pince is, akinek még lehet, hogy nagyon sok dolga lenne otthon (elsősorban kóstolni a nagyvilágból, de legalább azoktól a szomszédoktól, akiknek láthatóan sikeres a bora egy népesebb/szofisztikáltabb fogyasztói körben; de tárolóedény kérdésében, higiéniában és technológiában is van baj néhol). Továbbra is nehéz logikát keresni abban, hogy ha valaki dűlős bor készítése mellett dönt (külön szüreteli, külön dolgozza föl, külön palackot és címkét vesz hozzá, külön engedélyezteti), akkor ugyan mégis hogy jut el fejben oda, hogy agyonvágja a szerencsétlen termőhelyet fával. Mire gondolhatott a költő? (Inkább nevezte volna el a furmintját prímszámokról vagy az unokahugáról vagy Furmint Grand Selection Reserve-nek.) Felfelé kiugró példák szárazban most is csak elvétve találhatók, komolyan nagyon célirányosan kell őket keresni. Vak tyúk alapon egy ilyen eseményen a laikus el fog tévedni, ez biztos; ahogy az is, hogy 20 furmintból 20 különböző stílust fog megismerni. Na de melyik az igazi...?