Kivételes kegyben részesülhettem pár hete. Tanítok borokról több kisebb-nagyobb suliban is, és nem rég az egyik tanítványom meglepte a csapatot egy 2006-os Massetoval (szoktunk ilyen bring your own bottle kihívcásokat belefűzni a tematikába a tanulás jegyében, de inkább a hiperes, benzinkutas, házi boros (!) büntikhez szoktam hozzá az elmúlt években…talán ez most az elégtétel volt). Long story short: a bor tulajdonosának barátja kapta ajándékba a palackot egy tehetős kollégájától, aki egy mámoros este végén kapta le a boros polcáról, és adta át búcsúzóul, majd a kedves tanítványnál kötött ki, aki a weben megnézte, mennyit érhet (kb félmillió forint körül mozognak most aktuálisabb évjáratok). Ő maga sem tudta igazán, mi is ez, így elhozta az órára. Ha már így alakult, elevenítsük is fel, hogy mi is pontosan a Masseto és hogyan születtek meg a szupetroszkán ikonok?

Pár hete a neves villányi pince második generációját képviselő Bock Valér fehérborait vettük górcső alá. Ma eljött a napja a vörösöknek is. Hogy pontosan miben másak, mint a családfő eddigi borai, azt nehéz lenne megfogalmazni: mindenképp több a burgundi palack (cabernet esetében is, ami kicsit nekem mindig fura) és összességében limitáltabb palackszámokról van szó, mellyel az éttermeket célozza meg a birtok. Ám organoleptikusan közben a DNS-üket ezek a borok sem hazudtolják meg: viszonylag magas alkohol, komoly tanninok, érezhető hordó, (all in all) újfent délies vonások következnek, alaposan kiszellőzött palackokból:

Ha Villányról esik szó, a legritkább, hogy fehérborok jutnak eszünkbe. A 90-es évektől következetesen a kék szőlőre, a tanninos, hordó vörösekre helyeződött a hangsúly, ami alighanem a felmelegedéssel sem fog változni. Bár hozzá kell, hogy tegyük rögtön, hogy világviszonylatban úgy tűnik, hogy a vörösborok kora igencsak leáldozóban van. Világtrend a könnyd buborékos és fehérek, rozék erősödése. A minap Érsek Tamás cimborámnak köszönhetően pedig kaphattam némi betekintést Bock Valér egyre szignifikánsabb szerepvállalásába a közismert Bock Pincénél. Múlt héten egyboros posztjaink közt amfórás rozéjukról írtam. Most jöjjön két meglepő fehér:

A minap érkezett egy mintapalack a kisharsányi Vylyan pincétől, miszerint okvetlen teszteljem le Variáció termékcsaládjuk új tagját. Formabontó kísérlet, egyedi címkével (finoman a tokajira hajazó burgundi palackban). A megközelítés pedig olyan, mintha burgundi filózófiába oltották volna egy pillanatra Villányt, ezt a forró, nehéz, tanninos vöröseiről, főként bordói fajtákból építkező borvidéket. A birtok két ikonikus terroirja, a Pillangó és Gombás termése, melybe fele részben chardonnay került, mellé 35 % pinot noir és 15 % narancsbornak készített olasz és rajnai adja a fűszerezést. Négy hónapnyi 500 literes hordózást kapott a chardonnay, a fehér pinot acélban, a narancsbor komponens pedig amfórában érett. Ennél jobban, aligha lehetett volna bonyolítani egy fehérbort. De nézzük meg, mit mutat a kóstolással!

A barrique cuvée jogutódja ráncfelvarrva, érezhetően újrahangolva. Rubin szél, fekete maggal. Sötét húsú gyümölcsök, szép elegáns és komplex illat. Csodás tartalom a kortyban is, egyensúlyos, összetett, tele érett sötét húsú gyümölcsökkel. Hosszú, ígéretes, magas tanninú bor, igényes hordóhasználattal, de még nagyon fiatal stádiumban. (6)

Régen volt már Somló, pedig úgy vagyok vele, hogy ha igazán jó, akkor nagyon kedvelem. De azt hiszem, ezzel minden hazai borrajongó így van: Somló valahol mindenkinek a szíve csücske, aki kicsit is érzékeny a terroirra. Kolonics Károly pedig az elsők közt volt a hegyről, akinek a boraival dolgoztam 10 éves kereskedői pályám alatt. Sok szép emléket őrzök korai borairól (2003, 2007, 2008). Az elmúlt tíz évben kissé lecsúszott a radarképemről, de úgy hallom, eredménnyel csiszolja tovább a termelő a márka ismertségét és a borok jól szerepelnek sok helyen itt meg ott. Most három 2021-es tételükkel vakon tettem próbát egy vegyes sorban, melynek kivonataként jönnek a jegyzetek, hullámzó pontozással. Előtte röviden nézzük, mizu a Somlón!

Erős fűszeresség, kis animalitással, rösztaromákkal. Közepes test, sok fűszer, bakelites jelleg, sötét húsú gyümölcsök, toastosság. Fekete ribizli és szeder keretezi ízét. Szép munka Villányból, ahol ebben a fajtában mostanság valamiért ritkábban gyönyörködhetünk. (6)

Mély rubin szín. Illatában gazdag, komplex és sűrű bor, sötét húsú gyümölcsökkel díszítve. Elég kemény tanninok, fiatalos szerkezet, vaníliás jegyek adta hordókarakter jellemzi. Erdei gyümölcsök és közepes test fonódik össze a kortyban. Szép munka. (6) 

Masszív hordójelleg, de mellete komplex és szép minőség. Ízben is erőteljes a hordóhatás, intenzív tölgyfával, sok vaníliával, kókusszal, de jó savakkal, szép testtel és hosszú ízekkel. (5+)

Közepesen mély rubinszín, sőt szinte halvány. Intenzív illatában erős hordós pörkölési jegyek, grafit, füstölt-fűszeres sonka, fekete ribizli, bors, fiatalos jelleg (bordói stílus). Ízben hordóvanília, édes fűszerek, étcsokoládé, kissé émelyítő hordósság. Közepes test, finom tannin, szép széles korty, finom likőrös, húsos teltség, gyógynövények és kellő hossz (alkohollal). El bírnék viselni kicsivel több eleganciát frissebb gyümölcsökkel és lendülettel az édes tónus mellé, így egy kicsit újvilágias élmény (bár kétségtelenül profi munka), ami azért nehezen fogy el egy este alatt. (6+)