Szép olajos magos illat, neutrális, sajátos fajtakarakter, mandulával. Széles, magas sav, feszes korty, citrusos vég, lendületes, friss ízek, száraz lecsengéssel. Izgalmas példa a fajtára, melyből szívesen kóstolnék még hasonlókat. (6)
Elsőre húsleveses, kissé zavart illat. Ízben feszes, lendületes, elegáns bor. Kis cukor kerekíti le az éleket, amitől kedves, egyensúlyos, jó italú, sárga húsú gyümölcsöket idéz meg a korty.
Meglepően ásványos, komoly jegyeket mutat szép illata, egy kis petrollal megtoldva. Intenzív habzás, de krémes, apró és sűrű bubikkal rendelkezik. Finom dosage, száraz végszó. Egy porfin és elagánsan megformált pezsgő az Alföldről.
Nem három napig tart….
A fiatal, mindig mosolygó és jókedvű miklóscsabi Mórról eddig nem sok figyelmet kapott tőlünk. Márpedig ezt ideje volt kompenzálni...már csak azért is, mert nem olyan rég nyitott a Bazilikánál a DiVino, Juniborbár (fiatal, második generációs borászok borai kóstolhatók, elsősorban fiatalokat szólít meg a hely maga is...hibátlan kezdeményezésnek tűnik, ígéretes konyhával, a maga nemében egyedülálló, izgalmas egység), melynek üzletvezetője egyébként ő lenne. Kívánom, hogy a kezdeti pozitív fogadtatása a helynek évtizedekig, sőt generációkon át kitartson majd! Fontos népművelő történet kezdete, állomása lehet az ilyesmi... Most azonban (még?) nem Miklós Csabi e budapesti tevékenykedéséről szeretnék írni, hanem a régebbiről, a móriról. S mi mással is tehetném ezt méltóbb módon, mint „Mór Furmintjával”, egy igazán szép Ezerjóval. Biztos van, aki csak legyint rám egyet, még tán olyan is van, akit ez a hasonlat bosszant…hogy ezt a kevéssé bejáratott fajtát Óó a nagy furminttal egy napon merem emlegetni…de egy tipp: móri borász jelenlétében sose tegyünk így!
A mára sajnos elég csendessé vált Móri borvidékről már szinte akaratlanul is a legtöbbeknek reflexből az Ezerjó nevű fajta ugrik be. Aztán az, hogy mennyire elfeledett fajta lett ez, végül az, hogy mennyire lejáratták e fajtát az elmúlt évtizedekben (ahogy sok egyéb fajtánkat is: szilváni, kadarka stb). Pedig méltatlanul. Szerencsére sokan foglalkoznak ma is a Móri borvidéken e kiváló és különleges fajtával, melyről bebizonyosodott, hogy számos borkülönlegesség készítésére alkalmas. Ez itt pont a fahordós érlelés miatt lett olyan kerek, széles és zamatos, amilyet máshol nem nagyon tapasztalni. Íme a jó ezerjó.
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: