Sok évvel ezelőtt egy egri borásszal beszélgettünk az egri éjszakában egy már nem létező borbár teraszán Gárdonyi Géza egykori háza mellett. Sommásan annyit mondott bikavér témában, hogy míg Szekszárdnak a bikavér játék, addig Egerben nem az/élet-halál kérdése. Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kapcsán beszélgettünk, és egyetértettem vele, noha rendre mégis Szekszárd jött ki nekem meggyőzőbbnek, tisztábbnak az összekóstolások alkalmával. A kékfrankos alap mellett tudjuk, hogy Szekszárdon (egerrel ellentétben) a kadarka is fontos szerepet kap a bikákban, ami szerintem érthető, ha már a Kárpát-medencében vagyunk. Két általam kedvelt szekszárdi termelő borát kóstoltam most össze a nappaliban komparatív módon, hogy kicsit frissítsem a (szám ízét és a) tapasztalataimat a témában. 

Mély rubin árnyalatok és mély az illat is: édes fűszerekkel, szegfűszeggel, gyógynövények adta eleganciával. Ízben szép hordóhasználat, közepes test, étcsoki, finom fűszerek, szép tannin, húsos gyümölcsök. Megnyerő, magabiztos stílussal vesz le a lábamról. Szerettem, ahogy a pince legtöbb vörösét szinte mindig. (6+)

Jellegzetes halvány szín. Szekszárdi kadarkásan könnyed friss fűszerek és finom, gurulós piros gyümölcsök illatban. Vékonyka íz, rövid, egyszerű, laza korty, de mégis tiszta és elegáns bor, amit bármikor szívesen innék, csakúgy...de leginkább a lecsóm mellé.

Újvilágias, fás, kókuszos buké. Dús és széles korty. Komoly, tapadó tannin, finom gyümölcsök és fa egyenrangú találkozása. Kissé fiatal és húzós még, de ígéretes lehet.

Tiszta, élénk ribizlis, meggyes, cseresznyés illat, bőrrel. Laza, hűvös korty. Simaság és gyümölcsök. Arányos, szép bikavér-jelleg, némi kis tanninhangsúllyal. Eszterbauerék borai árban is, minőségben is több figyelmet érdmelnének a piacon!

Ár-érték arányban Eszterbauer közismerten kiváló, még szekszárdi viszonylatban nézve is, mely mindigis azért állt közelebb a szívünkhöz, mert bőven villányi minőséget kaptunk, méltányos árért. Ha mondhatjuk valamire, hogy bikavéres bor, akkor róla ez kijelenthető. - Meggyes, fekete bogyós, kedves, tiszta, fiatalos primer jegyek jellemzik illatát. Fűszeres és kitartóan hosszú korty, selymes tanninnal, életteli savakkal.

Ha létezik nyárias vörösbor, akkor ez mindenképp az. Nem féljünk behűteni se! A pince kifejezetten híres a jó ár-érték arányú borairól. Színben már nem siller, még nem vörös. Fűszeres, piros gyümölcsös, málnás, szedres, feketeribizlis. Könnyed íz, kis kesernye, sok-sok fűszerrel meghintve. Édes gyümölcsökkel feldíszített filigrán test. Laza, könyed, kozepesen hosszú bor. Karcsú, szinte törékeny alkat, amit kánikulában is jól esik meginni!

Szekszárdnak is ideje megtalálnia az útját, a saját arcát megvillantani; azt az arcot, amit nem felejtünk el, amibe bele tudunk szeretni. Az az érzésem, hogy a hazai vörösboros borvidékek közül talán épp Szekszárdnak vannak erre a legjobb esélyei. Miért is? Mert vannak stabil nagy, illetve kis, családi borászatai egyaránt (mindenki megtalálja a neki szimpatikus sztorit); vannak az adottságaihoz, arcához passzoló helyi fajtái, melyek közül a kékfrankos mellett a kadarka lehet igazán érdekes. Szerencsére a borászok is egyre inkább érzik ezt szerintem, amit egyre erősebb kadarka-mezőny bizonyít. Aztán lehet, hogy nem mindenki érzi egyformán fontosnak a helyi fajtákat. Erre a felvetésre az alábbi kóstolón megkaptam jól, hogy akkor menjek, aztán csináljak a kadarkával valamit én Szekszárdon, meg hogy mennyire lejáratták szegény kadarkát... Pls: hány évtizedig fogjuk még mantrázni magunknak és a piacnak azt, hogy egy fajtát lejárattak? Biztosan jobb lesz tőle...(?) Tisztában vagyok vele, hogy vékony héjú fajta, kényes stb, de ettől még arculatot kell neki találni és törekedni rá, hogy helyzetbe hozzuk (nem véletlenül foglalkoznak vele régebb óta, mint a kéknyelűvel Badacsonyban...ezt a kontrapárhuzamot sem igazán értettem e felvetés kapcsán). Arra a kérdésre, hogy egy autentikus helyi fajtát (értéket) 30 éve lejárattak-e meg hogy nehéz-e termeszteni, számomra elfogadhatatlan az a válasz, hogy akkor hagyjuk ezt most és beszélgessünk inkább a franc-ról, mert az egyszerűbb. Nagy öröm számomra, hogy a borászok is egyre inkább  A harmadik fontos tényező, ami Szekszárdot jól kiemelheti idehaza az az, hogy az ott dolgozó borászok termékeny közösséget alkotnak. Van szándék a fejlődésre, az innovációra, a jobbító szándék elfogadására, a kommunikációra és ez tudjuk, hogy nagyon fontos.