Elnézést, a formálódó friss projektek némileg elvontak a blogposztoktól (nem csak a könyv, részletek természetesen hamarosan, kámingszún…stb), de cserébe nem akármi következik ma… Egy bő hete igen komoly szakmai közönség előtt tarthattam mesterkurzust friss aszús évjáratokat bemutatva a Winelovers Wine Awards első napjának zárásaként. Azt nem mondom, hogy nem izgultam szanaszét magam maser of wine-ok és külföldi szakértők előtt angolul, de az legalább biztos, hogy sikerült nekik egy csodaszép aszúsort gurítani 2019, 2018, 2017, 2016 és 2013 javából. Ezúton is köszönet a borászoknak a felajánlott tételekért: jó hírét viszik a borvidéknek ezek a tételek, az biztos. Ígértem összegzést is nekik a borokról. Íme:

A közösségi infrastruktúra egyik legbiztatóbb pezsgője, amit kóstoltam... Szép, kedves, virágos illatok, nagyon behízelgő és szép. Sok bubi, húsos, gazdag, hosszú íz. Riegyensúlyozott és remekül iható. Láthatóan profi munka. Bravo!

Hercegkúti pincészet magasabbra értékelt furmintja. Hűvös, mentás, amolyan sportkrémesen gyógynövényes illat, birssel, körtével. Szép sav, gyönyürű alapanyagról mesél, krétás jegyekkel. Ígéretes furmint: köves, fiatal, fejlődő korty, citrusok, feszesség, szárító szigor érződik a végén. Maszív, férfias savú bor, ami az évjárat ismeretében igazán meglepő, de bizonyára az északabbi terroir is közre játszik.

Ritkán van mostanában poszt, de akkor legalább hosszú... Tokaji Március ugyan idén az ismert okoból elmaradt, de az Intercontinentalban ebben az esztendőben is tokaji pezsgővel ment a koccintás augusztus 20 alkalmából. A háttérben a tűzijáték ugyancsak elmaradt 2020-ban, a felhozatal is igen sokféle volt (kicsi, alig ismert pincétől a közkedvelt slágerekig), de ha már arra volt dolgom hivatalból végigszondáztam néhány pincét (közben archív árveréses tokajiakból tartottam egy pop up kóstolót, arról külön poszt lesz a héten). De akadt számomra is kellemes meglepetés, eddig ismeretlen gyöngyszem. Jöjjenek is a jegyzetek:

A fiatal hercegkúti borásztól a második aszú, amit kóstolok, és ami lelkesítő, hogy északon is van mit kóstolgatni. Tiszta hárslevelű aszú egy nehéz évből. Sherry-stílusú bor, narancshéjjal, aszalt kajszival. Szájban nagyon szép, kerek, inkább a teás, bergamottos vonal, kis karamellel, kandírozott narancsokkal, aszalt gyümölcsökkel. Hagyományosabb aszús ízek jellemzők rá.

Korai még elragadtatásba esni és nem teljesen publikus, de mindenesetre ízlelgetem egy új Tokajkalauz kiadását. Ennek a munkának a legszebb és legizgalmasabb része a kincskeresési fázis. Ez pedig csak amiatt nehézkes, mert munkám miatt Csopakon kell lennem minden hétvégén, így mindössze a szabadságok maradnak a társadalmi munkának, ez a tény int óvatosságra. Az egyik leginkább alulreprezentált települése Hegyaljának Hercegkút, alig pár jegyzett pincével. Pedig csodás fekvésű ez a sváb település, minden kikapcsolódnivágyónak ajánljuk: nyugodt, rendezett település, egy agilis polgármesterrel, két szép pincesorral. A szerény ismertségen pedig ideje változtatni, amit az Espák család is komolyan gondol.... Már amennyire a (Pajzosnál végzett szőlészeti) állás és a családalapítás mindennapi kihívásai engedik a jelenleg aktív generáció képviseletében Espák Palinak. Meglátogattuk őket a Kőporosi pincében. Ilyenek a boraik, csakis pataki és hercegkúti területekről: