Bussay László régi favoritunk. Olyannyira, hogy konkrétan blogunk elindulásában több korábbi borának is szerepe volt. A 2007-es és 2008-as borok közt volt pár klasszis, melyeknek anno a borblogok köreiben is komoly visszhangja volt. Azóta mintha kicsit alábbhagytak volna ezek a visszhangok. Kár. Persze nem tagadom: én is sokat változhattam azóta. Emlékszem, 2009-ből a rajnai, még inkább a tramini volt az, ami Zalából talán utoljára tetszett. A 2010-esek sokkal gyorsabban értek a korábbi évek borainál, különösen a Tramini (talán a rajnairól őrzök szebb emlékeket). Most adott egy újabb ígéretesre sikerült évjárat. Lássuk, hogy formálódnak a 2011-es palackos tételek Csörnyeföldről:

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Rizlingeket kedvelőknek ismét igazi csemege az új Esküvé!! Olaszrizling+Rajnai és ezúttal egy pár csepp Tramini és Sárga muskotály, melyek ugyan alapvetően szerepet nem kapnak, de jó látni, hogy a doki néha visz egy kis vérfrissítést a borokba a jól kitaposott Esküvé ösvényén is. Sokadik évjárat, és sokadszorra tud kellően nagy lenni e bor.
Szép, összetett illat, benne eleinte a legszebb rajnais petrolosság, később az olaszrizlinges magok (mandula és marcipán), de melettük az ásványok elemi ereje is tíz körömmel kapaszkodik az orrunkba, némi kis fehér virágos bájjal. Íze intenzív ásványokat mutat ismét. Zamatkavalkád. Maradt benne most némi minimális cukor is, így az előző évek szikárabb savszerkezetéhez képest jóval összetettebb, komolyabb, mégis kedvesebb bort kapunk (bár ez kicsit a 6-os után a szintén kiváló 7-esben is így alakult már). A fejlődés tehát szépen tettenérhető. Érintésnyi fa kesernyéje, és a savak játéka adja a szép, hosszas lecsengést. Ne hagyjuk ki az élményt...!

Igazolta az idő ezt a frigyre lépést. A 7-es esküvé nálam túlszárnyalta magát legalább egy ponttal. A savak kicsit tompultak (száraz, forró év), ami előnyére vált a bornak, sokkal kellemesebb, kivehetőbb lett a zamat, sokkal letisztultabb hatást kelt így a bor, mint az előző évjáratban. Volt aki nem értett egyet velem, de engem ez az évjarat sokkal inkább meggyőzött, és az ára pedig önmagáért beszél.
1 évvel később, a bolt utolsó 7-es esküvéje, egy meghitt nyári estén még mindig gyönyörű. Nem hittem volna, hogy így lesz, de egyértelműen a rajnai kerekedett felül, mind a petrolos-, zöld almahéjas bukéban, mind pedig a kissé alkoholos, ugyanakkor ásványos, és egész egyszerűen minden ízében "rajnais"-savvilágú fajtajegyekben egyértelmű az utalás a világfajtára. Szikárabb, szálkásabb lett idővel, mégis majdnem annyira zamatos bor maradt, olyan komoly, krémes utóízzel, mely sokkal drágább száraz fehérborainkban jellemzőbb. Nem mondom, hogy jelen állapotban a friss, 8-as esküvé nem tetszik jobban, de a 7-es is majdnem annyira kedves Esküvé számomra.

Egy igazán szép mennyegző. Lassan klasszikussá váló "medvetánc kísérő" számunkra. Rajnai és Olaszrizling házassága. Mindenhez passzoló borocska, jó kis határozott savakkal, semmi túlzás, semmi extra, hozza a formáját, ezt a bort csak inni kell, nem magyarázni.