Alfred Fischer Eperbor
Az egész ország Dolce Novella lázban ég. Rengetegen keresik, úgyhogy csak idő kérdése volt, mikor fog megjelenni valami újabb eperbor-származék. Tekintetbe véve, hogy az olaszok pancsolt, szintetikushoz közelítő próbálkozása nem közelíti meg a közízlést kellő mértékben, ezért várták már sokan a 100 % eperbor változatot... Nem hiába. Több irányból is lehetett hallani készülődésekről, de most itt az első darab. Az osztrák Fischer Bt. neve szerepel a puritán kóstolópalackon, amit a cég képviselője az orrom elé tol, hogy kóstoljam meg. Fiatalos csavarzár, bordói palack, de a lényeg úgyis az EPER benne. Persze az ilyet egy igazi borissza mindig kétkedve fogad. "Úgyis olyan, mint a Sangria, ez úgysem igazi bor, úgyis megállították az erjedésben (de legalább cukrot nem adtak hozzá), úgyis gejl-édes lesz a végén". És nem.
Színre kellemes barnás-bordós beütésű, silleres megjelenésű ital. Meglep egyáltalán valakit, hogy a pohárból friss, primőr szamócaillat terjeng? Az a fajta, amit ha a szórakozóhelyen kiteszel az asztalra, 3 asztallal arrébb is rendelnek belőle. Paradicsomi, mámorítóan édes friss eperlés, zsebben olvadásnak indult tutti-fruttis aromák csavarják el a fejünket. Ízre azt várnánk, hogy fojtóan édes, gejl, de mégsem az. Finom, üde, savakban ugyan nem bővelkedik, de nem is baj. Pont így szerethető. Ami sok gyümölcsbor betegsége, az a kesernye a korty végén. Na ez ebben a borban éppcsak jelzésnyi, amennyi még jólesik. Kellemes édesség, határtalan eperíz, nem nagyon szirupos, épp csak egy kicsit, és a 6,5-ös alkohol barátságosabbá, jól ihatóvá teszi mindig. Tehát július közepén, 5 fokra hűtve is bármikor el tudom képzelni. Egy palack 2,5 kg epret tartalmaz. Bár tény, hogy nem tudom, hogy készül, de per pillanat nem is érdekel, ahogy az ember beleszagol ebbe az italba, mosolyra húzódik a szája széle. Bomlani fognak érte a tömegek.