X

EGY BOR SOK GONDOLAT

Ripka Gergely

Kikelet Kassai Hárslevelű 2011.**

a lösz szakértője

Alkonyi László mádi teraszán nyílt alkalmam kóstolni ezt a bort. Ő súlyos múltbéli eseményekről mesélt, ez a tétel pedig egy szép jövőről. A löszbor szobra. Ezt a kikezdhetetlen eleganciát kereste mostanában a házigazda is a Tokaji-hegy körül. Ebben a műfajban pedig mintha a Hárslevelű mint fajta, és a Kikelet mint pince lenne évek óta a legizgalmasabb jelenség. Ez a bor is maga a törékeny, de minta kora óta töretlen elegancia, mely Berecz Stéphanie-ék borait általában is jellemzi. Illatban hihetetlen virágosság: sárgák, fehérek, de persze messze nem a muskotályos (rózsás/szappanos) vonal mentén, hanem liliomos/púderes jelleggel körbelengve. Bájos és lebilincselő orrban. Íze könnyedsége mellett is feszes és enyhén krémes is, sűrű rácspontokkal bír. Mindez fátyolszerűen kecses könnyedséggel olvad szét a szájban. Most még a gyümölcsök vezetik: halványan citrusok, őszibarack és a legvégén trópusi jegyek, nagyon hosszan. Az évjárat kereksége, élmentes harmóniája adja meg a bor feltűnően szép egyensúlyát. Ilyen téren pedig ez a bor (illetve Tokaj) nemzetközi merítésben, vakon is egész biztosan tudna meglepetésekkel szolgálni. Fájó, de alig van már belőle a pincének (2012 júliusában)…egy ilyen gyönyörű borból kevesebb, mint 1300 palack készülhetett. Mindemellett fontos, hogy inni is nagyon jó. Berecz Stéphanie nagyszerű dolgokat honosított meg Hegyalján. 7+

Tovább

Ripka Gergely

Hétfürtös Édes Élet Cuvée 2005.*

Karácsony táján kóstoltam utoljára ezt a nagyszerű kis desszertbort, mely már akkor elkápráztatott remek ár-érték arányával. Mindig is szerettem a fősodron kívüli gyöngyszemeket, melyekre csak kevesen figyelnek föl, pedig lenne miért...

Meglepően mély borostyán szín. Sőt most az illatát is érettebbnek éreztem, mint fél éve. Azért akad benne primer jegy is bőven: lédús, érett szőlő, szőlővirág, trópusi gyümölcsök egész sora, mézes tea, virágpor.

Ízben elképesztő savai pumpálják a lendületet, újabb és újabb „attack” – okkal (hogy drbartásan fejezzem ki magam:) Van benne egy konstans cseres érzet is azért. Krémes, vaníliás korty, magas (180 g/l) cukortartalom nő föl a vitálisabbnál vitálisabb savak mellé. Mézesség! Hihetetlen hossz és balansz. Rengeteg szaftos gyümölcs (az ilyen tokajiaknál szokta nagymamám tök komolyan bekérdezni, hogy „ebbe a szőlőn kívül más gyümölcsöt is tettek, ugye?”). Az édes élet az egyik legizgalmasabb aszú-szintű késői cuvée-élényeket nyújtja nekem mostanában, mely nem vallana szégyent Ilonák, Főborok és Szepsy Cuvée-k közt sem (miközben ára fele azokénak)! Évekig ilyen szép lesz még szerintem, - illatát, ízét nézve most is ilyesmi volt bennem a végső konklúzió. 7(+)

(Nem rég jelent meg két írásom a GaultMillau.hu oldalon)

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Nobilis 'Ahogy termett' 2007.**

Drbartán és rajtam kívül nem nagyon zengett erről a borról az online borsajtó, ami nem véletlen, hisz a bor máig is csak a pincénél elérhető, limitált különlegesség. A háttérsztoriról és a névről csak annyit, hogy annak idején volt a bortörvénynek egy olyan kikötése, hogy a szamorodninak minimum 12-es alkoholúnak kell lennie (ma már nincs ilyen megkötés). Ez a bor 10.5-ösre erjedt ki, de mire az analitikából kiderült, hogy nem lehet szamorodni, addigra már le is töltötték hagyományos aszús/szamorodnis palackba a bort (vagyis nem késői szüretes, elit bordói palackot kapott). A szamorodni elnevezést némileg megkerülve, magyarosítva így került a címkére az Ahogy termett elnevezés. A Barakonyi-dűlő Furmintjából készült egyetlen hordó ez a bor, és már októberben, a pincénél kóstolva is nagyon szerettem.

Tovább

Ripka Gergely

Bott Pince @ CSONTOS Furmint 2009.**

hieteles forrásból

Nem rég volt a névnapom, mely igazából nincs benne a naptárban, de mivel nővérem Eszter, az meg május 25 és az utónévkönyv említ Gergelynél egy május 26-ot is, ezért a család a keresztelőmkor úgy határozott, hogy akkor ezentúl egyben lezavarjuk mindkettőnkét, és kész. - Jobb így mindenkinek (csak az ismerősök türelmét teszem próbára, akik fölköszöntenek márciusban: „Köszi, de májusban tartom.”; aztán ugyanígy május 9-én: „Köszi, de hó végén tartom...”). Nem is ez a lényeg, hanem, hogy Eszter már jó ideje Furmintot kér tőlem (a 2006-os Balassa Mézes-Mály óta ő is rajongó, én meg ugye furmint-freak vagyok), úgyhogy biztosra akartam menni, ezért az egyik legtisztább gondolkodású, hozzáállású létező forrásból választottam bort az alkalomra.

Tovább

Ripka Gergely

Királyudvar Tokaji Demi Sec (BECSEK) 2005.**

a maradékcukor csodái

Szőlőfajták: 70% Furmint, 30% Hárslevelű
Dűlők: 100% Becsek
Alkohol: 12,2%
Cukor: 19,2 g/l
Sav: 7,3 g/l
Erjesztés: 5 hl hordóban
Érlelés: 4 hónapig

A Bordoktor 17.5 pontot adott rá korábban, Alkonyi László 15 pontot és közel 4 csillagot. Kató András, a kereskedő is nagyon dicséri mostani állapotát. A fenti analitikából számomra mindenképp szemet szúr az első Demi Secnél, hogy fahordós érlelése még igen rövid volt (a 2009-esnél már 7 hónap ez az érték). Ennél jobb sav csak 2006-ban volt ebben a tételben. Cukortartalma a Demi Secek közt inkább alacsony (2008-ban: 26 g/l, a jelleg továbbra is igen zavarosan van kommunikálva: a címkén magyarul félédes, angolul semi dry, az egyébként rendszeresen frissülő honlapon is a félszárazak közt szerepel). Ez a bor a pince szortimentjében mindig is a mádi Becsek-dűlő kiváló adottságairól szólt, csak a Jóisten tudja, miért döntött úgy annak idején Anthony Hwang, hogy ezt a címkén egyenesen titkolja. Demeter Zoltán a hajdani borász kifogástalan alapanyagról beszélt két hete a 2005-ös évjárat (Sec-je) kapcsán. Az idő pedig már több helyütt igazolni látszik ezt a visszás esztendőt édes és száraz borok terén egyaránt. Ezért bontottam föl ezt a bort húsvét alkalmából a családnak:

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább