X

DŰLŐS

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

Montium Barna Furmint 2015.*

Kedvenc legyesbényei borászatunktól az új blogger-kedvenc darab! Illatban sárga virágok és pirosas gyümölcsök játéka: málna, ribizli, barack, birs (egyszerre emlékeztet Balassa és Bott borokra is). Ízre meglepő, mennyire komplex és sokrétű bor. Furminthoz képest kimondottan kedves, gyorsan levesz a lábunkról. Miközben csupa-csupa vidám gyümölcs és zamat minden cseppje. Maradékcukor is lehet benne, amit finom savak szelnek át. Több, mint meggyőző darab. Elegáns, izgalmas és még nagyon fiatal száraz tokaji.

Tovább

Ripka Gergely

Kádár és borász találkozása

Kádár Hungary: A hordó, ha elegáns

Nyilván rengeteg dologban jók vagyunk, biztos bármilyen sportban azok is lehetünk később, ha elég milliárdot eltapsolunk rá látványosan, de egy dolog már történelmileg is bizonyított. - Kádárhatalom vagyunk. Akármilyen picik is, de tudnunk kell, hogy a zempléni, mecseki, bakonyi, börzsönyi, mátra-hegyvidéki északi, hűvös, sziklás lejőin a világ talán legkiválóbb hordóalapanyaga tenyészik határainkon belül. A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) szálszerkezete, szívóssága és remek csersavösszetétele miatt pár éves, szabad ég alatt történő érleléssel (és nem szárítással) világszerte nagybecsű hordókat ad a borászok nagy örömére.
Magam is büszke birtokosa vagyok egy kádár-végzettségnek és maximális örömmel, tisztelettel csodáltam azokat, akik máig űzik ezt a csodálatos mesterséget. A kézi erőt ugyanis mind a mai napig nem lehet kihagyni a hordóból. Persze itt-ott gépesítették, fejlesztettek a technológián, de a humán-háttér ma is nagyon kell a jó hordóhoz. De milyen is a jó hordó? Azért kezdtem el kádárnak tanulni, mert t
udtam, hogy egész más a jó hordó egy kádárnak és egész más az ideális érlelőeszköz a borásznak. Hogy ki az, aki ezt a drága technológiát, drága terméket gazdaságossági és piacossági szempontok szerint képes közös nevezővel legyártani a két szakma közt? Kalydy András, a 90 %-ban exportra termelő Kádár Hungary Kft hordók közt és borok közt is magabiztosan mozgó vezetője hívott össze borászokat és borszakírókat egy kis közös kóstolgatásra.

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő Lajosok Furmint 2012

Mindössze 725 palack egyike (a 2006-osnál már tapasztalt gyönyörű, francia stílusú címkével). Lajosok, magasan fekvő dűlő, suteros (világos mogyoróbarna, apróköves) talaja van. Meglep, mennyire fiatalos az illat. Egészen váratlanul elegáns illata, birssel, termőhelyiséggel, s a hordós érlelés szekunder jegyeivel. Aztán ízre mégsem rendezett eléggé és fával vegyes korai oxidáció lappangó jegyeit is magán viseli. Külön mozog a krémes-kesernyés fa (ami korábbi évjáratoknál is előfordult már), a sav sem igazán beépült, ugyancsak külön utakat jár, de legalább nem lágy a bor a forró év ellenére sem, az évjárat gyümölcsös zamatai is ott vannak a háttérben, de mégsem tudnak igazán előre jönni a fa és a sav mögül. Valahogy az alap Disznókő furmint nagyon feszesre van húzva, a Lajosok meg mindig kimondottan fásra. Értem én, hogy két külön stílust próbálnak megfogalmazni, de egyszer megnézném már tőlük egyszer az arany középutat is.
A másik érdekes dolog az évjáratkérdés. Most kezd igazán megmutatkozni, mekkora különbségek tudnak lenni évjárat és évjárat furmintjai közt. 2012. Egy forró, lelágyult év bora biztos, hogy soha nem fog hosszan, pláne nem szépen érni. De mégis hogy van ez? Ma 4 tokajit vásároltam, ebből ez az egy volt száraz és mégis meg vagyok győződve arról, hogy a másik három édes bor nem fog csalódást okozni.... Mi lesz veled száraz tokaji?

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Chateau Cloche

Erősödő harangszó Szerencsen

Igaz, a Domaine Gróf Zichy vagy a Chateau Doktor Kovács Grand Cru arcpirító névválasztásokat lehetetlen überelni. De a Chateau Cloche név hát....hasonlóan nehéz ügy (akármilyen célpiacra is szánják a szerencsi bort), és valahogy így is indult az ismerkedésem a szerencsi pincével valamikor néhány éve a várban megtartott - tudjukmelyik - nagyszabású boros eseményen. Ott és akkor a borok nem győztek meg, nem tűntek tisztának és minden ízükben azt a letűnt kort idéztek bennem, melyet a mai Tokaj temetni igyekszik. A friss TokajKalauzban így hosszas lamentálás után eltekintettem tőlük. Aztán pár hónappal ezelőtt botlottam egy nem is olyan drága 2010-es aszújukba és egyáltalán nem bántam meg, hogy tettem vele egy próbát. Kellemes élményemen felbuzdúlva megkeresett a pince pesti kereskedője, a pincekulcs.hu és zárt ajtók mögött megmutatták nekem a pince három újdonsült borát, mely az ő állításuk szerint minden korábbi negatív élményemet kimossa majd az emlékezetemből. Hogy valóban így történt-e...? A tovább gomb után kiderül.

Tovább

Ripka Gergely

Kikelet Lónyai Hárslevelű 2015.•

Löszös Tokaji-hegy, tarcali oldal. Sárga virágok, citrusok, deli gyümölcsök, szépen, frissen, elegánsan, hársasan, érzékien, Stephanie-san jönnek a fajtajegyek. Tele van energiával, bájos szépséggel. A korty cizellált, tiszta, csiszolt, de egyben kerek és komplett is. Egyszerre melenget a tartalom és hűsít a száraz sav. Senki nem tudja ezt ennyire szépen: úgy üdén savas ez a bor, hogy jól áll neki és a penge savra rengeteg finom dísz van felfűzve hosszan, és mégsincs sehol sallang, vagy fölösleges elem. Furmintoknál sem nagyon fordul ez elő ilyen kifejezetten. Sós és csontszáraz a vége. Fiatal is még. Fantasztikus fehérboros ételpárok jutnak eszembe mellé.

Tovább

Ripka Gergely

Bemutatkozik: SanzonTokaj

Egy új dallam szól Erdőbényén

Noha 2014-es évjáratával a szerencsésebbek már találkozhattak, a Sanzon Tokaj olyannyira nem hallatta hangját ezidáig, hogy a TokajGuide-okból kimaradt. Pár nappal ezelőtt végre alkalmam nyílt megismerni a kedves, szerény tulajdonost, Rácz Erikát, aki tulajdonképp egymaga irányítja a kis 2 hektáros birtokot. Az igényesen, modernül felszerelt pincében Péter Robi (Ábrahám), a Meszes, Rány, Nyakvágó-dűlőkben pedig Hotyek Zita, szőlész (btw. női-kádár) van segítségére. Erika Hegylján nőtt fel, de nem borászcsaládban; vállaltan a multik világából érkezett haza Bényére a sok utazgatást követően, örökségül maradt rá a 0.3 ha családi szőlő a Nyakvágóban. – Végül úgy döntött, nem adja el. A törékeny hölgy szemében megvan az érzékenység és a világ igazán csiszolt és elegáns boraira való fogékonyság (egyszerűség, természetesség, igényes dizájn, Stockinger hordók, néha csak tartályos érlelés adja az alaphangot a Sanzonnál). A 2014-es évjárat persze nem a legszerencsésebb felütés, de okosan tették, hogy kivártak még egy évet. Mostanáig.

Tovább

Ripka Gergely

Carpinus és Balassa duett//2015

Tokaj, a legjobb társaság

Rajongok azért a hangulatért, ami tokaji-kóstolás közben kialakul, gyakorlatilag tetszőleges miliőben, társaságban. Valójában ez lehet a kulcsa a Tokajért való határtalan vonzalmamnak is: a megismételhetetlen érzés, hangulat amit a bor kivált az magát a bort és a tarsaságot, ezzel végső soron az alkalmat emeli. Az talán megint egy másik kérdés, hogy bármilyen borkóstolón veszek is részt, szinte mindig Tokajra terelődik a szó és Tokaj körül alakul ki végül szenvedélyes/komoly szakmai eszmecsere (talán a Tokajkalauz miatt lehet ez persze). – Ám, ha valóban tokajiak nyílnak is ki, érdekes módon mindig megtörténik a varázslat. – Sokszor leírták már sokan, én is: Tokaj kapcsán valahogy minden kérdés és válasz sokkal egyértelműbb és érdekesebb, és annyi minden levezethető belőlük, ami aktuális és fontos. – Erre nem sok borvidék képes világon!

Tovább

Ripka Gergely

••Demeter Zoltán: Anett Bora 2008.••

Az édes muskotályok klasszisa

Most pedig következzen egy igazi élő legenda. Ez a főbor, mely tiszta mádi (Őszhegy) sárgamuskotályt rejt, már paramétereivel is lenyűgöző: 197 g/l cukor (30-as mustfokkal szüretelték), 9-es alkohol, 9,8 g/l sav, 50 g/l a cukormentes extrakt. Noha aszúkat megszégyenítő tokaji főborról van szó, a novemberi szüret után nyolc hónappal már palackba került, tehát egyértelműen a modern, friss, újhullámos édes tokaji borok klasszisa. Mindössze 217 liter (!) készült belőle, tehát nyugodtan nevezhetjük limitált tételnek. Melyet éppen azon a bizonyos meghatározó, legelső Demeter Zoltán kóstolómon ismertem meg, a borásszal együtt (2o1o. március 4, 2oo8-as évjáratbemutató).

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Bihari Tamás//2015.

Régiúj ismerős a mádi horizonton

Ki halotta már Bihari Tomi nevét? Senki? Vagy ha igen, akkor nagy valószínűséggel kissé más vonatkozásban ismerhetik, főleg a hegyaljaiak. A Tokaji Ősz nevű nagyszabású rendezvény évek óta amolyan vándorrendezvény, melyet nagyon sokan szerveztek már (Szilágyi Péter, Sándor Zsolt, Alkonyi László, Demeter Anett, ifj. Szepsy Istvén, idén épp a borászok borásza, Bacsó András), de egyvalaki már nagyon régóta ott van a háttérmunkák mellett. Bihari Tamás igazi helyi arc, van családi birtokuk is, nem első generációs borász, viszont a birtokot ő kezdte el a tömegcikk gyártásától a minőség irányába mozdítani.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgőt innék egész nyáron

Herczeg Ági MasterTasting/7

Herczeg Ágnes javában vizsgázik eközben Londonban. Ezzel a poszttal is szeretnék neki nagyon sok sikert és szerencsét kívánni a nagy megmérettetésen! Óriási felkészülési munka előzi meg az ilyesfajta vizsgát. Nyugodt és eltökélt volt, mikor legutóbb együtt kóstoltunk. Amolyan laza ünneplés gyanánt pezsgőkkel koccintottunk az utolsó közös kóstolás alkalmából. Mindenféle stílusba belekortyoltunk: prosecco a maga fiatalos lazaságával, könnyű gyümölcsösségével, Cava a maga sajátos érleltéségével, Lambrusco a megszokhatatlan édességével (nem is tudtam igazán írni róla), néhány kuriózum és természetesen az örök csúcsok-csúcsa: Champagne, a finom kis részletekkel. Mindig mondom, hogy pezsgőt én bármilyen év- és napszakban képes lennék inni, de nyáron aztán végképp szezonja van: frissítő bubik, esküvők, kertipartik, jókedv...ezek szinte elképzelhetetlenek jó pezsgő nélkül!

Tovább
Szilvolgy

Ripka Gergely

Tovább