Ábrahám Pince – gyorsszemle (2o18)
A bor önmagában csak hordózója valaminek
Nos az Ábrahám borok sem olyanok, amiket gyorsan kéne megítélni, kutyafuttában. S Péter Robival is órákat lehet beszélni olyasmikről, amikről az ember sosem hinné, hogy valaha is beszélgetni fog, ráadásul pont egy olyan valakivel, akivel életében max kétszer találkozott. Elképesztő egy fazon, az biztos. Szintén az ösztönös borászok táborát erősíti, aki ugyancsak rátalált egy olyan egyedi ízvilágra, melyet nem lehet semmi máshoz sem mérni: olyan savak és olyan sósság van az Ábrahám borokban, amit csak náluk találunk meg. Kicsit olyan ez, mintha lenne nekik egy olyan hangszerük, ami senki másnak nincs a világon és azon keresztül játszanák a dalokat. Más hangulata is lesz tőle a furmintoknak, szamorodniknak, aszúknak. A garázs forgatagában megnéztünk pár mintát, aztán a régi parasztház konyhájában kóstolgattuk Hegyalja kevésbé szabálykövető árnyalatait: