Körtés, medicinális, hordós jegyek keverednek bukéjában. Széles zamatú korty, tiszta fehér húsú gyümölcsökkel, finom hordókesernyével a korty vége felé. Megnézném érettebb állapotban is: 2018-ból azért szárazban voltak meglepetések is, amik mintha szebben állnák az idő próbáját, mint azt akkor gondoltuk volna. Alaposan utánuk kell járni, de néha láthatóan megéri!
A bor önmagában csak hordózója valaminek
Nos az Ábrahám borok sem olyanok, amiket gyorsan kéne megítélni, kutyafuttában. S Péter Robival is órákat lehet beszélni olyasmikről, amikről az ember sosem hinné, hogy valaha is beszélgetni fog, ráadásul pont egy olyan valakivel, akivel életében max kétszer találkozott. Elképesztő egy fazon, az biztos. Szintén az ösztönös borászok táborát erősíti, aki ugyancsak rátalált egy olyan egyedi ízvilágra, melyet nem lehet semmi máshoz sem mérni: olyan savak és olyan sósság van az Ábrahám borokban, amit csak náluk találunk meg. Kicsit olyan ez, mintha lenne nekik egy olyan hangszerük, ami senki másnak nincs a világon és azon keresztül játszanák a dalokat. Más hangulata is lesz tőle a furmintoknak, szamorodniknak, aszúknak. A garázs forgatagában megnéztünk pár mintát, aztán a régi parasztház konyhájában kóstolgattuk Hegyalja kevésbé szabálykövető árnyalatait:
„Ki kell lépnünk az önsajnálatból.”
Nem tudom, hogy írt-e már Ábrahámékról korábban valaki önálló nagyposztot, de most inkább tekintsünk el a Bemutatkozik kezdetű címtől. Az egyik megbecsült tokaji borász azt mondta nekem pár héttel a megjelenés előtt, hogy a Tokaj kalauzból óriási hiba lenne kihagyni az Ábrahám Pincét. Pedig bizony így történt. Bocs. Addigra már sajnos a nyomdai anyagon dolgoztunk, így a kiadvány nélkülük jelent meg, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy fölvegyem őket a listám elejére. A pince első évjárata a 2006-os volt. Összesen 7 hektárt (Kerektölgyes/Rátka és Kakasok), 15 ezer tőkét, művelnek szerte a borvidéken, amiből ötezer palack bort töltenek átlagosan. A gyomirtást kizárólag kaszálással oldják meg.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: