X

DESSZERTBOR

Ripka Gergely

*Disznókő 5 puttonyos tokaji aszú 2013.*

Meg is kezdjük az aszú hónapját egy klasszik aszús pince, nagyszerű évjáratával. Mély, koncenctrált illat, az érlelés tercier jegyeivel, viszonylag kevés primer gyümölccsel. Ízben az 13-as aszúkra jellemzően elég diszkrét a sav. Vastag test, hosszú és mély aszú, mely - meg kell mondjam - kicsit atipikus a pince stílusához képest, de ez mit sem von le érdemeiből.

Tovább

Ripka Gergely

Pálffy köveskáli Furmint Szűz 2009 (édes)

Tükrösen csillog, aranyló villanásokkal. Illatban kifejezetten sajátos bor (nem kezdő pálya, ezt előre bocsátom...) eleinte puskapor, nap égette kövek, száraz kenyérmorzsa és széna. Szinte nem is édes bort sejtet ez a sokszínű buké (semmi töppedtség eleinte). A felszín alatt barack játszik még az illúziókkal. Ízben vastag, olajos, elég cukorhangsúlyos bor. Savakban nem bővelkedik, amitől erősen mézes, markáns ízzel tölti be a száj szegleteit. Íze nem túl hosszú, de szép szövetű, s egy szűz termés bora nem is szokott percekig kitartani. Soha nem mondanám meg, hogy Furmintból készült ez a bor. - Nem könnyű belőle meginni 1-2 pohárkánál többet sem, de ha ez a szűz ültetvény idősebb, érettebb és bölcsebb lesz egyszer, akkor a fenti paraméterek sokat változhatnak, a bora is okosodik majd. Aki a nem szokványos dolgok szerelmese, annak (is) érdemes elmerülni benne. Egy szűztermés borának későbbi pályájáról nehéz bármit mondani, de talán fiatalon a szebb (?). Erős édessége miatt én inkább gyümölcsös desszertek mellé innám, esetleg távol-keleti ételekhez lehet megpróbálni, illetve magában.

Tovább

Ripka Gergely

Demeter Zoltán Birtokbor [édes] 2008.*

Ismét egy Demeter Zoltán bor, amiből az utolsó darabot nem bírtam nem félretenni magamnak.... Pláne azok után, hogy 9-es utódja még nem parallel kóstolva is jóval haloványabban tündökölt (bár azért tündökölt, ezt illik hozzá tenni). Színben élénk citrom, aranyló villanások, ahogy az egy finom tokajitól elvárható. Illatban sokkal komolyabb lett, mióta legutóbb találkoztunk. A barackdzsem háttérbe szorult, de a "demeterzoltános", krémes elegancia, a kövérszőlő semlegessége remekül mutatnak együtt. A Kövérszőlő lenne ugyanis a főszereplő (Szerelmi-dűlő, ha minden igaz), sok egyéb régi és aktuális fajtával (ld. korábban). Némi kukorica (talán a kor jeleként), fehér gyümölcsök finom ornamentikája: körte, alma, birs, és némi sárgadinnye, végül kandírozott gyümölcsök jelentkeznek még orrban. A tokajiakat nagy általánosságban jellemző barackosság, virágporosság a háttérből asszisztál.
Ízben szofisztikált és hiperelegáns. Meglepően gazdag édesség (kb. 110 g/l-nyi), de közben krémes, vastag, harapható, az ízmaradék is elég kitartó, kevéske alkoholos glicerinességgel, melegséggel zárva. Némi plusz sav jótékony hatású lenne az összképre, de így is igazi csemege, s öregnek ugyancsak abszolút nem mondható (bár forgalomban már csak a fiatalabb változata érhető el). 0,75 L-es kiszerelése miatt nagyobb társaságban még mindig verhetetlenül jó édes választás...de így sem tart sokáig egy palack. Jolly Joker. Zseniális 7

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább