Nem egy szokványos fehérbor. A név jelentése: a kezdetek előtt. Pezsgőalapborról van szó, melybe Pinot Noir és Chardonnay került. Sajátos illatában eleinte a fa, aztán a citrusos-almás gyümölcsvonal hívja föl magára a figyelmet, később tört mandulahéj és jellemzően pezsgős élesztősség veszik át a főszerepet, háttérben markáns hordós jegyekkel. Ízben is föltűnik a hordó vajkrémes, nehézkes íze, sok kesernyével és ismét élesztős érzettel. Nem egy könnyen szerethető bor, de bizonyára nem is annak készült.

Elődjéért rajongtam, és sajnos már pár hónappal ezelőtt sem győzött meg egészen a 7-es verzió. A 2007-es borok közül a szolidabb, gyümölcsösebb Pinot-t sokkal jobban szerettem.
Illatban elég közvetlen: eleinte Cabernet-s fűszerek (bors, paprika), később vidám gyümölcsök egész hada (eleinte vadszeder, aztán sok lédús, piros bogyós: ribizli, meggy, fülledt rumosszilva stb). Zamatos, édeskés korty, rengeteg szilvás gyümölcsösséggel megint, ám a 2006-osénál jóval kevesebb letisztult struktúrával és izgalommal, záróhangban feketecsokival és kis kávéssággal...ami azért izgalmasan hangzik, de pont az hiányzik ebből a borból, amit a szavak nem tudnak átadni. Valahogy nem érzem egy teljes, kerek egésznek ezt a bort. Lehet, hogy a házasítási arányok nem találták el az ízlésemet, nem tudom. Közepes test, rövidebb íz...s ha a (két csillagos magaslatokig jutó) 2006-ost fehér asztalhoz ajánlottam, akkor ezt inkább a hétköznapok könnyed italának mondanám.

Üde illatában zöldes gyümölcsök: friss zöldalma, némi citrusosság és egres, finom fűszerekkel vegyítve. Kedves savak, enyhe zamatosság, fiatalos, laza szerkezet. Nem mondom, hogy a 2008-asnál jobb, de ár-réték arányban korrekt fehérbor.

Az augusztus (még a fizuosztás előtt) is megfizethető és finom borokkal indul. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

16 v/v %-nyi alkohol. Az nem piskóta. A dugó kihúzása előtt ez az első paraméter, ami fölkelti az ember figyelmét. Ismerünk somlói (meg tokaji) termelőt, akinek így is sikerül egyensúlyt teremteni a fehérborokban, no de etyekiről még nem hallottam. Ez így vagy nagy bukta lesz, vagy merész, nagy dobás. Előző évjáratában a Sauvignont is, Chardonnayt is nagyon szerettem tőlük. Enyhe illatában nem a harsogó bodza meg csalán, hanem déli gyümölcsök és alma, mögöttük némi mogyoróvaj kandikál ki (hordó?...pedig ez elvileg nem volt fahordóban). Hazudnék, ha azt mondanám, az alkohol nem lenne domináns az ízben (is). Huhh, ahogy ezt a mondatot leírom, még mindig perzseli a szesz a nyelőcsövem. Sok, kicsit nekem sok, de a fás jelleg és a keserűmandula még zavaróbb. A SBL frissességéből, jó savaiból, fajtajegyeiből nem sokat érezni. Kár, pedig markáns a test, szép hosszú az utóíz, de a roppanó savak nélkül ez a bor nálam sajnos nem lesz nyári szomjoltó.

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Lássuk, mit tud a Pinot löszön, egy igen extrém, forró évjáratban!
Az illat nem lesből, hanem messziről támad, szinte kicsap a pohárból már fél méterről is, ahogy egy jó Pinot-hoz illik. Nem annyira fajtajelleges, vaníliás, rumos szilvás, meggyes kompótos aromák, tehát rengeteg csonthéjassal és némi hecsedlivel. Áttetsző, barnás-bordó szín, újabb pipa a Pinot fajtajegyei mellett. Ízben is egészen remek. Meglepően helyén van. Ismét sok gyümölcs, egzotikus hordófűszerekkel (vanilia), gazdag, csokoládés kesernyével, füstölt sonkás, diszkréten hordós (kissé gumis) lecsengéssel. Nem túl testes, de tartalmas és elegáns is, ugyanakkor az ízmaradék talán lehetne leheletnyit hosszabb, kicsivel több gyümölccsel. Három nap pihenő után is tartja magát szépen. Hazai Pinot fronton nem rossz vétel.

Banán és citrusok az illatban. Mellettük egy kevés virágosság, némi jóleső krémesség lengi körbe a poharat. A csábító aromák nagyszerű felütése után remek, zamatos bort kortyolhatunk. A Chardonnayra sajnos sokszor jellemző, nem kívánatos mellékízektől mentes, kellemes, tiszta ízű, jóleső bor. Virgonc etyeki savai ellenére nem mar, nem citromlé jellegű (lehet, hogy nem is csontszáraz), hanem telt és gyümölcsös; ugyanakkor mégsem parfümös, pacsuli Chardonnay-krémhab. Debreczeni úr Sauvignonja sem volt rossz élmény, de a szintén reduktív, ám valamivel határozottabb Chardonnay engem jobban meggyőzött, s a pince új favoritjává lépett elő nálam. Ételek mellé az igazi (szárnyasok, halak, egyszerűbb, fűszeres hétköznapi fogások), fölbontás után azonnal fogyasztandó.

Egy friss Sauvignon Etyekről, ahogy szeretjük. A megszokott bodzás, csalános, bőrös illatok után vágott fű, egres és más zöldes színű gyümölcsök az ízben. A savak mellett a zamatok is tudnak érvényesülni. A hűtést meghálálja.

Egy újabb megbízható, kiegyensúlyozott szekszárdi. Merlot, Cabernet Franc és Zweigelt az összetétel. Megnyerő illatában sok melegség: rumos vagy inkább konyakos meggy, amit először fölidéz az emberben. A diszkrét íz kimondottan jó egyensúlyú (Merlot hangsúlyosan étcsokoládés, mellette Cabernet franc-osan édes-fűszeres), nem túloznak a savak, nem őrjöngenek a szájban a tanninok, kellemesen gyöngéd, selymes textúrájú vörösbor, mely talán épp egy tartalmas vacsora mellett arathatja a legnagyobb sikert, fehér asztal mellett.