Sokadik kóstolás. Finom szilva, érett gyümölcsök, most csúcsformában van! Finom korty, étcsoki, jó tannin, hosszú íz, finom szárítás és tapadás a végén, de még éppen nem esik túlzásokba a cseresség sem. Korrekt arányok. 6+
A barrique cuvée jogutódja ráncfelvarrva, érezhetően újrahangolva. Rubin szél, fekete maggal. Sötét húsú gyümölcsök, szép elegáns és komplex illat. Csodás tartalom a kortyban is, egyensúlyos, összetett, tele érett sötét húsú gyümölcsökkel. Hosszú, ígéretes, magas tanninú bor, igényes hordóhasználattal, de még nagyon fiatal stádiumban. (6)
**Szepsy Botonddal: egs!
Ez a pillanat is eljött. Bár nem tudom, mit jelent ez pontosan...egész véletlenül szűrtem rá az admin felületen év elején, hogy hol is tart most a számláló. De ha már így alakult, úgy voltam vele, hogy akkor erre az alkalomra nyíljon valami különleges. 2009 derekán írtam az első cikkemet, ha az emlékezetem nem csal. Derékhegyként indult az, ami aztán TáncolóMedve bornaplóként született újjá 2010 körül (az első pár tucat poszt még Balla Marcival koprodukcióban született), és pár hetes kisebb kihagyásokkal több, mint tíz éve szolgáltat 100 %-ban független boros tartalmat a blog. Szerény kalkulációim szerint nagyjából 5000 borértékeléssel és egyéb eszmefuttatásokkal törekedtünk rá, hogy változatos témákkal, izgalmas borok leírásával örvendeztessük meg az olvasókat (akikről mind a mai napig fogalmam sincs, mennyien vannak pontosan, soha nem érdekeltek a statisztikák, hisz soha nem volt cél, hogy sales csatorna legyen az oldalból bannerekkel, roadblockokkal és popupokkal). Az volt a cél és ma is az, hogy elmeséljem a legjobb borokat.
A megszokott illatos jegyek: muskotály, fehér rózsa, méz, nektár, propolisz, virágpor, fehér húsú barack. Ízében sauternes-i arányok: édesség, szolíd sav, a végén enyhe marmelade-os kesernye (muskotály?). Sok gyümölcs, fiatalos jegyek, nem nagyon sok a cukor, de lendületből és citrusokból jól esne kicsit több is. Ilyen szokott lenni pedig. Noha a 2016-ost jobban szerettem, mégis érezhetően intelligens, igényesen megalkotott, botritiszmentes édes tokaji, melyet alighanem szükségtelen érlelni, most kell élvezni, amíg ilyen fiatal és közvetlen velünk.
Moderált, diszkrét, tiszta késői szüretes jegyek, amely mintha még nem teljesen bontakozott volna ki. Modern, déli gyümölcsös ízjegyek tobzódnak egy remek évből, mango, sok cukor, viszonylag kevés sav a meleg 2017-ből, és kevés izgalom, de remek ár-érték arányú édes tokaji most is (igaz voltak már sokkal szebb kiadásai is).
Koncentrált, édeskés buké. Édes fűszer, fekete ribizli, fekete csersznye, újvilágiasan tobzódó illat. Erős sav, lendületes, mozgékonyabb korty. Érett alapanyag. Ízben is szilvalekvár, cassisosság, mélység. Erőteljes, hosszú bor. Érlelhető még.
Teás, mézes illat, kicsit diszkrét és nem igazán kifejező, új sportcipős jelleggel. Viszont komoly íz, hordós, koncentrált, magas cukor, sok sav, érett almatermésűek díszítik. Izgalmas és modern késői szüret… Tisztaság és egy remek évjárat érződik benne, szuper egyensúllyal. Másodszor kóstolom, elsőre tetszett jobban. Andrea napra tökéletes!
Meglátogattuk a Szarkaláb Bisztrót
Pár hete volt egy írás itt arról, mennyire fel van adva a lecke mostanság Hegyalján, ha az ember kulináris kalandozásba kezdene (vagy csak szimplán megéhezne napi három pince savai után). Nagyban adódik ez abból is, hogy a borvidék centrumában, Mádon sajnos több fontos bisztró is bezárt, melyek bizony vastagon színesítették a felhozatalt. Ám szerencsére új is van a nap alatt: a Szarkaláb Bisztró a COVID első hulláma idején nyitotta meg kapuit a Magyar utca tetején és Szarka Dénes, illetve felesége Enikő azóta is lankadatlan mosollyal, kedvességgel várják a vendégeket a hangulatos, családias, bensőséges egységbe. Szemközt az Úrágya és Urbán parcelláiban gyönyörködhet a szem. Dénes vendéglátós tapasztalata mellett nyáron kinn az udvaron, télen néhány asztal erejéig a belső térben tudják leültetni a vendégeket: egyszerű, de frappánsan tálalt fogásokkal, helyi alapanyagokkal és persze a mindenkori saját borokkal teljessé téve az élményt. Utóbbiakat most külön posztban mutatjuk be.
Kirobbanóan friss, fiatalos, almás, fajélesztős illat. Még fejlődő jelleg. Ízben is friss gyümölcsök, semmi botritisz, inkább légies, és nagyon jól iható. Hosszú, igazán modern, de meleg évjárati jelleg, ami az édesség felé tolódik, alárendelt savval. Profi és elegáns munka mégis. Gasztro vonalon is izgalmas édes tokaji stílus. (Tán az eddigi legszebb kiadása ennek a tételnek.)
Húsz év a történész életében
Egy borrajongó történész nyilvánvalóan sajátos látásmóddal közelít a borkészítéshez. S noha a Vayi Borászat nem tartozott soha a legtöbbet idézett hegyaljai pincészetek közé, jó történész módjára mégis hű tudott maradni az elveihez húsz év után is az az Ungváry Krisztián, aki 1997 óta készít borokat, természetesen a történelmi Tokaji borvidéken. A liszkai Vayi-dűlőben (a Meszes alatt keressük a dűlőtérképeken, van ahol külön nem is szerepel) található máig a 2,5 hektáros birtok, 100 éves tőkékkel; míg a pince Erdőbénye főutcáján egy patinás épületben kapott helyet. Ahogy említettem, ritkán botlik bele az ember Vayi borba, pedig érdemes: TokajDry, TokajSweet, tokaji aszú, de még Pinot noir is akad a sorban. Öt év kihagyás után, most a szobafogság ideje alatt le is teszteltem a Vayi borokat elejétől a végéig… Vannak még borászok, akik teljesen szerelemből csinálnak borokat Tokaj-Hegyalján:
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: