X

CSÖRNYEFÖLD

Ripka Gergely

Bussay Olaszrizling 2011

Lisztes, egészen csirízes, poros illat, mellette élénk gyümölcsök díszítik savanyúcukorkás hangulatban. Ízre krémes, vastag, testes olasz, kissé az alkohol hevíti, nehézkessé teszi.

Tovább

Ripka Gergely

Bussay László/2011 - gyorsszemle

újdonságok csörnyeföldről

Bussay László régi favoritunk. Olyannyira, hogy konkrétan blogunk elindulásában több korábbi borának is szerepe volt. A 2007-es és 2008-as borok közt volt pár klasszis, melyeknek anno a borblogok köreiben is komoly visszhangja volt. Azóta mintha kicsit alábbhagytak volna ezek a visszhangok. Kár. Persze nem tagadom: én is sokat változhattam azóta. Emlékszem, 2009-ből a rajnai, még inkább a tramini volt az, ami Zalából talán utoljára tetszett. A 2010-esek sokkal gyorsabban értek a korábbi évek borainál, különösen a Tramini (talán a rajnairól őrzök szebb emlékeket). Most adott egy újabb ígéretesre sikerült évjárat. Lássuk, hogy formálódnak a 2011-es palackos tételek Csörnyeföldről:

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Tramini 2010.

Bussaynál a Tramini soha nem játék. Megismerhettünk a zalai borásztól korábbi évjáratokkal számos szép példát szárazban és nem szárazban egyaránt. Aranyba hajló citromszín. Megnyerő, krémes-vaníliás, fehér rózsás, licsis illat, melybe vegyül egy egész halvány, zöld növényi szár is. A tercier jegyeknek ugyancsak komoly szerepeket osztottak. Ízben is megjelenik némi zöldesség. Lágy, kedves, sima felszínű. Néha meg csalóka, hogy az alkoholra csupán 12-est ír, holott kettővel minimum többnek tippelném kóstoláskor. A fajtához képest tekintélyes test, megfakult kesernye, végül fűtő szeszességet hagy maga után. Fűszeres ízek is akadnak. Száraz érzet, de savai is kissé lusták. Az alkotók egysége messze nem tökéletes, de a nehéz évből így is egy komolyabb példa. Biztos, hogy volt sokkal szebb is; én nem tartogatnám soká. A 10-es borok érése mintha minden korábbinál fürgébb tempót diktálna.

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Szürkebarát 2008 (félszáraz)

Színben tükrösen tiszta, elegáns megjelenés. Illatában elég enyhe, visszafogott, nehéz kivenni eleinte az árnyalatokat: a szürkebarát egyértelműen gyümölcsösebb, nőiesebb oldala - túlérett trópusi gyümölcsökkel: mangóval, ananásszal, licsivel, és diszkrét ásványossággal. Ízben a maradék cukor épp csak érintésnyire érzékelhető, nem uralkodik a kortyon. Kellemes, iszogatós bor, 14,5-ös alkoholja ellenére is rendkívül barátságos bor. Mégis valahogy a masszívabb, savhangsúlyosabb, érdesebb 6-os, 7-es változatok nekem sokkal jobban tetszettek, s talán túl magasra tették korábban a lécet. (Valami könnyebb mézes, mustáros, édesebb zöldség köretes csirke mellé is kipróbálnám.)

Tovább

A Medvék

Olaszrizling gyorsszemle

A minap mi is hagytuk magunkat elcsábítani pár ígéretes olaszrizlingre, ahogy azt a hazai "borblogger társadalom" nagy része is megtette mostanában. Laci is, Marci is én is kóstoltunk egy időben (nem gyakori eset), úgyhogy most kicsit parallel tudtuk kifejteni/megvitatni, kinek milyen a jó Olaszrizling. Marci válogatott, a kóstolás végül nem vak volt, mert sokan voltunk. Összességében meggyőző mezőny volt. A jegyzetek töredékesek, de a lényeget megpróbáljuk átadni....

Tovább

L. Nagy László

Bussay Csókaszőlő 2009

Másik nevén Kádkongató. Régi írások szerint - a Monarchia kedvelt bora - a Budai Óvörös egyik "összetevője" volt a Kadarka mellett (1/3csóka, 2/3kadarka). Történt, hogy évekkel ezelőtt Szentesi József hatására Bussay László elhatározta, hogy akárhány kádat is kongat nála ez a fajta, telepít belőle egy keveset. Így is lett és bár kereskedelmi forgalomban ugyan nem kapható, de nagy ritkán mégis lehet vele találkozni. Nem gyakran kóstol az ember Csókaszőlőt, emiatt aztán nehéz is mihez hasonlítani. Sötét vörös, festő szín, illatában és ízében piros gyümölcsök köszönnek vissza, sorjában szeder, málna, feketeribizli. Viszonylag könnyen iható, nem túlságosan testes bor. Később még szívesen visszatérnék rá.

Tovább

Ripka Gergely

Szürkebarát-vakteszt („magazinos”)

meglepő sokszínűség

Szeptember elején nyílt rá lehetőségem egy véletlen folytán, hogy részt vegyek életem első profi, vertikális bortesztjén. Nem is akárhol, az egyik piacvezető boros magazinnál nyílt a zsűrizésre lehetőségem. Nem vagyok én sem elkötelezett híve az ilyen borbírálatoknak, de kereskedőként tudom, hogy sokan választanak bort az ilyen témás vaktesztek alapján. Remélem, most senki nem várja tőlem azt, hogy megdöbbentő kulisszatitkokat leplezzek le, és a sokat vitatott magazinos tesztekről kiáltsak ki vérlázító igazságokat! Amúgy sem vagyok az a hatásvadász fajta, meg amúgy sem tisztségem nekem eldönteni, mi a hiteles és mi nem, legyen ez a szerkesztőség dolga. Én a magam részéről már önmagában azt is értékelem, hogy ezek a magazinok föladják a labdát a borászoknak, kereskedőknek, hogy akkor mutassanak valamit a hazánkban elérhető, lehető legszélesebb fölhozatalból, egy kellően széles merítésből...aztán lássuk, közösen vitassuk meg, ki mit tud villantani egy (vak)kóstolás során. Elvégre minden leírt, kimondott érdem KELL a magyar boroknak. Hogy a magazin mindezt hogy hozza le, az csakis rájuk tartozik továbbra is. Nem mondom, hogy minden ponton, de azért kijelenthetem, hogy ebben a tesztben sikerült a végső sorrenddel összeegyeztethető értékelést leszűrnöm nekem is a borsorból. És én csakis ezügyben voltam ott. Sokat tanultam a teszt során, maximálisan gáláns volt a vendéglátás is, köszönet érte a szerkesztőségnek!

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Esküvé 2008.*

Rizlingeket kedvelőknek ismét igazi csemege az új Esküvé!! Olaszrizling+Rajnai és ezúttal egy pár csepp Tramini és Sárga muskotály, melyek ugyan alapvetően szerepet nem kapnak, de jó látni, hogy a doki néha visz egy kis vérfrissítést a borokba a jól kitaposott Esküvé ösvényén is. Sokadik évjárat, és sokadszorra tud kellően nagy lenni e bor.
Szép, összetett illat, benne eleinte a legszebb rajnais petrolosság, később az olaszrizlinges magok (mandula és marcipán), de melettük az ásványok elemi ereje is tíz körömmel kapaszkodik az orrunkba, némi kis fehér virágos bájjal. Íze intenzív ásványokat mutat ismét. Zamatkavalkád. Maradt benne most némi minimális cukor is, így az előző évek szikárabb savszerkezetéhez képest jóval összetettebb, komolyabb, mégis kedvesebb bort kapunk (bár ez kicsit a 6-os után a szintén kiváló 7-esben is így alakult már). A fejlődés tehát szépen tettenérhető. Érintésnyi fa kesernyéje, és a savak játéka adja a szép, hosszas lecsengést. Ne hagyjuk ki az élményt...!

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Tramini/2007.

Jellegzetes kis tramini. Könnyed, savas, fűszeres, már-már pikáns. Hozza a traminivel kapcsolatos elvárásokat, úgyhogy aki kedveli a fajtát, annak érdemes kipróbálni. Valójában a többi Bussay borhoz képest egy halványabb színfolt.

Tovább

Ripka Gergely

Bussay Esküvé/2007.*

Igazolta az idő ezt a frigyre lépést. A 7-es esküvé nálam túlszárnyalta magát legalább egy ponttal. A savak kicsit tompultak (száraz, forró év), ami előnyére vált a bornak, sokkal kellemesebb, kivehetőbb lett a zamat, sokkal letisztultabb hatást kelt így a bor, mint az előző évjáratban. Volt aki nem értett egyet velem, de engem ez az évjarat sokkal inkább meggyőzött, és az ára pedig önmagáért beszél.
1 évvel később, a bolt utolsó 7-es esküvéje, egy meghitt nyári estén még mindig gyönyörű. Nem hittem volna, hogy így lesz, de egyértelműen a rajnai kerekedett felül, mind a petrolos-, zöld almahéjas bukéban, mind pedig a kissé alkoholos, ugyanakkor ásványos, és egész egyszerűen minden ízében "rajnais"-savvilágú fajtajegyekben egyértelmű az utalás a világfajtára. Szikárabb, szálkásabb lett idővel, mégis majdnem annyira zamatos bor maradt, olyan komoly, krémes utóízzel, mely sokkal drágább száraz fehérborainkban jellemzőbb. Nem mondom, hogy jelen állapotban a friss, 8-as esküvé nem tetszik jobban, de a 7-es is majdnem annyira kedves Esküvé számomra.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább