Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

A borászatot nem kell bemutatni itt már senkinek, alighanem a dűlőiket sem: a két csillagos Bott Pince borai úgy fest, kikezdhetetlen példái a szépen érlelhető tokajiaknak! Menetrend szerinti évjárat-bemutatójuk mindig ősszel esedékes, az egyik ilyenre én is meghívást kaptam, és az ilyesmiért bizony megéri külön is Hegyaljára utazni, mert az ember tapasztal, tanul, van kontextus, amiben a borok mélységei, erényei szépen kirajzolódnak. De nem csak én vállaltam be a kilométereket: kellemes lengyel társaságban ismerkedtünk a 2022-es évjárattal, és hab a tortán, hogy került a klasszis 2021-es évből is egy-két érdekesség a pohárba. Lássuk nyomába ér-e ez a forróbb, aszályosabb évjárat a 2021-es csodáknak…!

Méltó furmint Hegyaljáról a feltámadás ünnepéhez (sajátos szimbolikának is értelmezhető). Gyönyörű zöldes déli gyümölcsök, intenzív illata jelenik meg orrban. Élénk, virgonc savak 21-ből, de közben mégis mély, vastag korty, kifejező hordóval, kellő tartalommal. Nagy anyag, kis cukorral, végtelen hosszúsággal, még fiatal köntösben. Ritka, kivételes termőhelyi minőség a palackban. Csodás száraz tokaji példa, mely bármilyen mezőnyben megállná a helyét a világban! (7+) 

2021 lassan érkezik a piacra, amibe vélhetőn a pandémia miatti megtorpanások is közrejátszanak. Ám meg kell említeni azt is, hogy az évjárat szerencsére nem tartozik a bagatell minőségű évek közé, melyek laza, savhiányos, gyorsan érő borokat adnak. Úgy fest, 2021 több bortípusban is több, mint izgalmas, mondhatni, pont olyan, ahogy én szeretem: magas savak, feszes elegancia, és hab a tortán, hogy az aszúsodás sem maradt el (idén is volt, de a 2022-es botritiszes boroktól magas cukrot és puhább savakat várok). Van okunk tehát reménykedni, hogy 2021 lesz a következő 5 csillagos évjárat a TokajGuide-ban (további részletek jobbra az évjáratértékelőben olvashatók). 

Pár hete, a legutóbbi TokajMagic-eseményen a Határi határait feszegettük. Az eseményen Bodó Judit megosztotta velünk premier előtt a pince száraz csúcsborának, az Exczlencziásnak a friss kiadását is (ez is tisztán a Határiban termett, a remek 2019-es évjáratból). A minap a Figi és Lipike gasztro-szentélyében mutatkozott be a nagyközönség számára e remek bor, mely korlátozottan ezen a napon elérhető volt a szerencsés pesti érdeklődőknek (de érkeztek gyémánt fokozatú gyűjtők Pécstől, Tatán át sok helyről a bor hírlevelére). Lássuk hát, mit tud ez a szuper limitált különlegesség!

Ülök Patakon a koliszobámban a szokásos havi THE-Borklub után, csordultig tele örömmel, élménnyel. Megint mindenki imádta, habzsolta Judit történeteit és igazából fogalmam sincs, hogyan csinálja, de valahogy a lényéből fakad. Bevallom, én is imádok vele kóstolót tartani, egyrészt, mert ő képes lekötni egész este a hallgatóságot önmagától is, másrészt, mert tudom, hogy mennyi értéket közvetít minden szavával, mondatával, történetével. Ami ugyanúgy üzenet lehet a fiatal szőlész-borász hallgatónak, a pataki polgárnak, a könyvtárosnak vagy egy rektornak egyaránt. És a legszebb, hogy erre a produkcióra képes bármilyen közönség előtt: TokajMagicen, hazai pályán, díjátadón és egy egyetemi borklubban úgyszintén. És én mérhetetlenül hálás vagyok neki ezért. Agyaltam sokat, hogy egyboros posztokat írjak a palackok alján megmaradt morzsákról, innen a koliszobámból, de úgy döntöttem, annyira szép volt ez az este, hogy Bodó Judit ismét megérdemel egy önálló nagyposztot (akkor is, ha sokszor szerepelt mostanában így a blogon, akkor is, ha ezek a borok is voltak már). Fogadjátok szeretettel a kóstolt szárazakat:

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Ha jól értesültem, Kézdy Dániel idén eltolta a nagy FF-eseményt tavaszra (merthogy covid meg stb), így 2022-ben is kicsit felemásan telik a furmint hónapja, de azért telik. Sőt így legalább több időt szánunk a műfajra, nemde? Szerencsére, hogy ne múljon el a február tematikus poszt nélkül, a Mitiszol csapatától, Juhász Pankától és Kató Andrástól kaptam kedves meghívást egy izgalmas kóstolóra. A **Bott Pince borai, Bodó Judit vezetésével, ahol olyan flight-ok, olyan ritkaságokkal kerültek terítékre, hogy erre képtelenség volt nemet mondani. Hársak, furmintok és hárs-furmintok dűlős csokrokba szedve. Lássuk a medvét:

Az új évvel itt van a nyakunkon az új évjárat is. Az elmúlt 4 évjáratot pedig a váralan amplitúdók jellemezték és ez a borokon is nyomot hagyott: 2018 az extrém forró, korai évjárat mintája, kevés savval, gyors öregedéssel. 2019 szépnek tűnik szárazban és édesben is, kiegyensúlyozott szerkezetű borokkal. Aztán erre jött 2020, ami 2010-hez és 2014-hez hasonló (sokak szerint még gyengébb, esősebb, betegesebb) feltételeket nyújtott a szőlészeknek. Végül 2021-ben, ha lehet ezt mondani, minden az ideálistól eltérő forgatókönyv szerint alakul: késői fakadás/virágzás, extrém magas savak és limitált termés adta fel a leckét a termelőknek. A két csillagos Bott Pince borain keresztül vizsgálgattuk az eddigi tapasztalatokat.

Soha nem volt még korábban ekkora érdeklődés TokajMagic klubkóstolóra. Bodó Judit bő éve ígérte meg nekünk egy Csontos-vertikálison, hogy Pestre hozza az összes Exczelencziást, ha megszervezem. Sokat rádumálni engem se kell az ilyesmire: idén novemberben jött el a napja: piros betűkkel került a naptáramba. Tudvalevő, hogy a kétcsillagos pincészet szárazban minden évben kizárólag dűlőszelekciókban gondolkozik (fájóan limitált palackszámokkal, de annál szebb érlelhetőséggel). Ami máshol a legolcsóbb birtokbor, több dűlő házasításával, náluk az a kivételes évjáratok, kivételes dűlőösszetétele, azaz a néhai nemes, Zsedényi Ede ihlette Kopott Exczelencziás. - A borászpáros palackba töltött kézjegye, a mindenkori legjobb bor, a non plus ultra, a gyűjtők féltett kincse, melyet most sikerült a kezdetektől napjainkig poharakba tölteni, egy estén, 26 szerencsés vendégnek. Közülük ketten Varsóból utaztak Pestre, csak ezért az élményért.