X

CSENDES DŰLŐ

Ripka Gergely

Csendes-dűlő Kéknyelű 2013

Szimpatikusak a Csendes-dűlős arcok. Fiatalos hév. Tiszta gondolatiság. Kedves hangulat a címkéken is. Mindez a napsütötte Badacsonyörsről. Boraik közül pedig éppen ez a Kéknyelű győzőtt meg igazán, melyet egy közös fellépés alkalmával is megdícsértem nekik. - Erre a futó találkozást elmélyítendő, kezembe nyomtak egy palackot. Hát most érkezett el az ideje.
Tiszta, friss illat, amolyan "kéknyelűsen egyszólamú". Várnám már a lelkes badacsonyi pincéktől az igazán átütő Kéknyelűt (ahogy néha mintha hiába várnám ezt juhfarkban is vagy ezerjóban vagy olaszrizlingben vagy zétában meg a többi néha reménytelen-reménységünkben). Ez a fajta nekem a semmilyen fajták népes halmazát erősíti, de ez a bor legalább tényleg a jó értelemben cáfolja meg ezt a tábort. Mert egyébként szép: számomra fajtajelleges benne a széna, közben pedig citrusos is. Egy dolgot mindenképp le kell szögezni: Kéknyelűt én vakon eleve csak a savrajongóknak merném jószívvel ajánlani. Ízre itt is harsogóak a savak, de nem élesek, nem teszik savhagsúlyossá ezt a kéknyelűt (ami egyébként a fajtánál eléggé fájóan gyakori jelenség). Akad mellette test és tartalom egyaránt, pici krémesség, némi olajos (magos) felhang, diszkrét kesernyével megtoldva. Mindeközben örömet okoz a fogyasztása. A kitűnő savak miatt jólesik egy hétköznapi vacsorához is, egy citrusízű, üdítő teraszbulihoz is, de megkockáztatom, hogy csiszolt eleganciája akár egy ünnepet is simán megízesít bárhol, bármikor.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább