Érettebb rubin szín. Zárkózott, fűszeres, mákos, fakérges illat. Sok szilva, fekete cseresznye, dohány érezhető benne. Széles korty, húsos gyümölcsök és vastag test jellemzik. Viszonylag lágy sav teszi puha, selymes textúrájú borrá, bársonyos lecsengéssel. Elég cabernet francos szerkezetű villányi tétel. (6+)
Izgalmas fűszerek, sajátos karakter, sós, konyhakerti hangulat orrban. Ízben masszív szárítás ,fiatalos karakter, fekete gyümölcsök, finom édes, sötét fűszerekkel zárva a korty végén. Komoly villányi cucc, remek árban!
Ritka kísérlet a bordói fajtával itt, a Kárpát-medencében. Rögtön szuper illattal indul: casssis, sötét gyümölcsök, megnyerő, elegáns, nagyboros jegyeket mutat. A fajtára jellemző, szárító korty, szép tannin, igaz kicsit tapadosan érezhető. Hosszú és széles íz, fiatal még, kissé sorjás savakkal, amiknek rendeződnie kell még a palackban, de összességében szépen elkészített villányi bor.
Főként feketébb gyümölcsöket érezni illatban. Cassis, lekváros, dzsemes jegyek. Szép sav, szuper tannin, babér, dohány és más izgalmas fűszerek, nemes és emelkedett szerkezet jellemzi a bort. Finom, élénk stílus és az eltarthatósághoz a kellő vitalitás is megvan. Tetszett.
Remek franc Villány egyik mammutborászatától. Szép hordófűszerek és érett fekete gyümölcsösség orrban. Fűszeres, tüzes és mégis selymesen sűrű korty, fekete színekkel, ásványokkal. Egyedi finomszemcsés szerkezet, definiált hordós érleléssel. Fiatal stádiumban van még.
Az utolsó csikorgó hideg esték egyikén még szerettem volna magamat meglepni (negyed)vakon két vörössel. Május 19-én jártam a Csányi Pincészetnél, mely a közismert milliárdos cégbirodalmában a legkisebb csiszolódó kövecske (a Pick, Mizo és sok minden egyéb mellett). Mégis sokat elárul a hazai borhelyzetről, hogy villányi, sőt hazai viszonylatban is úgy emlegetjük, mint a legnagyobbak egyikét, mely hiperek bordömpingjét szolgálja ki...azaz nem kézműves, nem bio, nem menőség. Fontos azonban megjegyezni, hogy a borászat elkezdett haladni a korral. Borral való ismerkedésem első éveiben a Teleki borok közt valóban rendegeteg fejfájós darab ment át rajtam is, de immár Romsics László irányítja a bárkát, nagyon meggyőző technológiai háttérrel, és a borászat tényleg mindenféle piaci igényhez igyekszik megfelelő bort készíteni. Ebből adódóan a termékpaletta olyan szerteágazó, hogy kiigazodni sem könnyű rajta, de ha valahol, akkor egy ilyen beállítottságú pincénél el lehet nézni ezt. - Kell bor a hiperek minden polcára, kell a gasztronómiába, csúcsgasztronómiába, vinotékákba egyaránt.
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: