X

CODE

Ripka Gergely

In Franc we trust

Vegyes magyar sor, vakon

A bordói fajták körüli hype eljutott idehaza arra a nyugvópontra, hogy mi magyarok szakmán belül kiemeltünk közülük magunknak egyet. Nem akarok rosszmájú lenni, de mintha lenne benne valami kizárásos alap is: a kaberné túl éles, a merlot gyakorta túl lekváros, ha drága bort akarunk készíteni belőle. A franc viszont mindig megmarad szolidan középen. Nehéz rajta fogást találni, minden évjáratban biztonságosnak tűnik. Bevallhatom, hogy én soha nem voltam a fajta elvakult rajongója. Sőt, ahogy telik-múlik az idő gyakorta vélem érteni, miért lett a kemény cabernet sauvignon a világsiker, s egyúttal nagyon tudom szeretni a merlot testét, gyümölcseit is. Ám a franc valahogy nehezen győz meg. Pedig tényleg sokkal disztingváltabb két fiatalabb bordói rokonánál, melyek amellett, hogy örököltek tőle tehetséget, mindketten képesek voltak valamire, amire a franc nem: egyéniségek lettek a világban fajtaborként is. A Cabernet franc a biztonságra utazik. Fűszerei, gyümölcsei is finomak, de épp visszafogottsága miatt nagyon-nagyon ritkán kapok tőle igazán maradandó élményt, amiért nem csak pár percig vagyok képes rajongani. No, de majd nekünk magyaroknak sikerül! Sikerül?

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor Code & Enigma

Egyedi árnyalatok Villányból két felvonásban

Kiss Gábor azon kevesek közé tartozik, akik Villányban sajátos, felismerhető stílust tudtak definiálni a borvidéki rögvalóság közepette is. Villány az átlagember fejében ma is úgy él, mint valami igen rangos vörösbort termő borvidék, ahol a világszínvonalú borászatok mellett mindig akad wellness hotel és étterem is, igen komoly borokkal. Az értőbbek körében szinte mindig társul egyfajta kimondott, ki nem mondott unalomérzés Villányhoz: egyforma portugieserek, egyforma rosék, nagyon kevés érdekes vörösbor a középmezőnyben, hogy aztán egy nehezen érthető ugrással megérkezzünk az arcpirítóan drága felső házba, ahol van drága hordó, van tannin, még több alkohol, de a borokban örömöket találni nem könnyű. (Brettet annál inkább.) Sokszor mintha éppen a bejáratottabb neveknél, nagy öregeknél lenne nehezebb dolgunk ezen a téren. Pár éve jelen van néhány lelkes fiatal is a borvidéken, köztük nekem jó ideje Kiss Gábor tűnik a legmagabiztosabb figurának. Alap roséja és alap vöröse mellett szívesen kóstolnék valami merész újítást tíz euro körül, helyette huszért választhatunk két ütős nagyágyú közül:

Tovább

Ripka Gergely

Néhány komolyabb vörös enyhe időre

Hazai éllovasok

Az utolsókat rúgja a nyár. Előkerülnek lassan a vörösborok a borhűtőből. Mielőtt a Tokaji Nyaram utolsó bemutatkozó pincéjére rátérnék, úgy döntöttem, egy poszt erejéig megszakítom a sorozatot. Nem mostanában történt a kóstoló, de néhány igazán izgalmas hazai vöröset sikerült egymás mellett megkóstolnom. Nem gyakori, hogy ilyesmit mondok magyar vörösborokra, de most így alakult. So, az öröm jeleként nem rejtegetném a fiókban tovább a jegyzeteket:

Tovább

Ripka Gergely

Kiss Gábor Code 2011.**

A modern nagybor Villányból. Nem a nagyságra utazik, sokkal inkább kifinomult részleteivel hódít. Nem fedi semmi a tiszta ízeket. Kedvesség és kifinomultság is szorult belé bőven. Fiatal még, de a francia hordó csak enyhén kíséri a koncentrált gyümölcsöket. Arányai nagyszerűek, semmi alkoholtúlsúly, semmi közhelyes étcsoki. Sima felszínek, lekerekedett élek. Teljesen egyedi irány, de nagyon tetszik.

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább