Dübörög a Champagne-őrület. Miközben nálunk is egyre több nagy ház mellett egyre több - igaz változó minőségű - grower szereplő borai kaphatók, az árak gyakorlatilag minden márka esetében elszabadultak: a kereslet elszökkent a kínálattól, a hektárárak is elszaladtak, amiben főként a nagyok érdekeltek (rossz nyelvek szerint ezzel akarják a kisebb szereplőket arra sarkallni, hogy eladják területeiket Champagne vidékén). A klímaváltozás egyelőre nem rengeti meg a francia marketing-zsenialitást, ahogy a tavalyi covid-alapú prognózisok sem hiszem, hogy sokat változtattak a tényeken...elég megnézni a social media felületein: mindenki champagne-t akar!

Akik otthonosan mozognak a világ pezsgőinek felső házában, azoknak talán nem mondok azzal újat, hogy 2008 hosszú ideje (tán 1996 óta, de 2002 után biztos) a leginkább méltatott évjárat Champagne-ban. Az elég valószínűnek látszik, hogy a múlt évtized legjobbja, s bár még a század, sőt az évezred elején állunk (így ennél messzebb a legekkel korai menni), az egyértelmű, hogy ezt az évjáratot még nagyon-nagyon soká emlegetni fogják az etalonok közt. De mitől is lesz egy évjárat olyan kiváló, ha a világ legjobb pezsgőiről beszélünk, és milyenek kóstolva?

Pár hónappal korábban egy igazán rendkívüli botritiszes nagyvilági kóstolóban volt részem a Bécsben élő és dolgozó Varga Zoltán borgyűjtő jóvoltából. Belejöttünk az olasz borokba itt a blogon egy időre (ha már a személyes olaszországi látogatás egy ideig biztosan nem reális), ám most az alábbi nagyszerű sorral búcsúzunk Itáliától egy időre. A kóstolónak nem minden bora került be a posztba, egyrészt a töredékes jegyzetek miatt, másrészt volt pár érettebb bor is a sorban, amiről az idő vasfoga szinte már nem is hagyott semmi írnivalót. Egy 1991-es Prunotto Barolo, ami már jócskán a végét járta véleményem szerint, akárcsak egy 1979-es Badia a Coltibuono Chianti Classico Riserva, de az 1967-es Antinori Chianti Classico is túl jutott a szebbik korszakán. Nézzük, mik voltak igazán emlékezetesek az idő közben nemzetközivé formálódó borsorban:

Márkus Gyuri barátom egyik kedvenc alap Champagne-a. 2016-os degorzsálású non-vintage. Nos igen, tud és hoz mindent, ami magaslatok terén elvárható ezért az árért. Fiatalos, friss illat, bevallom, én nagyon szeretem, ha nem a reserve bor érettsége dominál. Elegáns, kimért, péksütis, finoman autólízises vonások, de nagyon moderáltan és diszkréten, fiatalosan. Ízben sok, de apró buborék, felfrissíti a szánkat, élénk savak, szép szárítás, hosszú mogyorós, nugátos íz. Csiszolt, elegáns és feszes pezsgő, miközben gazdag, a műfajra oly jellemző krémes textúrája is tankönyvien megvan. Modern alap Champagne, nagyon profin tálalva.

Immár hagyománnyá vált, hogy minden augusztus elején összejön egy szakmai-baráti társaság borászokkal, szakmabeliekkel (zömmel Hegyaljáról, Etyekről és a Mátrából) és együtt kóstolunk, beszélgetünk, adott tematika mentén. Az egész napos habkönnyű kis program Demeter Zoltán Kakas-dűlős teraszán kerül megrendezésre 4. éve és ha már a pezsgő központi kérdés a szóban forgó tokaji birtok mindennapjaiban, így idén az „elegáns buborék” került fókuszba. Hoztak tokajit (furmintot, hársat is), proseccot, trentoit, cavat és természetesen a champagne-i extázis és rácsodálkozás sem maradhatott el. A pezsgőkről és készítőikről Márkus Gyuri (szakértő) és Hantos Laci (kereskedő) mesélt. A jó hangulatú kóstoló tanulságai és jegyzetei: