X

CHARDONNAY

Ripka Gergely

Légli Chardonnay 2012

Füst és kő illatban. Körte, sok-sok lédús gyümölcs tölti meg az ízét, a végén egészen agyagos, gyurmás ásványokkal és mandulával. Minerális és épp csak kissé krémes textúrájú, modernebb chardonnay karakter.

Tovább

Ripka Gergely

Légli Ottó összes

Pár héttel ezelőtt esett meg ez a kóstoló, ahol lehetőségem nyílt a mostanság igencsak szerteágazó Légli szortimentet keresztbe, hosszába megízlelni. A Dél-Balaton egyik meghatározó figurája Ottó. Fehérborai mindigis fontos példákkal szolgáltak különféle fajtaborokra. Hosszú évjáratok óta követhetők nyomon, s most az derült ki, hogy a Rajnait és a Chardonnayt egész jól érti a borász.

Tovább

Ripka Gergely

Béla és Bandi Chardonnay 2012

Gyufafüst, fa, szotyi. Vajasság, krémesség jellemzi, de az előző évjáratnál szofisztikáltabb köntösben. Az alkohol kissé hevíti, mellette tökmagos, olajos magos ízek, viszonylag egyszerű, egyszólamú, laza szövésű hordós chardonnay.

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgők világában Vol. #1.

Múlt héten immár harmadik alkalommal rendezték meg a PezsgőVilág rendezvényt, melynek nemes célja természetesen a buborékok népszerűsítése volt a borkedvelők körében. Nem iszunk elég pezsgőt. Ez bulvárklisé, de még szomorúbb a tény, hogy igaz. A helyi fogyasztói szokásokon persze napnál világosabban lemérhető egy adott ország pezsgőfelhozatala (is) és fordítva. Mintha semmi érdeklődés nem lene a műfaj körül, miközben a jóval alacsonyabb árszínvonalat jelentő gyöngyöző és habzó borok pár éve reneszánszukat élik.

Tovább

Ripka Gergely

Errazuriz Chardonnay - Sauvignon blanc 2012

Egres, csalán, sós, olajos magvas jegyek. Valószerűtlenül intenzív illat, amit csak egy újvilági bor tud. Ízre a folytatás abszolút rímel is minderre: vad, intenzív, újvilágias kavalkád, minden árnyalat maximális hanerőre tekerve, tobzódik.

Tovább

Ripka Gergely

Rácz Miklós Tamás - gyorsszemle

Vérfrissítés Villányban

Villány mintha egyre kevesebb meglepetést okozna nekünk. Attól tartok egy kezemen meg tudom számolni, hány villányi bor volt rám komolyabb hatással; ahhoz pedig igen sokat kéne törnöm a fejem, hogy felsoroljam azt a két-három borászatot, akik Villányban komolyabb megújulást, stílusformáló ambíciókat tudnának fölmutatni. Rácz Miklós Tamás - akinek a borairól ez a poszt is szól - ilyeneket mond például, hogy "a szőlőben arrafelé Lexus terem". Sokatmondó megjegyzés, a borok árai sem szemérmeskednek sokszor (a termékpaletta alsóbb, de főleg középső árszínvonalán fájóan tátongó űrrel). De vajon a nagyzolási hóbort mellé társul-e a pincékben értékteremtő szándék?

Tovább

Ripka Gergely

Szőke Mátyás Chardonnay 2011

Eltéveszthetetlen torma illat, szúr, csíp. Kesernyés és áttetsző szövetű korty, szürke tónusok, megfoghatatlanul egyszerű szerkezet, ami krémes, darabos véget ér, sok alkohollal.

Tovább

Ripka Gergely

Etyeki Kúria Chardonnay 2010

Olajos magok, tompább, lisztes buké, krétapor, virágok díszítik. Feszes, izmos (2010-es) savak fakítják még jobban amúgy is fehér színekkel operáló élményt. Az íz enyhén rieslinges benyomást kelt. Pici alkohol emel rajta. Étel mellé innám inkább.

Tovább

Ripka Gergely

A Chablis-élmény nyomában/Vol. #2.

Három idehaza nem kapható tétellel

Egészen érdekes szituáció kerekedett ki nem rég egy posztból. Pár héttel korábban Chablis-élményeket gyűjtöttem egy csokorba, s egy kedves (francia) olvasó megjegyezte, hogy azok (meg úgy en bloc) a hazánkban föllelhető vérszegény Chablis-kép bizony egész konkrétan semmit nem mutat meg a termőhely mitikus szépségéből. Komment kommentet, email pedig emailt követett és Pascal Meruccival végülis a számára hazai pályát jelentő Balzac 35-ben ültünk le, hogy az étterem igen finom tengeri ételei mellett mutathasson nekem pár palack érdekességet a magán gyűjteményéből (amiket ő sokkal izgalmasabbnak tart az óriás Laroche és Fevre birtokok alapborainál).

Tovább

Ripka Gergely

A Chablis-élmény nyomában

Nehéz lenne magamnak megmagyarázni, miért akarnék én Chablis-t venni. Mit kapok Chablis-tól, amit másutt nem kapok meg? Talán csak tisztelem, de mennyire szeretem? Azt már többször elmondtam, hogy nem egyszerű műfaj, nehezen megszerethető, elég semleges és baltával faragott savú, első blikkre nem sok örömet adó borokba is könnyű erre felé belefutni. Területileg is közelebb van Champagne-hoz, mint Burgundia szívéhez. S ahogy már Champagne kapcsán több ízben is említettem mostanában a ravasz franciák a kultuszbrand-építésben élen járnak a világban. A Hall Of Fame impozáns Chablis-szobrának esetében is érzem ezt a jelenséget. Nagyobb bennem a tisztelet, mint az őszinte elragadtatás, pláne összehasoníltva egy-egy színpompás német rajnaival vagy egy-egy csiszolt loire-i vagy akár egyes új-zélandi sauvignon blanc-nal. Nem beszélve arról, hogy Chablis-ra különösen is igaz, hogy már az alapok sem olcsók, de az igazán nagy élmények meg aztán valóban fájdalmas áron kerülnek a boltokba. a borok persze kiegyenlített minőséget, konstans precizitást mutatnak, de mégsem lettem a rabja Chablis-nak...

Tovább

Ripka Gergely

Holdvölgy aszúvertikális: 2006-2011

Mádias, nagy aszúegyéniségek

Pár napja Demeter Zoltán aszúi kapcsán, februárban pedig Mészáros Lászlóval interjúban már beszéltünk róla, mennyire fontos Tokaj kapcsán az aszúval külön is foglalkozni. Szóba került az is, hogy ebben a műfajban több szempontból is hátrányos piaci pozícióból indul a borvidék: a száraz borok kapnak egyre nagyobb figyelmet, aktivitást, méltatlanul ritkán bontunk édes bort, s a borvidék élmezőnye ebben a kategóriában szinte mindig 90+ pont körüli szinten teljesít; viszont ha már ezek a borok ennyire komolyak, muszáj őket időről-időre bemutatni. A Holdvölgy pince mozgását nem volt könnyű nyomonkövetni a kezdetek óta. Demkó Pascal és mindenkori csapata sok fordulat után jelent meg a magyar piacon. Úgy kellett nyomoznom utánuk folyton. Berecz Stephaniet Gincsai Tamás váltotta borászfronton. Kezdetben a borok csak külföldön kerültek eladásra és a többség csak hallott valakiről, aki kóstolt már Moonvalley (majd később Holdvölgy) borokat. Mindenesetre a pince gyönyörű, a felszín fölött hipermodern mind építészetileg, mind pedig technológiailag; a földfelszín alatt pedig Mád egyik leghosszabb hagyományos érlelőpincéjét találjuk (melyen végig is vezetik a kíváncsi látogatót, he szeretné). Fontos továbbá megjegyezni, hogy a borvidék egyik legtapasztaltabb szőlésze is a csapatukat erősíti. Hogy az angol termékelnevezések a magyar piacon mennyire mentek át a fogyasztóknál, szintén nehéz megállapítani. De van nekik egy Culture márkanévre hallgató aszúboruk, melynek a 2006-os évjáratára évekkel ezelőtt kaptam föl a fejem. Az volt az első igazán maradandó élményem a Holdvölgytől.

Tovább
Borházi csendélet télen

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Fehér csúcsok a nagyvilágból

Tanulságok és stílusok a legnagyobbaktól

Hogyan lesz valamiből a világ legjobb száraz fehérbora? Egy termőhelyből, aztán egy brandből, esetleg a fajtából? Egyáltalán hogyan lehet bekerülni az élvonalba, mit kell ahhoz tudnia egy bornak? Mielőtt ma  végigvennénk néhányat a világ fehér csúcsborai közül, akaratlanul is számba veszi az ember, milyen erényekkel bírnak az előttünk járók. - Sauvignon/Loire: fűszeres, de moderált, csiszolt, feszes; sauvignon/Bordó: fás, de intelligensen, miközben élő savú és gyümölcsös is; sauvignon/Új-Zéland: mindenben intenzív - erős illat, ízben gyümölcsözön; rajnai/német: savvezérelt, de közben komplex, feszes, csiszolt; rajnai/osztrák: könnyebb, egyensúlyos, sima, mégis egyenes, élő savú; és végül chardonnay/burgundia: minőségi fa, végtelen komplexitás, termőhelyiség, vitalitás. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezeket az erényeket a legtöbb évjáratban és a legtöbb termelőnél megtaláljuk az adott régióban. Ugyancsak fontos, hogy ezek a régiók noha általában fajtaborokat készítenek, ahogy fent is látjuk, ám alapvetően mégsem fajtáról kommunikálnak, hanem sokkal inkább termőhelyről (többnyire a dűlőt is megnevezve, franciáknál a besorolással együtt). Ez azért fontos, mert hazánkban ez nem tűnik közmegegyezés tárgyának ennyi év után sem (sajnos), hanem sokan még mindig fajták (indokolatlan?) kiemelésén munkálkodnak.

Tovább
Préselő Pince, Erdőbénye

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

••DEMETER ZOLTÁN, ASZÚSZTÁROK: 1998-2008

10 éven át minden évjáratban stabilan 90 pont felett

Kevés olyan borvidék van a világban, mely kategóriájában képes szinte minden évjáratban 90 pont fölötti borokat nyújtani. Ha az aszút vesszük alapul, Tokaj ilyen borvidéke a világnak. Demeter Zoltánt sem nagyon kell már talán bemutatni az olvasóknak. A TokajKalauz első pincéje, mely 100 csillagnál többet gyűjtött eddig a borkatalógusunk értelmében. Ezzel az első 2 csillagos borásza a kiadványnak. Olyan kort élünk, amikor a mindenkori száraz borokról Tokajban is gyakrabban kell beszélnünk a különböző pincéknél, pedig nekem mindigis meggyőződésem volt, hogy aszúminőséget tekintve az abszolút első Demeter Zoltán. Noha ebben nehezebb igazán kiemelkedőnek lenni: szükségtelen neveket mondanom, - az egész borvidéken hihetetlen minőségek vannak jelen egyszerre (szárazban pedig mindenhol vannak amplitudók: fölfelé és sajnos lefelé is). Épp ezért fontosnak érzem időről-időre hangsúlyozni: Tokaj a világ első számú édesboros borvidéke, ami felelősség, küldetés, hagyaték. - Demeter Zoltán pedig nem csak főboraival teremtett önálló (és a borvidék számára is irányadó) műfajt édesben, de aszúi is mindig az extrém koncentrációról és egyúttal a kivételes egyensúlyról szóltak. Olyan formátumú borok, amiknek tényleg a világ legjobb éttermeinek borlapján és a ritakaságokat gyűjők pincéjében a helye.

Tovább