A héten apa lettem. A nulladik szülinap örömére Dórimmal hetekkel ezelőtt bekészítettünk egy palack 23-as bort, és úgy tűnik, hogy ez már így is lesz Lujzám minden egyes születésnapján. (A rám eléggé jellemző módon tervezem is, hogy ezekből a szülinapi klasszikus borokból megörökítek majd neki egy naplót, amolyan boros útravalót felnőtt éveire.) Ez a bozsolé pedig pont elég jellegzetes élénk bíbor színével, rubin közepével és kirobbanó, áradóan fiatalos piros csonthéjas gyümölcseivel orrban: meggy, cseresznye, ribizlis pite, friss epervelő. Laza, egyszerű, vékonyka és könnyed kis vörös. Ízben is csupa friss és fanyar piros gyümölcs, filigrán testalkat, közepes hossz, a végén húsos piros ribizlivel, áfonyával, vörös szilvával és sok-sok vidám, harapni való erdei gyümölccsel. Itatja magát, tele életörömmel. Isten éltessen drága kis Lujzám!

Rózsaszín címkés örök kedvenc, újra a pohárban. Szép tükrösen tiszta peszgőszín, intenzíven és kitartóan áramló buborékokkal. Illatban és ízben is meglepően intenzív, határozott pezsgő. Illatában alma, körte, naspolya, fehér húsú déli gyümölcsök, igen komplex, erőteljes aromatika chardonnay létére, halvány érettség tercier jegyeivel. Ízben is sok primer gyümölcs, körte, naspolya, almatermésűek zamata. Erős buborékok, de integráltak, ahogy a dosage is szépen keretezi finom édességével a bort, a végén beerősítve a savakkal. Egyensúlyos, húsosan gyümölcsös, egyedi pezsgősség és szép érettség jellemzi. Egy valamit hiányolok picit, a kifinomult eleganciát. De ismét nagyon megbízható, szép minőség a Champagne alatti szegmensben.

Tiszta, halvány zöldes-citrom szín fiatal borról árulkodik vakon. Közepesen intenzív illat, zöldalmával, egressel, körtével, egy kis kenyeres, birósos chardonnay-jelleggel, de összességében elég diszkrét jelenség. Ízben is így jellemezhető, visszafogott bor, amibe nehéz beleszeretni, élénk savai ételt kérnek, barackos, körtés gyümölcsei még fiatalos formát mutatnak, de a nagy Chablis-élményt most kicsit hiányoltam...

Diszkrét, de igen elegáns fehér burgundi illat: só, olajos mag, sós mogyoró, halványan citromhéj és egy kis naspolyás dísz. Nem hivalkodik, de nem is kényeztet. Ízben is a tipikus, kimért, neutrális chardonnay-stílus. Szép test mellett finom, élő savak, a sós mogyoró a kortyban is megjelenik, fehér húsú gyümölcsöket is érezni. A fajta széles ízei, mély burgundias szerkezete arányos és finom, de az igazat megvallva egy idő után lankad a figyelmem és azt érzem, hogy a bor kicsit egysíkú élményt nyújt. Félreértés ne essék: mindenben hibátlan fehérbor, akár csillagot is érhetne, hisz mindene a helyén van patentul, amolyan burgundiasan, de...szintén amolyan burgundiasan mégsem köt le egész este (ami fele árban egy jó rieslinggel például sosem esne meg). Maga a megtestesült burgundi-paradoxon.

Rég nem látott ismerős. Szép pirosas, áttetsző pinot-s színek, de még abszolút fiatalos. Illatában eleinte sok animális jegy, alóla lassan bújnak elő a pirosas árnyalatok: meggy, málna, eper és cseresznye. Fejlődő burgundi jelleg. Ízben feszes savak, grafitosság, sós termőhelyi karakter, egy kis bőr, ismét sok gyümölcs. Mélynek, nagyon komplexnek és hosszúnak nem mondanám, de az elvárható terroirjelleget szépen magán hordozza. Pár évet még nyugodtan lehet a palackban pihentetni.

Méltó búcsú az óévtől... Klasszikus, egyáltalán nem élénk, matt és halvány rubin szín. Illatában is tud mindent, amit egy jó Borugogne rouge kell, hogy tudjon: eleinte kicsit animális, de eloszlik és helyére tiszta, érett pirosas gyümölcsök jönnek: vörös szilva, vörös áfonya, piros ribizli és egy kis avaros földesség. Csupa elegancia, de modern szabással. Gyönyörű, átható aromák, és érezhetően fiatal még. A korty tökéletes arányokkal bír: közepes alkat, enyhén fanyarkás, de nem túlzó sav, szinte nulla tannin, mégis van egy nagyon finom test középen, ami igazán burgundivá és széppé teszi. - Ami eljut a száj minden szegletébe és betölti finom, friss pinot-s ízekkel az embert úgy, ahogyan ezt egyetlen más fajta/terroir sem tudja utána csinálni. Füst, terroir, dohány, babér, gomba díszíti. Kerek és hosszú íz. Ezért az árért ez a burgundi egészen sokat ad a világ egyik legmeghatározóbb termőhelyéről. Persze így sem olcsó, de megfelelő alkalom/kóstoló adtán kis pénzűek is elkezdhetik...

Szezonja van: tegnap elindult a bozsolé őrület 2020-ban is. Élénk bíbor szín. Illatban nem túl tolakodó vagy populáris, de tiszta friss, pirosas gyümölcsök, ribizli, meggy, cseresznye és ezekből készült süti, rajta egy kis porcukorral, de fontos megjegyeznem, hogy ezt nem közhelyesen vagy túlkapásokkal teszi.  Ízben leginkább friss, élénk savak, fanyar piros gyümölcsök. Fiatalos, testében karcsú, filigrán és rövid jelenség. Primer ízek, primőr hangulat, amit bárki azonnal ért. (Aki azonban testet, hosszúságot, maradandó tartalmat vagy szerkezetet vár, annak bizony máshol érdemes keresgélni.)

Tiszta, kifejező pezsgős jelleg orrban. Virágok, fiatalos, friss, üde jelleg, diszkrét briós, de az autolitikus jegyek abszolút a felszín alatt maradnak. Nekem tetszik ez a modern hangszín. Határozott, de elegáns buborákok szurkálnak, miközben krémes, konzisztens és integrált minden: a cukor, a szénsav, a test, a savak és az üde, friss gyümölcsök pedig egyenesen játékosak. Barack, citrusok, roppanós alma. Szuperelegáns, kerek, jó ivású MT pezsgő, ahogy mindig. 

Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?

Sok újdonságot nem árulok el az olvasóknak azzal, hogy a Carpe Diem az egyik legfontosabb boros törzshelyem volt az elmúlt néhány évben. Akkor is, ha nem sokat voltam épp Pesten, akkor is, ha nem feltétlen az én pénztárcámhoz lett szabva teljesen a szortiment, akkor is, ha Tokajjal foglalkozom, s arról írok az időm nagy részében. Ez a hely fontos volt. Itt lehetett megkóstolni olyan borokat, amelyekről többnyire a hazai borkedvelő csak angol nyelven olvashat vagy az instagramon láthat fotókat, megrendelheti távoli országokból, aztán vagy megérkezik egyben, vagy nem. De legalábbis rengeteg olyan bor jutott el a FineWines.hu-n és Ferin keresztül a poharainkba, amik idehaza elérhetetlenek. A múlt idő azért indokolt, mert a Capre Diem 2o2o-tól csendesebb üzemmódra vált, s novemberben be fog zárni. Addig is (fix nyitvatartás helyett) csak akkor nyit majd ki, ha tematikus események lesznek (többek közt oktatás is). Egy korszak lezárul, s ezt december 30-án egy méltó sorral, kellemes társasággal igyekezett búcsúztatni Tar Ferenc, tulajdonos.