X

BRUT

Ripka Gergely

Billecart Salmon kóstoló

Champagne-ból sosem elég. Kevés borvidék van a Földön, ahol a viszonylag szerény adottságok ellenére akkora kultúra és hagyomány tudott lerakódni egy speciális bortípus köré, mint Reims és Epernay környékén. A champagne hosszú idők óta, jópár gazdasági válság és történelmi viszontagság ellenére is meg tudta őrizni luxustermék mivoltát, és tudjuk, hogy az ilyesmiben a franciák verhetetlenek (Bordeux, Burgundia, Cognac stb). Számos elhivatott  pezsgőház ház és pezsgőkészítő dinasztia tudta megszilárdítani pozícióit a mindenkori piaci trendek közepette. A Billacert Salmon is egy közülük Mareuil-Sur-Ay-ból. A történetük 1818-ban kezdődött, Nicolas Francois Billecart és Elizabeth Salmon házasságkötésével.

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgők világában Vol. #1.

Múlt héten immár harmadik alkalommal rendezték meg a PezsgőVilág rendezvényt, melynek nemes célja természetesen a buborékok népszerűsítése volt a borkedvelők körében. Nem iszunk elég pezsgőt. Ez bulvárklisé, de még szomorúbb a tény, hogy igaz. A helyi fogyasztói szokásokon persze napnál világosabban lemérhető egy adott ország pezsgőfelhozatala (is) és fordítva. Mintha semmi érdeklődés nem lene a műfaj körül, miközben a jóval alacsonyabb árszínvonalat jelentő gyöngyöző és habzó borok pár éve reneszánszukat élik.

Tovább

Ripka Gergely

Veuve Clicquot: magabiztos alapok

Két évjárat nélküli Champagne, kétféle színben

A napokban volt olyan szerencsém, hogy az egyik legismertebb champagne-i ház, a Veuve Clicquot két alappezsgőjét megkóstolhattam együtt. Idehaza zajosra sikerült az elmúlt évek pezsgőforradalma. A barikádokon Szentesi József a vezér, de fölsorakozott mellette egy sor remek hazai borász is, akik láthatóan nagyon hisznek a buborékokban (nem beszélve a korábban megvalósult hazai pezsgőapparátusokról: Királyudvar, de másutt is készülődnek hasonlóval). Új termékpaletta jelent meg számos borvidéken: gyöngyözők, habzók, palackos erjesztésű tételek hosszú sorából válogathatunk immár. Inkább kísérletnek érzem az eddigi eredményeket.
Amikor azonban az ember egy törékeny szépségű Champagne-al találkozik, rádöbben, hogy ez a műfaj bizony nem is olyan egyszerű, sőt nehéz. Pláne nagyon nehéz megközelíteni az évszázadok során (csaknem) töretlenül fejlődő, finomodó reims-i vagy epernay-i pezsgőházak által lehatárolt minőséget.

Tovább

Ripka Gergely

Duval-Leroy Brut Champagne**

Rá voltam szomjazva már egy ideje egy igazán jó Champagne-ra. Ebben a Duval-Leroy alap Brut-ben meg is találtam, amit kerestem. Fehér virágok kristálytiszta és simogató illata fogad a pohárban. Aztán kis briós és édes keksz, de egyáltalán nem az a tolakodó élesztősség a főszereplő, hanem a kedves élénkség (épp amit szeretek). Ízben folytatódik a krémes, virágos elegancia, elég hosszú az íz, finoman és gazdagon pezseg. Nekem bejött.

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább