Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Ha jól értesültem, Kézdy Dániel idén eltolta a nagy FF-eseményt tavaszra (merthogy covid meg stb), így 2022-ben is kicsit felemásan telik a furmint hónapja, de azért telik. Sőt így legalább több időt szánunk a műfajra, nemde? Szerencsére, hogy ne múljon el a február tematikus poszt nélkül, a Mitiszol csapatától, Juhász Pankától és Kató Andrástól kaptam kedves meghívást egy izgalmas kóstolóra. A **Bott Pince borai, Bodó Judit vezetésével, ahol olyan flight-ok, olyan ritkaságokkal kerültek terítékre, hogy erre képtelenség volt nemet mondani. Hársak, furmintok és hárs-furmintok dűlős csokrokba szedve. Lássuk a medvét:

A rendszeres olvasók tudják, hogy van nekem egy kopott címkés, elásott 2000-es Úrágya furmintom, amit egy éve kezdtem el coravinezni. A Nagy Dűlős Furmint archetípusa mellé került a kartonba 3-4 sokat próbált másik érett TokajDry tétel, melyekkel az a terv, hogy a következő években vakon tesztelve követem nyomon (utolsó) éveiket. A végtelenségig persze nyilván nem lehet játszani ezt a játékot: azt mondják, ha már félig van a palack, akkor nem túl gazdaságos pumpálni a palackba az argont, de ezen a télen is eljött az igazság pillanata. - Lássuk, hogyan is érik az a bizonyos nagy tokaji furmint, ha elvileg minden faktor együtt áll a palackban…!

Az új évvel itt van a nyakunkon az új évjárat is. Az elmúlt 4 évjáratot pedig a váralan amplitúdók jellemezték és ez a borokon is nyomot hagyott: 2018 az extrém forró, korai évjárat mintája, kevés savval, gyors öregedéssel. 2019 szépnek tűnik szárazban és édesben is, kiegyensúlyozott szerkezetű borokkal. Aztán erre jött 2020, ami 2010-hez és 2014-hez hasonló (sokak szerint még gyengébb, esősebb, betegesebb) feltételeket nyújtott a szőlészeknek. Végül 2021-ben, ha lehet ezt mondani, minden az ideálistól eltérő forgatókönyv szerint alakul: késői fakadás/virágzás, extrém magas savak és limitált termés adta fel a leckét a termelőknek. A két csillagos Bott Pince borain keresztül vizsgálgattuk az eddigi tapasztalatokat.

Soha nem volt még korábban ekkora érdeklődés TokajMagic klubkóstolóra. Bodó Judit bő éve ígérte meg nekünk egy Csontos-vertikálison, hogy Pestre hozza az összes Exczelencziást, ha megszervezem. Sokat rádumálni engem se kell az ilyesmire: idén novemberben jött el a napja: piros betűkkel került a naptáramba. Tudvalevő, hogy a kétcsillagos pincészet szárazban minden évben kizárólag dűlőszelekciókban gondolkozik (fájóan limitált palackszámokkal, de annál szebb érlelhetőséggel). Ami máshol a legolcsóbb birtokbor, több dűlő házasításával, náluk az a kivételes évjáratok, kivételes dűlőösszetétele, azaz a néhai nemes, Zsedényi Ede ihlette Kopott Exczelencziás. - A borászpáros palackba töltött kézjegye, a mindenkori legjobb bor, a non plus ultra, a gyűjtők féltett kincse, melyet most sikerült a kezdetektől napjainkig poharakba tölteni, egy estén, 26 szerencsés vendégnek. Közülük ketten Varsóból utaztak Pestre, csak ezért az élményért.

TokajMagic kóstoló ilyen gyorsan még nem telt be talán, mint a novemberi. Pedig dupla létszámmal (2-2 palackokkal) futunk neki a ritka pillanatnak. - A **Bott Pince csúcsborának, az Exczelencziásnak eddigi évjáratait fogjuk majd közösen kóstolni pár hét múlva, és nekem is nagy öröm látni, hogy egy elismerésre méltó pince száraz borsora ekkora érdeklődésnek örvend. Megérdemelt! Judit és Józsi bő két évtizedes hegyaljai munkássága feltétlen példaértékű pályakezdőknek és generációk óta Tokajban ténykedő pincéknek egyaránt. Külön is öröm, hogy van fantáziájuk mindenhez: náluk egy ültetett kóstoló soha nem olyan, mint máshol, mindig van benne valami csavar. Így az idei Mindszenthavi Mulatság szombatján SzoBOR címmel tartottak kóstolót: Makoldi Sándor elsimert bodrogkeresztúri szobrászművész alkotásait, kiállítását kísérték a korábbi évjáratok borászati remekművei a hajdani kerámiagyárban. 

Az elmúlt 10 évnek 3-4 izgalmas évjárata volt aszúban: 2013, 2016-ban kevés aszúszem volt, de amiből aszú lett az csoda, 2017-nél nincs kérdés, és talán még 2019 fog felzárkózni (jövőre kiderül). Az én szám ízének 2013 nagyon botritiszes karakterű, pláne most, hogy a borok már átalakulnak a palackban kezd a gombás jegy uralkodni, és halványodnak, barnulnak a gyümölcsök, miközben a cukor többnyire dominál az aszúkban. 2016 ellenben a csodás savak éve: ahol a gomba nem ázott meg nagyon, ott gyönyörűen érő aszúk születtek. Ebben a posztban 2017 kerül fókuszba. - Fagyos tél, meleg nyár (júliusi esőkkel) és szép őszi idő kísérte az évet. Szép lassan ez az évjárat fogja átvenni a piacot, ahogy a 13-asok, 16-os elfogynak a polcokról. Mivel ideális évjárat volt, kevés növényvédelmi bonyodalommal a szüret idején, így biztos, hogy sokáig velünk lesz még ez a csodás év. Az idei Mindszenthavi Mulatságon az aszúborok első ma ismert említésének 450. Évfordulója alkalmából Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud 17-es aszúiban merültünk el. De vajon kik készítették a legszebbet..?

Tokaj is all about terroir. Two main, distinct soil types can be distinguished within the region: loess and volcanic, but what are the main differences and conclusions that can be drawn after the experiences and wines of recent decades? The Tokaj region was named after the town of Tokaj, situated under the emblematic Tokaj Hill, which is in fact the cradle of the oldest winemaking traditions of the historical region between Tokaj and Tarcal. 

Jellegzetes koros, hordós furmintosság: érett sárga gyümölcsök, barnuló alma és birs, valahol a kellemes érettség és a már tompuló oxidációba hajló határon (kár érte, mert érezhetően remek alapanyagként kezdte életét, 1 csillaggal). Ízben is követi az illat irányait: reszelt almás, érett, tercier jelleg, kerek formák, élmentes savak, reszelt alma, kis kesernye, de egy finom terroirjegy, hosszú és telt zamat azért mégis emel rajta, eleganciát és komplextiást csempészve az egyébként túlkoros borba (megj: az elmúlt 2 évben mindegyik palack ugyanígy viselkedett; nekem szilárd meggyőződésem, hogy a 2013 előtti üvegdugós borok hosszú távon szignifikánsan gyengébb zárást nyújtottak, mint 2013-tól, ez érezhető a bontáskor is és a borok fejlődésén is; ennek a jelenségnek több 11-es, 12-es TokajDry bor esett áldozatul sajnos, miközben 2009-es, 2008-as Csontosok dugó alatt máig gyönyörűek.)

Szép, tömör és mély tokaji illat, mintha ismét felsejlene benne muskotály is. Rózsás és virágosan bukés ízében is. Hosszú, széles, vastag és még fiatal késői szüret, mely a meleg évjáratot képes szerkezettel, szépséggel megtölteni, noha ennek a tételnek kétségkívül voltak már maradandóbb évjáratai is. Szemben 2017-tel és 16-tal 2018 - ahogy 2012 is - késői szüretben lágyabb, egyszerűbb szerkezetű borokat adott, mely kevésbé a tokaji savakról, mint a nemzetközibb édes stílusokat idézi fel (Sauternes, Auslese stb).