Nehéz műfajnak gondolom az olaszrizlinget, de van néhány okosabb pince, aki időről-időre képes meglepni mégis... Érett gyümölcsök illata. Feszes sav, egyfajta meszesség jellemzi, de az olaszrizlinges jegyek is benne vannak. Gyönyörű hossz, sűrűség és olaszrizlinghez képest megkapó tartalom és koncentráció társul a korty mellé. A fajtán belül etalongyanú.
Állítom, hogy Bott Frigyes a különféle szőlőfajták legbravúrosabb megszólaltatója idehaza! Oly tisztán zenél minden fajta a kezei alatt. Friss, de érett sajtos és lisztes illat. Nagyon jólesik inni, gördülékeny és mindenekelőtt végtelenül tiszta bor. Gyümölcshangsúly. Lágy és sima érzet. Kecses, törékeny, bájos. Pinot blancból meglehet, hogy jobbat nem ittam még.
Melegség jön az illatból, tűzkő, kövesség, naspolya, rózsa, olajosság. Ásványos íz, finom savérzet, hosszú, lendületes, sauvignonos savakkal. Szép most is.
Szénás, füves illat. Friss, sima felszínű korty, határozott lendülettel. Elegáns, mégis viszonylag egyszerű veltelini, melyet pont ez a puritán nagyszerűség tesz kedvessé. Barackos lédússág, pici kesernye tesz hozzá extrákat.
Még a legutóbbi Weninger masterclass előtt és után azért végigszondáztam a Kékfrankos MOST! Néhány hazai tételét. Meg kell, hogy mondjam, egészen meg voltam győzve a fajtát illetően. Számos igen szép példát találtam az elegáns kékfrankosra, persze azt nagyon kell tudni, hol érdeklődjön az ember, ha ilyesmire szomjazik. Bott Frigyes, Heimann Zoltán, Losonci Bálint, Karner Gábor egyre inkább csalhatatlan tippnek tűnik (az osztrákokat most csak amolyan műkedvelőként kóstolgattam a magam örömére…Umathum és Nittnaus a Drop Shop kínálatából szintén megérdemlik a kitüntetett figyelmet). Jegyzet most az alábbiakról készült:
Bott Frigyes talán a legkövetkezetesebben képes bemutatni a szőlőfajták legmegnyerőbb arcait. Pedig van neki egy pár. Rajnaiban, Zöldvelteliniben, Pinot blanc-ban évek óta több, mint megbízható forrás. Kékfrankost is régóta készít, és azt kell, hogy mondjam, a muzslai borász ezzel a fajtával sem okozott még csalódást (sőt talán pont a 2010-es volta a legnagyobb telitalálat). A kékfrankosnak szerintem igen jól áll a mérsékeltebb klíma (Sopron, Eger, és igen: a Garam-mente is). Kevesebb az édes fűszer, több a gyümölcs és kicsit pinot-sabb elegancia tud megvalósulni, akárcsak ebben a Kékfrankosban. Színben sem túl mély. Illatban csupa meggy és cseresznye, aztán füstölt sonka. Ízre is könnyű beleszeretni: gyümölcsei szuperérettek és habzsolni lehet őket, jól kiegészítik az illat ígéreteit. Nem túloz, közepes teste arányos. Sósság teszi az íz végét egyedivé. Intenzív, tiszta kékfrankos.
Rózsás, virágos, édeskés illat, egy pici palackbukéval, még az oxidáltságon innen. A korty inkább nagy testű, picit olajos, mégis zamatos és hosszú. Nem tűnik egészen száraznak, savai elég enyhék. Gazdag, a fajtából mindenképp egy izgalmas példa, de elbírna még valamivel több rendezettséget, feszességet.
Furmint – Hárslevelű – Juhfark. Elsőre leveszöldséges, majd köves, sós buké, diszkrét fával. Hosszabb, ásványosabb, testesebb és alapvetően mindenben kicsivel több, mint az alapbor. Vége határozottan sós.
Rózsás, illatos, enyhén penetráns termálvizes illat (kén?). Savai egyszerre harsogók és érettek. Feszes, penge, sósan minerális íz. Jó arányok, szép bor.
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:
Sok évvel ezelőtt egy egri borásszal beszélgettünk az egri éjszakában egy már nem létező borbár teraszán Gárdonyi Géza egykori háza mellett. Sommásan annyit mondott bikavér témában, hogy míg Szekszárdnak a bikavér játék, addig Egerben nem az/élet-halál kérdése. Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kapcsán beszélgettünk, és egyetértettem vele, noha rendre mégis Szekszárd jött ki nekem meggyőzőbbnek, tisztábbnak az összekóstolások alkalmával. A kékfrankos alap mellett tudjuk, hogy Szekszárdon (egerrel ellentétben) a kadarka is fontos szerepet kap a bikákban, ami szerintem érthető, ha már a Kárpát-medencében vagyunk. Két általam kedvelt szekszárdi termelő borát kóstoltam most össze a nappaliban komparatív módon, hogy kicsit frissítsem a (szám ízét és a) tapasztalataimat a témában.
Robotok a szőlőben, mesterséges intelligencia a bormarketingben és 21. századi borélmény
Robotika és mesterséges intelligencia, alkoholmentesített és csökkentett alkoholtartalmú borok, 21. századi borélményközpont, kóstolós masterclassok, interaktív viták; a március 1-re szervezett Borkonferencia igazi hazai és nemzetközi nagyágyúkkal készül a több eseményre is elegendő témákhoz!
I/IV: Már itt bujkál a kertek alatt február hava. Ami azt jelenti, hogy egyszerűen nem lehet más a témánk, mint Tokaj száraz oldala. Azon belül is a Tokaji-hegy száraz oldalával fogjuk megnyitni az idei TokajMagic eseménysorozatot. A löszös termőhely, az évjáratok és a furmint potenciáljáról a **Bott Pince Teleki-dűlős borsora fog mesélni majd nekünk, de ahogy mindig, most is csatlakozik hozzánk személyesen Bodó Judit, aki még nagyobb mesélő, és aki rengeteget segített ennek a különleges száraz borsornak az összeállításában is. Volt már korábban több dűlős összeállítás is tőlük, de a Telekit ilyen mélységig még soha nem jártam be én sem (alighanem a borok készítői sem):