Rég nem kóstoltam a felvidéki borász vöröseiből, 2009/10 környékiekért rajongtam! Élénk bíborszín. Intenzív illatában is egyértelműen fiatal vörösbor még. - Rengeteg friss erdei gyümölcs, fanyar meggy és más pirosas gyümölcsök. Ízben nem túl testes, minden cseppjében primer, virgonc és fejlődő vörösbor még. Fanyar savak végig, viszonylag könnyű, lineáris szerkezet; talán egy kicsit korán nyitottam rá. Tiszta, korrekt kiadás ebből a fajtából, érezhetően kevés beavatkozással elkészítve.

Gyönyörű, csillogó arany reflexet mutat már színben. Illatban héjas jegyek, biztos, hogy valamennyi időt a héjával együtt töltött a must. Viasz, porpolisz, méz, trópusi gyómölcsök, egzotikus sárga húsú jegyek, nagyon tisztán és megnyerő formában. Ízben magas és széles is, feszes savakkal, középen nagy koncentrációval és hosszú kortylefutással. Sós, citrusos, egy kis narancshéjas, gyógyfüves kesernyével, kiadós, húsos ízekkel, a végén füsttel. Rengeteg réteggel bír, a fajta legszebb, legkifejezőbb zamataival, nagyon izgalmas és összetett fehérbor az alternatív műfajok kedvelőinek (is). Hosszú ideje az egyik legszebb Bott Frigyes tétel, ami elém került. Étel mellet és önmagában is igazi élmény, ami még javában formálódik a palackban.

Enyhén háztáji, rumos aszalt szilvás, meggyes, dzsemes (cefrés) jegyek orrban. Illatban még találtam erényeket, de ízben sajnos kevésbé meggyőző. Ízben elég sajátos textúra, fanyar jegyek, a háztáji jelleg itt is beköszön. Hiányzik kissé a fókusz, a test és a mélység is, van helyette nagyon sok piros és sötét gyümölcs, egy meggymagos kis kesernye és némi nyers, húzós karakter (amit nevezhetünk persze természetességnek, kozmetikázhatjuk kézművességnek, de engem ezúttal sajnos nem vesz meg). 

Tramini, alternatív irány mentén. Enyhén opálos, de nem vészesen zavaros szín. Friss narancsboros jegyek. Nagyon szép, intenzív egzotikus gyümölcsök, papaya, mango, vérnarancs, egy kis medicinális jelleg, ahogy szellőzik, egyre szebb. Élénk savak, friss íz, szárító jegyek, szép tiszta kortylefutás, rengeteg friss gyümölccsel (pár nap után kis kesernyével kiegészülve). Precíz, pontos és épp annyira alter, hogy örömet is tudjon okozni a fogyasztása. A legjobb bor egy bölcsész lánybuliba.

Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).

Az első generációs borászok közös platformjaként indult el 1999-ben a Pannon Bormíves Céh. A szerveződést tíz komoly hazai családi pince indította, valószínűleg az egyik legrégebbi hasonló egyesület, ami minőség mentén definálja önmagát és a magyar bort. Noha az évek alatt kicsit elhalkultak, a Pannon Bormustra sem nagyon kerül napirendre. Pedig annak kérész életű megújulási törekvései egy pillanatra beengedtek némi nemzetközi levegőt kis hazánk igencsak ellaposodott borversenyeinek terébe. Hagyományos évvégi karácsonyozsára minden decemberben összeverődik a sok neves borász, hogy bevonva a szakmát, borkedvelőket, kicsit visszatekintsenek az év történéseire. Balla Géza, céhtag lett ugyebár az év borásza, Szabó Edit Bussay László emlékdíjat kapott, Mészáros Gabriella pedig megindító módon emlékezett meg az idén fájdalmas hirtelenséggel minket itthagyó Sánta Zoltánról, aki tényleg óriási űrt hagyott maga után ebben a közösségben. 

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Hol is kéne kezdődnie a szakmán belüli kommunikációnak? Hagyomány alakult ki a Kakas-dűlőben pár éve. Gervai János (Onyx* - headsommelier) és *Demeter Zoltán közös szervezésében egyre népesebb szakmabeli csapat/baráti kör verődik össze augusztusban, hogy valami kis tematika mentén beszélgessenek, megosszák egymás közt saját tapasztalataikat különféle témákkal kapcsolatban. A nap alaptematikája a kadarka volt, de utána természetesen a környékbeli neves borászok jóvoltából száraz tokajiak is kerültek a poharakba. Közben mesélt a kadarka és a furmint múltjáról Nagy Kornél, történész, jelenéről pedig Kovács Tibor, a Hétszőlő színeiben. Sok téma felszínre került az édesítés betiltásától, a régi és a mai borsajtó szerepein át a bioművelés és a klónkísérletek kérdésköréig. Mindenki tudott és mindenkinek lehetett újat mondani és ez a legjobb az egészben.

Füstös, enyhén fás illat. Húsos és eléggé tartalmas korty: gyümölcsökkel, élénkséggel, élettel, szépséggel. Bott Frigyes a hétköznapi vörösborok világában is tud fényeset alkotni.