X

BORDÓ

Ripka Gergely

Chateau Pey La Tour Reserve 2010.**

Azt hiszem, Merlot-rajongó lettem. Ha világfajtát kéne mondanom (Pinot mellett) a nagyvilágbol vörösben, egyre inkabb hajlok felé. Régen írtam francia borokról. Itt az ideje. A 10-es évjárat bordói borai talán még csak most kezdenek igazán megnyilatkozni előttünk. Ez a bor is gyönyörűen vall színt. - Illatban nemes édes fűszerek és tejszínesség. Minden megvan benne, amitől Bordó St. Emilionját prémum vörösborokat adó terroirnak tekintjük. Illesztésmentesen összesimult részletek, semmi reszelős tannin vagy zabolátlanság. Ízre nagyon sűrű szövetű bor, széles, hosszú és igen drága bor benyomását kelti. Pedig nem az.

Tovább

Ripka Gergely

Dourthe Nr 1 Bordeaux 2012.

A 10 eurós bordói a Bortársaságtól. Bőr, vanília, üde gyümölcsök, még fiatal és kirobbanóan friss, de több, mint korrekt élmény az ennyi pénzért!

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Montpezat 2010.*

Nagyon elegáns bordói elemek, szárított paradicsom, pirosas gyümölcsök, fekete bors. Ízre bordói struktúra, ami feketeségbe burkolózik egészen. Szilva, hűvösen elegáns, minőségi tanninok. Nagyon jó vétel bordóból.

Tovább

Ripka Gergely

Dourthe No1. 2011

Bőrös, borsos, kólás, fűszeres, édes fűszeres illat, ami azért az idővel sokat üresedik. Újvilágias teltség. Korrekt bordói középmezőny.

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Potensac 2009

Médoc. Szép, elegáns illat: tejszínes cappucino és cassis. Ízben kimondottan hosszú, étcsokoládés sűrűség, érett gyümölcsök mindenütt. Földes, enyhén fenolos íz. Poros, kerek, vajas érzettel eloszló tanninok. Magabiztos vörösbor, melynek súlya melletti kifinomultságára sok hazai nagyvörös irigykedve nézhetne…

Tovább

Ripka Gergely

Beszippantani a borkultúrát Londonban/#2.

Külföldi vörösek vegyesen

Bőven van mit bepótolnom nemzetközi kitekintés terén. De talán nem vagyok ezzel egyedül. Bizony nagyon fontos, hogy magunkra szedjünk boros kalandozásaink során elegendő külföldi tapasztalatot is, hisz ez által nyerhet valós értelmet a magyar borok kontextusba-helyezése is. Pár nappal ezelőtt a londoni Mark Savage szortimentjéből megismert fehérborokról értekeztem. A sor nagyon kiegyensúlyozott volt (hat pont alá nem sokszor mentünk). Lássuk, mi a helyzet a vörösek terén!

Tovább

Ripka Gergely

Beszippantani a borkultúrát Londonban/#1.

Külföldi fehérborok vegyesen

Pár napja Londonban jártam. Demeter Zoltán egyik ottani kereskedője Mark Savage MW tartott ott szelekciójából egy sétálókóstolót kereskedelmi partnerei, komolyabb vevői számára. Még soha nem jártam Londonban, ahol a Master of Wine-ok népsűrűsége világszerte a legnagyobb, ahol a borpiaci trendek íródnak, s ahol értelemszerűen a borkultúra is olyan szinten rezonál, amire mindnyájunknak érdemes olykor rácsodálkozni. Szóval Demeter Zoltán fölvetette, én pedig mentem, hogy nyitott szemmel, füllel és szívvel lássak egy szeletet mindabból, amitől mi idehaza fényévekre vagyunk egyelőre… S persze kóstoltam is, ha már ott lehettem. Nem akármilyen erősségű fehér sorban lehetett részem Mark Savage jóvoltából (erről fog szólni eheti londoni jegyzeteim első része):

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább