X

BORDÓ

Ripka Gergely

Chateau Pey La Tour Bordeaux Superieur 2018*

Évek óta mindig megkóstolom ezt a tételt, mint amolyan elérhető árú bordói origo a jobb partról (St. Émilion környéke). Ami a sznoboknak még kevés, de az átlagfogyasztónak már érthetetlen, én sokszor épp ott találok örömöket. Most is megnyerő az illata: tejszínes cappuccino, földes jegyek, fakéreg, grafit, bors, sötét édes fűszerek: nem tolakodó, de igen nemes aromatika, roppant elegáns hordóval tanít. Ízben erőteljes, határozott jelenség: magas tannin, nagy test, étcsokis merlot-karakter, sok-sok fűszer és hosszú kortylefutás. Fekete fűszerek, toastos jegyek, kevés gyümölcs, azok is inkább sötét húsúak, főttek. Babér, édeskés gyógynövények és dohány jön a végén. Vadóc bor, igen fiatal még (1-2 év a tanninok javára válhat), de bevallom, nagyon tetszik (évek óta). Megéri az árát!

Tovább

Ripka Gergely

Dourthe No. 1 2018

A Bortársaság klasszikus alapbordóija, merlot-sauvignon összetétellel. Paprika, fűszerek, bors, grafit, füst, tipikus ornamentika, melyben szellőzéssel a cabernet kerekedik felül. A kortyban sok fűszer, bors, markáns tanninok tapadnak fel a fogínyre, erős szárítással a korty végén. Nam túl hosszú vagy testes, száraz sötét húsú gyümölcsökkel és paprikás lecsengéssel búcsúzik, igaz ezért az árért Bordóból kár is katartikus dolgokat várnunk.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj és a nagyvilág újabb találkozása

Nemzetközi merülés hegyaljai körben

Bodó Judit és Józsi körül mindig zajlik az élet. Ott van például a Mindszenthavi Mulatság, a Dűlős Farsang, a Borday a Csontos Présházban, most épp a Keresztúri Kerámiagyárat újítgatják rendületlenül. A több éves projekt végére idén remélhetőleg egy szép birtokközponttal lesz gazdagabb az immár 5 fős család, amely mint tudjuk Felvidékről csöppent Hegyaljára, sőt igazából Bodrogkisfaludon lett családdá. Bár mindig akadt elég dolguk, de pár éve még a bloggereket is leráncigálták a városból, a laptop mellől, hogy Ne csak írják, tudják is meg, hogy készül a bor, amit aztán ízekre szedünk, megfejtünk, pontozgatunk, csillagozgatunk. Persze ezek a kiscsoportos foglalkozások mindig tapasztalással, tanulással jártak, a nap végét is munkával (azaz kóstolással) zárva. Ahogy nőtt a Bodó család, a Ne csak írja… elmaradt, de a borszerető barát és borász cimbora nem lett kevesebb, így minden februárban összejönnek kicsit, hogy a tíz éves évjáratot megkóstolgassák. Ez most 2010 lett volna, de mivel akkor alig-alig lehetett találni egészséges szőlőt széles e hazában, így többnyire a nemzetközi mezőnyből válogattunk ki csúcsokat, ki-ki a maga ízlése szerint. A véletlen úgy hozta, hogy idén én is jelen lehettem. Beszálltam hát én is egy palackkal. Hogy mit választottam egy ilyen illusztris társasághoz...?

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Pey Latour 2016.*

Mély szilva, bőr, kis animalitás, tejszínes, cappucinos elegancia mutatkozik orrban. Elegáns merlot-s jegyek és emelkedett, komoly vörösborosság hatják át a bort szellőzés után. Ízben vastag, telt, krémesen testes, fekete és tömör, szépen feltapadó tanninokkal, fiatal bor még. Szép étcsokoládés, kávés lecsengés, mélység. Egy bordói, mely nagyon megéri az árát most is (mert bizony létezik ilyen is).

Tovább

Ripka Gergely

Fehér csúcsok a nagyvilágból

Tanulságok és stílusok a legnagyobbaktól

Hogyan lesz valamiből a világ legjobb száraz fehérbora? Egy termőhelyből, aztán egy brandből, esetleg a fajtából? Egyáltalán hogyan lehet bekerülni az élvonalba, mit kell ahhoz tudnia egy bornak? Mielőtt ma  végigvennénk néhányat a világ fehér csúcsborai közül, akaratlanul is számba veszi az ember, milyen erényekkel bírnak az előttünk járók. - Sauvignon/Loire: fűszeres, de moderált, csiszolt, feszes; sauvignon/Bordó: fás, de intelligensen, miközben élő savú és gyümölcsös is; sauvignon/Új-Zéland: mindenben intenzív - erős illat, ízben gyümölcsözön; rajnai/német: savvezérelt, de közben komplex, feszes, csiszolt; rajnai/osztrák: könnyebb, egyensúlyos, sima, mégis egyenes, élő savú; és végül chardonnay/burgundia: minőségi fa, végtelen komplexitás, termőhelyiség, vitalitás. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezeket az erényeket a legtöbb évjáratban és a legtöbb termelőnél megtaláljuk az adott régióban. Ugyancsak fontos, hogy ezek a régiók noha általában fajtaborokat készítenek, ahogy fent is látjuk, ám alapvetően mégsem fajtáról kommunikálnak, hanem sokkal inkább termőhelyről (többnyire a dűlőt is megnevezve, franciáknál a besorolással együtt). Ez azért fontos, mert hazánkban ez nem tűnik közmegegyezés tárgyának ennyi év után sem (sajnos), hanem sokan még mindig fajták (indokolatlan?) kiemelésén munkálkodnak.

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Pey La Tour Reserve 2010.**

Azt hiszem, Merlot-rajongó lettem. Ha világfajtát kéne mondanom (Pinot mellett) a nagyvilágbol vörösben, egyre inkabb hajlok felé. Régen írtam francia borokról. Itt az ideje. A 10-es évjárat bordói borai talán még csak most kezdenek igazán megnyilatkozni előttünk. Ez a bor is gyönyörűen vall színt. - Illatban nemes édes fűszerek és tejszínesség. Minden megvan benne, amitől Bordó St. Emilionját prémum vörösborokat adó terroirnak tekintjük. Illesztésmentesen összesimult részletek, semmi reszelős tannin vagy zabolátlanság. Ízre nagyon sűrű szövetű bor, széles, hosszú és igen drága bor benyomását kelti. Pedig nem az.

Tovább

Ripka Gergely

Dourthe Nr 1 Bordeaux 2012.

A 10 eurós bordói a Bortársaságtól. Bőr, vanília, üde gyümölcsök, még fiatal és kirobbanóan friss, de több, mint korrekt élmény az ennyi pénzért!

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Montpezat 2010.*

Nagyon elegáns bordói elemek, szárított paradicsom, pirosas gyümölcsök, fekete bors. Ízre bordói struktúra, ami feketeségbe burkolózik egészen. Szilva, hűvösen elegáns, minőségi tanninok. Nagyon jó vétel bordóból.

Tovább

Ripka Gergely

Dourthe No1. 2011

Bőrös, borsos, kólás, fűszeres, édes fűszeres illat, ami azért az idővel sokat üresedik. Újvilágias teltség. Korrekt bordói középmezőny.

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Potensac 2009

Médoc. Szép, elegáns illat: tejszínes cappucino és cassis. Ízben kimondottan hosszú, étcsokoládés sűrűség, érett gyümölcsök mindenütt. Földes, enyhén fenolos íz. Poros, kerek, vajas érzettel eloszló tanninok. Magabiztos vörösbor, melynek súlya melletti kifinomultságára sok hazai nagyvörös irigykedve nézhetne…

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább