X

BORDEAUX

Ripka Gergely

Chateau Montpezat 2010.*

Nagyon elegáns bordói elemek, szárított paradicsom, pirosas gyümölcsök, fekete bors. Ízre bordói struktúra, ami feketeségbe burkolózik egészen. Szilva, hűvösen elegáns, minőségi tanninok. Nagyon jó vétel bordóból.

Tovább

Ripka Gergely

Dourthe No1. 2011

Bőrös, borsos, kólás, fűszeres, édes fűszeres illat, ami azért az idővel sokat üresedik. Újvilágias teltség. Korrekt bordói középmezőny.

Tovább

Ripka Gergely

Chateau Potensac 2009

Médoc. Szép, elegáns illat: tejszínes cappucino és cassis. Ízben kimondottan hosszú, étcsokoládés sűrűség, érett gyümölcsök mindenütt. Földes, enyhén fenolos íz. Poros, kerek, vajas érzettel eloszló tanninok. Magabiztos vörösbor, melynek súlya melletti kifinomultságára sok hazai nagyvörös irigykedve nézhetne…

Tovább

Ripka Gergely

Baron Philippe de Rothschild Reserve Mouton Cadet Graves Village AC 2007

Egy bordói bor. Azért nem kell hanyatt esni tőle, bár benne van a borvidék TOP 5-öt jelentő, 1st Growth (Premier Cru) borászatai közt, de ez még csak az alapbor tőlük. Fűszeres, sonkás illatokat mutat, hazudnék, ha azt mondanám, hogy érdekes, vagy izgalmas lenne...számomra egy szekszárdi kékfrankos tud sokkal gazdagabb lenni. Ízre is ez a közepes intenzitás a jellemző, visszafogott, de arányos testtel. Közepes vörösbor, különösebb izgalmak nélkül. Ilyen árban számos értékesebb rhone-völgyi, olasz, spanyol, magyar tételt találhat az ember.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább