Ilyen is létezik mostmár. Egerben izgalmas mozgások érezhetők az elmúlt években. Fordulatos a borvidék története, hisz a rendszerváltás előtti morális és szakmai fertőből kellett sok szereplővel (akár csak Tokajban). Tudjuk, hogy ez mindig nehéz kereszt. Nos eltelt közben 30 év útkeresés, értek csalódások, de értek minket remek élmények is, gy fiatal, világlátott generáció mintha valóban "hazatalált" és saját hangra lelt volna mostanra, és úgy tűnik van már 2-3 név, akikben vakon merek bízni. Közülük az egyik Böjt Gergő, és nem csak azért, mert együtt voltunk gólyák a Kertészetin 2004-ben...
Évek óta megbízható pont az egri palettán Böjt Gergő. Ez a bikája sem hagy cserben minket: mély bíbr színe még fiatal bort sejtet. Aromatikában sok fűszer, bors, sötét húsú gyümölcsök, például fekete ribizli. Ízben telt, földes jegyek, sok-sok fűszer, kellő vastagság. Magas tannin, tiszta és modrn egri vörösbor, kellő izgalommal minden téren. Szép munka!
Kedvelem Böjt Gergő borait, és nem csak azért mert a Villányi úton együtt kezdtük az egyetemet (2004), hanem mert egyedülállóan modern és tiszta megközelítés mentén készíti egri borait. Rendkívül megnyerő, egészen trópusi gyümölcsös, felettébb tiszta már az illat is. Kedves körte, őszibarack, fehér és hakványsárgás gyümölcsök, parfümös virágok kényeztetik az orrunkat. Ízben lendületes, citrusos, némileg szikár savak vezetik. A végén át is csap egy elég metsző fanyarságba, amiben a mostoha év is szerepet kaphat. Sok lime, vitális, ropogós és lendületes fehérbor, de ezt a savkészletet én inkább ételek mellé tudom elképzelni.
Tudom, hogy az elmúlt hetekben elég sok negatív kritika röppent ki ezen a felületen egri borokról. Itt jön a feloldás. Végre egy szép, tiszta, kortárs egri bor (ami nem Bolyki vagy Thummerer). Külön öröm, hogy tiszta kékfrankos! Sötét húsú gyümölcsök (szinte syrah-s reflexei vannak a bornak, ami kékfrankostól nem kis dolog), szép érlelés. Ízben sok tannin, szárító, újvilágias stílusjegyek, vaníliás kontúrok, édeskés tónussal. Mégis legfőképpen az az értéke, hogy van benne fantázia és egy egészséges egri bor, ami izgalmas, sokrétű és tisztán készítették. Van remény...
Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.
Nyilván rengeteg dologban jók vagyunk, biztos bármilyen sportban azok is lehetünk később, ha elég milliárdot eltapsolunk rá látványosan, de egy dolog már történelmileg is bizonyított. - Kádárhatalom vagyunk. Akármilyen picik is, de tudnunk kell, hogy a zempléni, mecseki, bakonyi, börzsönyi, mátra-hegyvidéki északi, hűvös, sziklás lejőin a világ talán legkiválóbb hordóalapanyaga tenyészik határainkon belül. A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) szálszerkezete, szívóssága és remek csersavösszetétele miatt pár éves, szabad ég alatt történő érleléssel (és nem szárítással) világszerte nagybecsű hordókat ad a borászok nagy örömére. Magam is büszke birtokosa vagyok egy kádár-végzettségnek és maximális örömmel, tisztelettel csodáltam azokat, akik máig űzik ezt a csodálatos mesterséget. A kézi erőt ugyanis mind a mai napig nem lehet kihagyni a hordóból. Persze itt-ott gépesítették, fejlesztettek a technológián, de a humán-háttér ma is nagyon kell a jó hordóhoz. De milyen is a jó hordó? Azért kezdtem el kádárnak tanulni, mert tudtam, hogy egész más a jó hordó egy kádárnak és egész más az ideális érlelőeszköz a borásznak. Hogy ki az, aki ezt a drága technológiát, drága terméket gazdaságossági és piacossági szempontok szerint képes közös nevezővel legyártani a két szakma közt? Kalydy András, a 90 %-ban exportra termelő Kádár Hungary Kft hordók közt és borok közt is magabiztosan mozgó vezetője hívott össze borászokat és borszakírókat egy kis közös kóstolgatásra.
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
