X

BODROG BORMŰHELY

Ripka Gergely

10 years challenge: 2013

Egy nagy évjárat tíz év után

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2 0 1 2 ma

Halmozottan hátrányos helyzetű évjárat

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Tovább

Ripka Gergely

2017: egy nagy évjárat aszúi Bodrogkeresztúron

Kezdenek formába lendülni...

Az elmúlt 10 évnek 3-4 izgalmas évjárata volt aszúban: 2013, 2016-ban kevés aszúszem volt, de amiből aszú lett az csoda, 2017-nél nincs kérdés, és talán még 2019 fog felzárkózni (jövőre kiderül). Az én szám ízének 2013 nagyon botritiszes karakterű, pláne most, hogy a borok már átalakulnak a palackban kezd a gombás jegy uralkodni, és halványodnak, barnulnak a gyümölcsök, miközben a cukor többnyire dominál az aszúkban. 2016 ellenben a csodás savak éve: ahol a gomba nem ázott meg nagyon, ott gyönyörűen érő aszúk születtek. Ebben a posztban 2017 kerül fókuszba. - Fagyos tél, meleg nyár (júliusi esőkkel) és szép őszi idő kísérte az évet. Szép lassan ez az évjárat fogja átvenni a piacot, ahogy a 13-asok, 16-os elfogynak a polcokról. Mivel ideális évjárat volt, kevés növényvédelmi bonyodalommal a szüret idején, így biztos, hogy sokáig velünk lesz még ez a csodás év. Az idei Mindszenthavi Mulatságon az aszúborok első ma ismert említésének 450. Évfordulója alkalmából Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud 17-es aszúiban merültünk el. De vajon kik készítették a legszebbet..?

Tovább

Ripka Gergely

80 furmint februárban//1.

Tarcal és Bodrogkeresztúr

A Furmint Február mindig kihívás. Nem csak a borásznak és a kiállítóknak.... Egy olyan seregszemle ez az év elején, amivel nagyon mély merítésből lehet benyomásokat és válaszokat szerezni: hol tart Tokaj, hol tart a furmint, hol tartanak egyes borászatok a stílusuk kiérlelésével? Minden évben igyekszem valami koncepciót találni, hogy minél több bort meg tudjak kóstolni, de így is látom, hogy egy személyben csak az elvárások egy részét tudom teljesíteni (ezúton is elnézést azoktól, akikhez nem jutottam el vagy csupán egy bort tudtam megkóstolni, esküszöm, hogy három előtt elkezdtem). Mivel tavaly az emeleten kezdtem, s a mádi terembe már csak zárás előtt értem oda (volt, aki már lerámolt, másnál elfogyott szinte minden), így idén lent rugaszkodtam neki: Tarcal, Bodrogkeresztúr és Mád, majd a felső szinten folytattam a többiekkel. Több, mint 80 furmintot sikerült megkóstolni. Jövőre megint fentről lefelé kezdek neki...

 

Tovább

Ripka Gergely

Tovább a Nagy furmintok nyomában

Nagy Furmint Február X//Vol. 2.

Az első felvonásban is sokfelé kalandoztunk. Körüljártuk a Furmint Feburár felhozatalának legfőbb tanulságait, és főként Tállyát és Bényét kóstoltuk körbe. Ha bírjárok még a jegyzeteket, akkor ezúttal jön minden más: Tarcal, bodrogkeresztúriak, Sárospatak, Hercegkút, régi és új nevekkel, Olaszliszka, egy ruszti kitérő, izgalmas meglepetésekkel. A mádi terembe sajnos csak zárás körül jutottam el. Gyorsan bele-bele kóstoltam ott is pár maradék palackba, de hét órába egyszerűen nem férhetett bele 93 furmintnál több. Zsurki Sanyi, Naárék, Dorogi Pisti nagyon meglepett. A Királyudvar, Bárdos Saci most sem okozott családást. De hogy mely száraz bor tetszett a legjobban? A poszt végén bizony az is kiderül, melyik volt (most is?) a nap furmintja szerintünk. Facebookon pedig várjuk a ti meglátásaitokat: melyik volt a legvagányabb furmint idén?

Tovább

Ripka Gergely

Bodrog Borműhely multivertikális a MyWine-ban

Lapisok, Narancsborok, Mesések, Aszúk

A Bodrog Borműhely két egyetemi jóbarát kellemes története. - A hegyaljai Hajdu János és a pesti Farkas Krisztián közös projektje, akiknek a sorsa annak idején az Oremusnál töltött szakmai gyakorlat során pecsételődött meg. - A tolcsvai kultpincében az erjedési hőmérsékleteket méregetve határozták el, hogy ezt ők is megpróbálják saját és bérelt területeken, kicsiben, műhelymunka jelleggel. Ahogy az lenni szokott a hasonló szívből születő kooperációk esetében, mindketten szépen kiegészítik ezt a közös kis történetet a saját boros érkezettségükkel, saját képességeikkel, de mégis közös nyelv, közös ízlés mentén megálmodva a borminőségeket. Jani a borász, Krisztián a tapasztalt borértékesítő: más-más megközelítés, mégis milyen fontos mindkettő! Pár napja a My Wine borbárban olyan régiségeket mutattak be együtt, amikből ők maguk is csak ritkán bontanak. Tanulságok, sztorik, remek hangulatú este.

Tovább

Ripka Gergely

Bodrog Borműhely Lapis furmint 2013

Jó arányok, szép fa, enyhén túlérett gyümölcsösség. Komoly, testes, izgalmas furmint, a pincétől megszokott hibátlan kivitelben. A Lapis a történelmi dűlőklasszifikációk során soha nem kapott méltó figyelmet. Mai borai jelzik számunkra, hogy egy plasztikus klasszifikációs rendszerrel mennyire könnyedén lehetne a hasonló termőhelyeket új megvilágításból nézni, értékelni. Ezzel az érzákeny rendszerrel a mai napig adós a borvidék...

Tovább

Ripka Gergely

Bodrog Borműhely Deák Furmint 2013

Kirobbanóan gyümölcsös illat, löszös karakter orrban. Aztán súlyos, szinte Balassás íz. Hosszú, édeskés korty, kukoricás lecsengéssel. Valamit megtalált ez a pince a Deákban (nagyon tetszett a 12-es is).

Tovább

Ripka Gergely

Bodrog Borműhely Deák Furmint 2012.*

Furmint Februárilag. Farkas Krisztián és Hajdu János boraival kapcsolatban mindig az volt az érzésem, hogy amolyan biztonsági borok, amik nagyon profin és korrektül el vannak készítve, semmi nem lóg ki belőlük, tiszták, ám valahogy mindig hiányoltam az igazán nagy dobást tőlük. Talán most rám talált az is. - Mélyebb illat: kukorica, kis fa, marcipán, héjon tartott jelleggel. Súlyos, kissé cseres, mégis elképesztően mély, hosszú és tartalmas tokaji. Komolyabb tétel a pincétől az eddigiekhez képest.

Tovább

Ripka Gergely

Bodrog Borműhely Dereszla Hárslevelű 2012

Löszös dűlő a Tokaji-hegy Bodrogeresztúr felőli részén. Parfümös, púderes, virágos (löszös) illat. A pincétől megszokott tiszta íz, finom, elegáns sav, friss és kifinomult, sok primer gyümölcsöt mutató íz. Feszes, szép bor, löszös stílusjegyek.

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább