Fura hordós illat, zöldségekkel, céklával, szilvával és ribizlivel. Kesernyés, étcsokoládés, nem teljesen tiszta íz (vagy szerencsétlen palackot fogtam ki), de aztán kétségtelenül hosszú, húsos textúra jellemzi a bort, aminek már kóstoltam szebb kiadásait is korábban.
A BorOscar Top 50-jének tokaji borászainak boraival
Sokféle boros díj van hazánkban. Kicsit mind másképp működik, de 2007-ben Rókusfalvy Pál a Vinum Praemium Alapítvánnyal gondolt egyet és elindított egy olyat, ami talán követhetőbb, talán igazságosabb, talán reprezentatívabb minden tekintetben a többinél. Ha esetleg nem lenne az olvasó képben, hogyan működik a Borászok Borásza díj, most részletesen levezetjük, aztán a Top 50 Kóstoló Körének tokaji borait mutatjauk be. A tavalyi felhozatal parádés volt, lássuk idén sikerült-e überelni!
Fiatalos, friss illat, és eléggé visszafogott furmintosság jellemzi vakon. Ízben szép teltség, eléggé sűrű korty, üde savakkal (maradékcukrot a korábbi évjáratokhoz képest most nem érezni), elegáns, hosszú ízekkel. Minden évben gyönyörű így fiatalon.
Izgalmas hordókísérlet és egy nehéz száraz boros év találkozása
Demeter Zoltánnál, ha lehet, minden évjáratot igyekszem megkóstolni. Egyrészt mert a borok az évjárat karakterét mindig kendőzetlenül magukon viselik, főleg a szárazak: akkor is ha jó az év, akkor is, ha gyenge (ez sajnos az extrém korai, extrém forró 2018-nál különösen aktuális). Másrészről a borász azon kevesek közé tartozik, aki minden évben több dűlőszelekciót készít, így ez egyúttal alkalom arra is, hogy a különféle termőhelyek karakterét is megismerhessük. Sok újdonság nincs a nap alatt, az üzenet egyszerű és tiszta: száraz borok, édes borok és aszú, noha némi újrarendeződés azért szinte minden évben tapasztalható. A főbor jelölés ugyebár már csak a dugóra kerül rá, ez a bor átlátszó, tokajis palackban folytatja karrierjét, és szamorodni a hivatalos megjelölése (egyelőre 0.375-ös palackba kerül, de ez később fél literes lesz várhatóan), az aszú pedig kis palackba fog kerülni. Van még itt egy randhagyó hordós tanulmány is. - Nézzük a kóstolási jegyzeteket birtokbortól aszúig:
Az a helyzet, hogy a nagy évjáratokról csak évekkel később derül ki igazán, hogy mennyire nagyok. 13-as évjárat felejthetetlennek tűnik már most. Nagyon ígéretesen fejlődnek ezek a borok. - Ismét száraz tokaji nyílt otthon, és ahogy hűvösödik az idő, feszt jobban is csúsznak a fajsúlyosabb fehérek. Ja, aki nem ismerné a Montiumot (ld. TokajKalauz/16), annak tudnia kell róluk, hogy Hegyalja legnyugatibb településének, Legyesbényének az egyeteln jegyzett borászata, melyet a Bodó házaspár segít tanácsokkal. Köves, meleg tapintása van birtokboruknak orrban: sült gesztenye, édes karácsonyi fűszerek, egészen figyelemreméltó már illatban is. Telt, komplex bor ízében is. Hosszú zamatú, tartalmas anyag, miközben kellően élénk savak kötik le végig a figyelmem a korty lefutásában. Izgalmas, húsos, dús bor, nem szárít, inkább simogat (talán maradt benne némi cukor is), majd enyhén rusztikus lecsengése szinte megidézi a közép kategóriás fehér burgundi borokat. Kitűnő munka.
Füstös és egyszerre gyümölcsös illat. Ízre kifejezetten citrusos: finom, gördülékeny bor, benne az évjárat elegáns feszességével, a borász és a terroir jellegzetes Homonnás hangulatával.
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”
József Attila gondolatát vette kölcsön a borász a Kempinski Hotelben megtartott elegáns, egész estés, ültetett bemutatójára, mely lassan igazi ünnep és hagyomány (igaz a jövő évinek elmaradásáról a 14-es évjárat már döntött, s az utána következő már Tokajban lesz). Ahogy minden évben, most is nagyjából teltház volt. Kár, hogy más borász nem nagyon szervez hasonlót, az érdeklődés láthatóan meglenne. Demeter Zoltán munkásságát az elmúlt egy-két évben rengeteg kritika és vegyes visszhang kíséri. Különösen a tavalyi bemutató váltott ki zajos ellenérzéseket a maradékcukros, alkoholos egri Cabernet franc-okkal (árban dűlős tokaji borai fölött). De a korábbi évjáratok palackos érésére is hallhattunk elmarasztalást itt-ott… Persze kritikákat az kap, aki látványos dolgokat tesz le az asztalra; aki meghúzza magát a háttérben az nem, vagy éppen ő az, aki a leghangosabban ítélkezik. Lássuk a most napvilágra és polcokra kerülő újdonságokat.
A nyolc napos hegyaljai turné mintegy kedvcsinálójaként (pár nappal korábban) Kardos Gáborral találkoztam a DiVinoban, hogy együtt megkóstoljuk legújabb és legrégebbi mádi tételeit. A pincéről azt kell tudni, hogy 2008 volt az első évjáratuk. A család idősebb generációja régen italboltot (a.k.a. kocsmát) üzemeltetett. A borok akkoriban ezen a csatornán fogytak el folyóborként. Aztán Gábor lendülete és újító szelleme révén az ezredfordulót követően megpróbálkozott a család a minőségi borkészítéssel. Minőség-orientáltabb szellemben alapították meg tehát a családi birtokot (Betsek, Padihegy, Szilvás-tető termőhelyeken). Apa a szőlész, a fiú pedig a borász és egyszerre sales-es szerepeket látja el Mádon, illetve azon kívül is. A termékpaletta szimpatikus letisztultságot mutat. Lássuk, milyenek a borok:
az évjárat száraz borai a bortársaságnál
Novemberre nagy dobással készült a Bortársaság a hazai Tokaj-rajongóknak és persze ugyanúgy minden borkedvelőnek. Igen tetszetős, önálló kiadványt szenteltek a 2011-es remek évjárat száraz borainak, melyet a megszokott Oremus Mandolás, Homonna birtokbor, Sauska cuvée 113 és Szepsy István még szélesebb dűlőportfóliója mellett olyan limitált tételek is színesítenek, mint a Kikelet Pince Lónyai Hárslevelűje, a Gizella és a Balassa Pince teljes száraz szortimentje, a Tokaj Nobilis Susogó és Barakonyi Furmintja, illetve 13 esztendő után Demeter Zoltán borai is föltűntek a Bortársaság polcain (méghozzá a teljes dűlős sor)!
Egy családias délután Szentendrén
Ez volt az első alkalom, hogy sikerült végre eljutni a szentendrei skanzenben megrendezett szüreti napokra. Egy dolgot sajnálok csak, hogy korábbi években nem tettem meg ezt a látogatást. Az az érdekes, hogy úgy voltak jelen hazánk legizgalmasabb pincéi a rendezvényen, hogy közben a városi tömeg elkerülte a rendezvényt. Ilyesmi lehetett Etyek is régen (de lehet, hogy még a vár is húsz éve). A standok közt a berendezett, különféle magyar lakóépületekben fiatalok muzsikálnak, mindenfelé kisgyerekek rohangálnak, miközben nincs az embernek olyan érzése, hogy megfullad, lépni nem tud a tömegben. Lehet zavartalanul, személyesen csevegni a borászokkal, akik többnyire ugyancsak családi programnak fogják föl ezt a hétvégét: pl. Bodóék is, Molnár Péterék is családostul érkeztek. Nem volt jelen nagyon sok borászat, jellemzően a kisebb, családi pincék kapnak ide meghívást; mindez így együtt hiánypótló pest-környéki kis borfesztiválnak tűnik. Legyen ilyen ez a rendezvény még sokáig!
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: