X

BIRTOKBOR

Ripka Gergely

Montium Birtokbor 2013

Az a helyzet, hogy a nagy évjáratokról csak évekkel később derül ki igazán, hogy mennyire nagyok. 13-as évjárat felejthetetlennek tűnik már most. Nagyon ígéretesen fejlődnek ezek a borok. - Ismét száraz tokaji nyílt otthon, és ahogy hűvösödik az idő, feszt jobban is csúsznak a fajsúlyosabb fehérek. Ja, aki nem ismerné a Montiumot (ld. TokajKalauz/16), annak tudnia kell róluk, hogy Hegyalja legnyugatibb településének, Legyesbényének az egyeteln jegyzett borászata, melyet a Bodó házaspár segít tanácsokkal. Köves, meleg tapintása van birtokboruknak orrban: sült gesztenye, édes karácsonyi fűszerek, egészen figyelemreméltó már illatban is. Telt, komplex bor ízében is. Hosszú zamatú, tartalmas anyag, miközben kellően élénk savak kötik le végig a figyelmem a korty lefutásában. Izgalmas, húsos, dús bor, nem szárít, inkább simogat (talán maradt benne némi cukor is), majd enyhén rusztikus lecsengése szinte megidézi a közép kategóriás fehér burgundi borokat. Kitűnő munka. 

Tovább

Ripka Gergely

Homonna Birtokbor 2013.*

Füstös és egyszerre gyümölcsös illat. Ízre kifejezetten citrusos: finom, gördülékeny bor, benne az évjárat elegáns feszességével, a borász és a terroir jellegzetes Homonnás hangulatával.

Tovább

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán: a pezsgők és 2013

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”

József Attila gondolatát vette kölcsön a borász a Kempinski Hotelben megtartott elegáns, egész estés, ültetett bemutatójára, mely lassan igazi ünnep és hagyomány (igaz a jövő évinek elmaradásáról a 14-es évjárat már döntött, s az utána következő már Tokajban lesz). Ahogy minden évben, most is nagyjából teltház volt. Kár, hogy más borász nem nagyon szervez hasonlót, az érdeklődés láthatóan meglenne. Demeter Zoltán munkásságát az elmúlt egy-két évben rengeteg kritika és vegyes visszhang kíséri. Különösen a tavalyi bemutató váltott ki zajos ellenérzéseket a maradékcukros, alkoholos egri Cabernet franc-okkal (árban dűlős tokaji borai fölött). De a korábbi évjáratok palackos érésére is hallhattunk elmarasztalást itt-ott… Persze kritikákat az kap, aki látványos dolgokat tesz le az asztalra; aki meghúzza magát a háttérben az nem, vagy éppen ő az, aki a leghangosabban ítélkezik. Lássuk a most napvilágra és polcokra kerülő újdonságokat.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Pince gyorsszemle

A nyolc napos hegyaljai turné mintegy kedvcsinálójaként (pár nappal korábban) Kardos Gáborral találkoztam a DiVinoban, hogy együtt megkóstoljuk legújabb és legrégebbi mádi tételeit. A pincéről azt kell tudni, hogy 2008 volt az első évjáratuk. A család idősebb generációja régen italboltot (a.k.a. kocsmát) üzemeltetett. A borok akkoriban ezen a csatornán fogytak el folyóborként. Aztán Gábor lendülete és újító szelleme révén az ezredfordulót követően megpróbálkozott a család a minőségi borkészítéssel. Minőség-orientáltabb szellemben alapították meg tehát a családi birtokot (Betsek, Padihegy, Szilvás-tető termőhelyeken). Apa a szőlész, a fiú pedig a borász és egyszerre sales-es szerepeket látja el Mádon, illetve azon kívül is. A termékpaletta szimpatikus letisztultságot mutat. Lássuk, milyenek a borok:

Tovább

Ripka Gergely

Száraz Tokaj/2011

az évjárat száraz borai a bortársaságnál

Novemberre nagy dobással készült a Bortársaság a hazai Tokaj-rajongóknak és persze ugyanúgy minden borkedvelőnek. Igen tetszetős, önálló kiadványt szenteltek a 2011-es remek évjárat száraz borainak, melyet a megszokott Oremus Mandolás, Homonna birtokbor, Sauska cuvée 113 és Szepsy István még szélesebb dűlőportfóliója mellett olyan limitált tételek is színesítenek, mint a Kikelet Pince Lónyai Hárslevelűje, a Gizella és a Balassa Pince teljes száraz szortimentje, a Tokaj Nobilis Susogó és Barakonyi Furmintja, illetve 13 esztendő után Demeter Zoltán borai is föltűntek a Bortársaság polcain (méghozzá a teljes dűlős sor)!

Tovább

Ripka Gergely

Borozás a Skanzenben

Egy családias délután Szentendrén

Ez volt az első alkalom, hogy sikerült végre eljutni a szentendrei skanzenben megrendezett szüreti napokra. Egy dolgot sajnálok csak, hogy korábbi években nem tettem meg ezt a látogatást. Az az érdekes, hogy úgy voltak jelen hazánk legizgalmasabb pincéi a rendezvényen, hogy közben a városi tömeg elkerülte a rendezvényt. Ilyesmi lehetett Etyek is régen (de lehet, hogy még a vár is húsz éve). A standok közt a berendezett, különféle magyar lakóépületekben fiatalok muzsikálnak, mindenfelé kisgyerekek rohangálnak, miközben nincs az embernek olyan érzése, hogy megfullad, lépni nem tud a tömegben. Lehet zavartalanul, személyesen csevegni a borászokkal, akik többnyire ugyancsak családi programnak fogják föl ezt a hétvégét: pl. Bodóék is, Molnár Péterék is családostul érkeztek. Nem volt jelen nagyon sok borászat, jellemzően a kisebb, családi pincék kapnak ide meghívást; mindez így együtt hiánypótló pest-környéki kis borfesztiválnak tűnik. Legyen ilyen ez a rendezvény még sokáig!

Tovább

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán Birtokborok 2011

magabiztos alapok

Demeter Zoltán borai mindig nagy hatást gyakorolnak arra, aki megkóstolja őket. Legyen szó hazai vagy épp tengerentúli borértőről, úgy tűnik, a borok sajátos energiákat szabadítanak föl. A még mindig kevesebb, mint 10 hektáros családi borászat 2011-ben is formálódott, sőt bővült is és elég sok újszerű vagy már ismert különlegességgel készül e nagyszerű évjáratból. A magas árszínvonal mellett sokszor elhangzott már az is, hogy Demeter Zoltán szortimentje az egyik legprofibban fölépített termékpiramis, melynek bázisát a birtokborok adják (2008-óta édessel kiegészülve két pillérrel). Ez volna az a belépő szint, mely elsődlegesen a fogékony hazai fogyasztókat célozza meg (a borász szándékosan nem is ad el külföldre belőle). Nekem a 2007-es évjárat óta van szerencsém figyelemmel kísérni a birtokborokat (a 2007-es pár hónapja is elvarázsolt, a 2008-as ugyanúgy félszáraz, s abból az évből az édes óriási hatást gyakorolt rám többször is, a 2009-es az eddigi legletisztultabb változat; aztán pár hónap szünet a 2010-es esztendő viszontagságai miatt szükségszerű volt). Most végre itt vannak az évjárat kincseit fölvezető 2011-es birtokborok.

Tovább

Ripka Gergely

Mindszenthavi mulatság/2011.

Program a szemnek, a szájnak, a léleknek (nem csak borisszáknak)

Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud az a része a Tokaji borvidéknek, melynek hangulatához nagyban hozzájárul, hogy nem főútvonal mentén helyezkedik el, kicsit kiesik a látómezőből (a 37-esről Tarcal után leágazó 38-ason keressük). Ez kellő romantikát, meghitt hangulatot ad ezeknek a kis takaros, eldugott településeknek, ahol ezen túlmenően rengeteg kiváló adottságú terület, történelmileg is jelentős dűlő található. Elég csak a Lapisra, Barakonyira, Henyére gondolni. Tudjuk, számos fontos borászatnak van erre területe, ám a legtöbben nem itt élnek, nem is itt készítik boraikat. A helyi nagyok közül a Dereszla és a Patricius a legjelentősebbek, de zömében a kis családi pincéké a főszerep errefelé, melyeket az év minden szakában érdemes meglátogatni jó borért, jó szóért. Ahogy már pár hete beharangoztuk: október 8-9-én Mindszenthavi Mulatságot rendezett a környék néhány aktív borásza és barátaik.

Tovább

Ripka Gergely

ÚJ stílusú édes tokajiak

Viszonyítási pontok #3

Annyit egy borvidékünk sem fejlődött az elmúlt 10-20 évben, mint Tokaj. Vitathatatlanul a legnagyobb (jelentőségű) borrégiónk lett mind hazai, mind lassacskán nemzetközi értelmezésben is. Se szeri se száma az új pincészetek által képviselt új iskola ígéretes bortípusainak. Ma már minden borászat készít legalább egy édes cuvée-t, mely külsőre modernebb, az épp aktuális trendek szerint bármikor, bármilyenre formálható, illetve gazdaságosabban, a birtok ízlésének, filozófiájának megfelelően elkészíthető. E késői szüretelésű birtokborok - szemben a hagyományos aszúval, szamorodnival, fordítással és a többiekkel - szintén nem új keletű dolgok, de épp plasztikusságuk révén egyre jobban megszerzik közönségüket, egyre nagyobb preferenciát kezdenek élvezni mind a borkészítők, mind a borivók körében. Érezhetően elmozdultak valamerre, önállósultak egy kicsit a piacon, s már nem csak a háttérből hódítanak mint választékbővítő, elérhető árú desszertborok, melyek az aszúnál, szamorodninál talán jobban illeszkednek a modern hétköznapjainkba.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább