Érdekes, mennyivel animálisabb, cefrésebb, zárkózottabb elsőre most, mint fél évvel ezelőtt. Színében a szokásos, kissé átlátszatlan, zavaros szűretlenség tűnik még föl azonnal. Meg kell mondanom, hogy az első szippantás nem győzött meg, de illatban aztán 1-2 nap után lanyhul az istálló, s átveszik a gyümölcsök a főszerepet: meggy, szilva, cseresznye és bőrösség. Ízben fanyar és izmos, sopronias savak vezetik a kortyot, sok pirosas, csonthéjas gyümölcs, savanykás vezető jegyek, meggymag, masszív szárítás, szép test és kissé zabolátlan összevisszaság. Van benne egy kis low-intervention mosdatlanság, nem erre emlékszem a korábbi kóstolásnál, de tartok tőle, hogy a palackvariancia is bele játszik abba, hogy alig hasonlít régi önmagára. 

Kialakult már a palackbuké, majd komoly koncentráció, késői szüret, mézes szélesség és trópusi gyümölcsök jelentkeznek ízben. Markáns egyéniség, a piacon megszokott száraz borokon túlmutató stílusban. Hedonisztikus hömpölygés, vastagság. Túlérett barackos, vaníliás, gyógyfüves, késői szüretes végszóval. 

Szűretlen árnyalatok színben. Érett meggy és cseresznye, kis animalitás, istálló, weningeres hangulatjelek. Friss sav, fiatalos szerekezet, kis földesség, hűvösség. Fekete fűszeresség, babér, prémium étcsoki, fanyar piros gyümölcsök, főként meggy és fekete cseresznye ízben is. Modern és természetes kékfrankos. 

Molnár Péter maga írt nekem pár hete. Régen jártam a Patriciusnál. Ezt ő is így gondolta. Márpedig ha egy olyasféle igazi úriember ír az embernek invitáló levelet, mint Molnár Péter, akkor arra illik igent mondani. Így is lett.  Egyrészt Péterrel beszélgetni mindig izgalmas program, másrészt érdekelt, milyen folyamatok zajlanak a Patricius falai közt.

A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Még csupán február közepe van, de az évem máris bővelkedik felejthetetlen nemzetközi borkalandokban. - Tar Feri alighanem az év borsorát prezentálta múlt csütörtökön a Carpe Diemben. Egy éve kaptam hideget és meleget is arra vonatkozóan, hogy az ő borválasztékát emeltem ki itthon legkomolyabbként egy évvégi portrésorozatban. A sokat megélt kereskedő azonban tényleg olyan missziót vállalt fel, melyet idehaza nagyon kevesen tudnának.....sikeresen. – Gyakorlatilag csak magas árszínvonalú borokat terjeszt. S immár nem csupán a választék bitang erős, hanem itt van hozzá a Zoltán utcában a méltó zarándokhely is a komoly borok rojongóinak. A Carpe Diem olyan szakmai műhely lett, ahol jönnek-mennek a borszakírók, borászok, expat-borfanatikusok, egymásnak adják a kilincset a sommelier-k, kereskedők, világlátott, „sokat kóstolt” arcok. A borlapon csupa izgalmas tétel, melyben mindenki talál magának exkluzív borélményt. Szóval hiánypótló az egész vállalkozás, és bízunk benne, hogy tart már ott a pesti boros közélet, hogy egy ilyen közösségi tér örökké működjön, sőt vendégkörében gyarapodjon.

Közeleg ismét Márton nap. Már itt vannak és egyre csak jönni fognak 2014 első szüreteiből az újborok. A bor még mindig egy olyan kivételezett élelmiszer, melynek pontos összetételét a csomgolás alapján sem tudjuk meg. A szőlőben használt felszívódó és egyéb vegyszereknek ugyan szigorú várakozási idő előtt szabad csak a gyümölcsre kerülni, de máig nem tudja senki, hogy milyen mértékben halmozódnak fel ezek a szerek a különféle érési fázisú gyümölcsben (most nyilván a legkorábbi szüret boriat kóstolhatjuk). Elvileg az emberre veszélytelennek ítélték meg ezeket a szereket (részben azok, akik a kemikáliák forgalmazásából élnek), de (együttes) hatásukról semmit nem tudunk. Senki nem tudja, pontosan milyen szinten módosítja a gyümölcs összetételét évi nyolc permetezés felszívódó permetszerrel?

A burgenlandi Moric pince a vájtfülűek körében jól csengő név. A biodinamikus guru, Roland Velich kékfrankosait nyugodtan nevezhetjük világszínvonalú referenciáknak. A hozzállás burgundi stílust és a biodinamika elveit követi. Lepusztult termőhelyeket újítottak föl ebben a szellemben és lett mára igazi zarándokhelye a borértő közönségnek. Tizenhárom évjárattal a háta mögött igen komoly érdemeket, pontszámokat szerzett kékfrankosaival. Tiszteli a magyarokat és burgenland magyar gyökereit is, ahogy a kárpát-medencei fajtákat, termőhelyeket. A szőlészeti és borászati eljárásokban is a maximális természetességre törekszik és csak minimálisan avatkozik be a folyamatokba. Az eredmény: koncentrált, egyedi, termőhelyet megjelenítő kékfrankosok.

A világ nagy borvidékein már mindenütt eljutottak oda, hogy a fajta réges régen nem meghatározó paramétere egy bornak. Mármint olyan értelemben releváns csak, mint a maradékcukor-tartalom vagy a bor színe mondjuk. Egy bordói vagy egy burgundi vörös esetében már nagyon régóta nem a fajták közti különbség a fontos üzenet, hanem az hogy a borász a fajtán, az évjáraton, az apró fogásokon keresztül mit tud megvillantani a borvidék és annak szűkebb termőhelyének jellegéből. A szobor anyaga a fajta, de amit a szobor ábrázol az a termőhely egy megnyilvánulása adott évben.

Pár hónappal ezelőtt már megénekeltem a 2011-es Weningerek fényességét. Talán már akkor is elmondtam: idehaza nem nagyon tudnék mondani olyan vörösboros termelőt, aki annyi örömet, izgalmat okozott volna mostanság boraival, mint ifjabb Franz. A biodinamikus átállás végeredménye az lett, hogy a soproni tehetség 2010-re hátrahagyta a súlyos, koncentrált vörösöket, de még a sokszor felrótt penetráns istállók hangulatát is. A gyengécske évjárat tiszta és ízig-vérig sopronias tételeivel egész más szellemiség öltött testet poharainkban, s - ahogy említettem - vált idehaza egy teljesen önálló, izgalmas stílussá. Ez a stílus 2011-ben még tovább finomodott; mostanság debütál az évjárat Syrah-ja és Frettner Franc-ja is. - Mellettük a többi forgalomban lévő 10-es és 11-es borokat kóstoltam végig nem olyan rég. Akár Kékfrankosról, akár Pinot-ról, akár Cabernet-ről van szó, az egyedi és megnyerő Weninger-vonások jól kitapinthatók: