Sok évvel ezelőtt egy egri borásszal beszélgettünk az egri éjszakában egy már nem létező borbár teraszán Gárdonyi Géza egykori háza mellett. Sommásan annyit mondott bikavér témában, hogy míg Szekszárdnak a bikavér játék, addig Egerben nem az/élet-halál kérdése. Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kapcsán beszélgettünk, és egyetértettem vele, noha rendre mégis Szekszárd jött ki nekem meggyőzőbbnek, tisztábbnak az összekóstolások alkalmával. A kékfrankos alap mellett tudjuk, hogy Szekszárdon (egerrel ellentétben) a kadarka is fontos szerepet kap a bikákban, ami szerintem érthető, ha már a Kárpát-medencében vagyunk. Két általam kedvelt szekszárdi termelő borát kóstoltam most össze a nappaliban komparatív módon, hogy kicsit frissítsem a (szám ízét és a) tapasztalataimat a témában. 

Aki a közösségi média felületein aktív, bizonyára szembejött vele a hír: James Suckling Magyarországra látogatott, vélhetően egy jól ismert, nagyobb termetű hegyaljai pince ráhatásával, és ha már itt járt, Egerbe is vitte az útja odafelé vagy visszafelé. Balladai homály fedi az okokat, mindenki spekulál (biztos így volt, biztos azért hozzájuk ment), Gál Tibor beszámolója szerint tényleg rejtély, hogy miért éppen az ő pincéjükben és a St. Andreánál kóstoltak, amit Lőrinczék annyival egészítettek ki, hogy korábban bort küldtek ugyan Sucklingnak, írt is róluk, és ennyi. Lényegtelen. Bárhogy is volt, szépen megsorozta mindkét egri pincészet borait 90+ pontokkal, világszínvonalúnak ítélve azokat (korábban is szoktam azért mondani boros körökben, hogy JS mintha 100 helyett 110-es skálán pontozna, jelentsenek azok a 97-98 pontok bármit is, de természetesen ez már csak merő rosszmájúság). Bízzunk benne, hogy valóban sokakhoz elviszi a magyar bor hírét ez a siker; ha valamire, erre mindenképp alkalmasak lehetnek ezek pontszámok. A St. Andrea is felettébb megörült és büszke a nemzetközi feedbacknek, s ha már így alakult, a róluk elkeresztelt pesti borbárban be is mutattak egy izgalmas válogatást a szóban forgó tételekből. Nézzük is ezeket a csúcstámadásokat közelebbről!

Erősen vegetális illatok dominálnak benne, nem vett le a lábamról. Majd ízben is meghatározóak a vegetális, fűszeres jegyek. Magas tannin, tapadós jelleg. Talán még fiatal, de mindenesetre előg kócos benyomást kelt. (5+)

Fekete mag, rubin szél. Nagyon mély, gyógynövényes illattal indul. Élénk savú, intenzíven fekete húsú gyümölcsös íz, cassis, szeder. Széles korty, finom, érett tanninokkal. Fiatal és nagyon izgalmas stílus Egerből. Úgy tűnik, hogy a borászat új, izgalmas korszakába lépett, magabiztos minőséggel. (6)

Az egerszalóki St. Andrea pincészet meghatározó borászat nem csak országosan, de még a blog szempontjából is. A 2019-es Merengő premierjére készülve fejben jutott az eszembe a minap, hogy két korty bor között mintha még a blog neveként is felmerült volna 2009 táján a Merengő név mint opció. Talán nem baj, hogy nem ez lett (nem mintha a táncoló medve annyival jobb lenne…). Viccet félretéve a blogolási karrierem hajnalán 2006-2008 környékén a St. Andrea igazi underground sztár volt! Ki ne emlékezné abból az időszakból a 2006-os Áldásra, 2005-ös Merengőre, a legelső akutyafájátra vagy éppen a fura nevű dűlős pinot-kra (szám szerint 3 is volt egyes években)? Az alábbi sajtóeseményen kiderült, hogy a pince a jövőben teljesen elhagyja a fajtaborokat, ezzel áramvonlasítva és “egriestíve” a szortimentet. Két premier mellett Ipacs Gézával (újra?) a fedélzeten bemutatozott a pincészet új címkedizájna is.

Bíbor szín. Fiatalos fűszerek illatban és primer aromák, főként meggy. Friss, fiatalos szerkezet jellemzi ízben is, közepes testtel, könnyed fűszerességgel. Étcsokoládés, tiszta korty, mely a maga egyszerűségével is szép! Tudatos és megfontolt vízió köszön vissza a legújabb Gál Tibor borokból. (6+)

Szép rubin szín. Fiatalos, fejlődő illat, sok friss csonthéjas gyümölccsel, de közben kellő mélységekkel is. Egyensúlyos íz, benne közepes test, húsos gyümölcsök primer zamatokkal mindenhol és enyhe tannin. Egyre többször lep meg ez a pince Szekszárdról. - Szép munka ez a boruk is. (6+)

Mély rubin szín. Sötét és piros húsú gyümölcsös illat, finom eleganciával. Ízben frissítő savak, roppanó gyümölcsök, fanyar jelleg. Egyértelmű, határozott, modern stílussal válik el a hazai vörös mezőnytől. Szép és fiatal szerkezet, tisztaság, édes fűszeres végszó. Izgalmas, kortárs világot mutat, ami érzésem szerint hiányzik nagyon a hazai vörösek jelentős részéből! Bukolyi Marcellra bizony egyre inkább oda kell figyelni Egerben. (6)

40 % kékfrankos. Bíbor és rubin színek egyszerre. Finom, erdei gyümölcsös, egzotikus, fiatalos, primer aromatika, sok szederrel, áfonyával, sajátosan újvilágias és könnyed hangolásban. Ízben is elég egyszerű, fesztelen, laza bor. Vegetális jegyek, maximum közepes testtel és szép újvilágias hordóvaníliával a végén. (5+)

Évek óta megbízható pont az egri palettán Böjt Gergő. Ez a bikája sem hagy cserben minket: mély bíbr színe még fiatal bort sejtet. Aromatikában sok fűszer, bors, sötét húsú gyümölcsök, például fekete ribizli. Ízben telt, földes jegyek, sok-sok fűszer, kellő vastagság. Magas tannin, tiszta és modrn egri vörösbor, kellő izgalommal minden téren. Szép munka!